Hiába reménykedtem a sprintfutam nem sikerült jobban mint az időmérő. Carlos közelebbi barátságba került a fallal, a futamon, Valteri Bottas jóvoltából, a tizenötödik körben, Charles pedig csak ötödik lett. A nap végére igazán el kezdtem hinni hogy létezik brutál peches hétvége. A véleményem nem változott meg a mai nap folyamán sem. A délutáni verseny ugyanis szintén katasztrofálisan sikerült. Charles ismét csak harmadik lett nevetségesen kis különbséggel lemaradva Fernando Alonso mögött, pedig zseniális versenyt futott. A rajtnál kiestek hárman és Charles kocsija is megsérült, vissza esett három helyet. A kilencedik helyről hozta vissza a versenyt és ha van még egy kör biztosan megelőzi Alonsot. Carlos kocsija pedig megállt a verseny felénél. Elképzelésem sincs miért de az biztos hogy nem egy nyugodott hét lesz a jövő hetem. Ahogy oldalra pillantok, a bőröndöm mellé amibe egyszerre pakolok és öltözködöm belőle, meglátom hogy villog a telefonom.

-Szia kisherceg!!-veszem fel a telefonomat, félretéve a bakancsot amit éppen fel akarok venni, ugyanis éppen készülődök.

-Hali!-integet a kamerába Mark.-Csak nem épp bulizni készülsz?-kérdezi, mire szemforgatva megrázom a fejem.

-Nagyon jól tudod hogy igen! És azt is tudod hogy a világon semmi kedvem.-rázom a fejem még mindig, miközben letámasztom a telefont a szerényre hogy folytatni tudjam a bakancs felvételét.

-Oké. Ne legyél ideges!-emeli fel a kezét védekezően.-Csak megkérdeztem! Tudod milyen unalmas az életem!-magyaráz mosolyogva, mire elnevetem magam.

-Persze. Unalmas az életed. Merre is vagy most? Ó, csak nem egy fotózásra vársz?-cukkolom.-Csak azért mert az én életemben több dolog történik most, nem unalmas a te életed te barom!-csapkodok a kamera felé az egyik kezemmel, miközben a cipőfűzőmmel szenvedek.

-Fogadjunk hogy megint bele gabalyodtál a cipőfűződbe!-röhög ki Mark mikor meglátja a szenvedésemet.-És még te mondod nekem hogy szerencsétlen vagyok! Mi a fenét csinálsz? Oké én ezt nem bírom nézni!-fordítja el a fejét éppen akkor mikor sikerül egy kibogozhatatlanak tűnő csomót kötnöm a fűzőre, de csak az egyik oldalára.

-Oké. Azt hiszem inkább keresek egy másik cipőt!-rázom meg a fejem lemondóan.-Ezt majd holnap kibogozom!-teszem félre a bakancsot.

-Ennyire nem lehetsz szerencsétlen!-szégyenkezik Mark, aki legutóbb nem volt képes felvenni az ingét anélkül, hogy ne gombolta volna félre legalább négyszer.

-A convers is tökéletes lesz ehhez a szetthez!-mutatok végig magamon. Egy drapp öltöny mellény van rajtam, fekete bő, zsebes nadrággal.

-Azt bezzeg be tudod kötni! A martenst meg nem, hihetetlen vagy tudod?

-A converseket mindig!-jelentem ki és bekötöm a piros klasszik conversemet.

-James visz?-néz rám érdeklődve mikor a telefonomat és a táskámat magamhoz véve elindulok az ajtó felé.

-Nem. Ma kivételesen nem. Valami dolga akadt ezért végre vezethetek.-mosolygok rá és becsukom magam mögött az ajtót.

-Most nagyon boldog vagy igaz?-kérdezi Mark nevetve, mire csak még szélesebben mosolygok a kamerába.-Szóval kitaláltam!-forgatja meg a szemét, de azért elneveti magát.

-Te egyébként nem akarsz letenni?-kérdezi, erre elég értetlenül nézek rá.

-Miért akarnálak?

-Mert épp programod van!

-A programot magasról leszarom!-rázom meg a fejem.-Inkább veled beszélgetek!-teszem hozzá, miközben leérek a mélygarázsba, a kocsimhoz.

-Bogyó! Erről már beszéltünk!-figyelmeztet Mark.-Élvezd egy kicsit a dolgokat! Én nem vagyok ott veled de mindenki más igen! Vegyél rész az életben!!!-néz rám komolyan.

-Édesem, a mai buli arról fog szólni, hogy mindenki leissza magát csak hogy ne keljen rossz emlékként gondolni erre a szánalmas versenyhétvégére! Csak azért megyek mert kötelező rajta lennem a "boldog"-itt idéző jelet rajzolok a levegőbe az ujjaimmal, majd bele állítom a telefonomat a tartóba és beindítom a kocsit.-ünneplős képeken. Egyébként fél órán belül le akartam lépni. Ma este végképp nincs kedvem egy csapat részeg idiótához. Ráadásul egészségtelenül zavar hogy nem tudom mi a baj Carlos kocsijával. Szóval az estét azzal szándékoztam tölteni!-magyarázom Marknak és kihajtok a mélygarázsból.

-Egyébként van valami dolgod a jövő héten?-nézek a kamerába érdeklődve.

-Az utat nézd!-kiált rám Mark, mire elnevetem magam de azért vissza fordulok.-Egyébként tudom mire megy ki a játék!-magyaráz fenyegetően, mire ismét elnevetem magamat.-Már meg van a repjegyem. Csütörtök este érkezem Miamiba.-teszi hozzá, én pedig felsikoltok.

-Igen, igen, igen!!!-ugrálok az ülésen, mert épp egy piros lámpánál állok egyébként.-Úgy hiányzol!!!!! Mindenképp szerzek belépőt!!!!! És mindenképp be kell mutassalak a srácoknak!-magyarázom egy kicsit túlpörögve.

-Zöld a lámpa!-szól rám Mark, mire villámgyorsan fordulok vissza az ülésen.

-Ne dudáljál te barom, megyek már!!!!-ordítok a mögöttem álló autóssal aki nem volt képes két másodpercet várni, csak kár hogy nem hallja. Nem úgy mint Mark, aki egyik kezét a füléhez kapja a hirtelen hangra.-Idióta!-motyogom még az orrom alatt, miután lefordultam.

-Ugye tudod hogy te nem indultál el?!-kérdezi Mark finoman.

-Jóvan okostóni!!! Te aztán tudod a tutit!!!-forgatom a szemem és leparkolok.

-Szóval tudod csak jólesett valakivel kiabálni!-értelmezi a szitut, véleményem szerint nagyon ügyesen.

-Gratulálok Sherlock, ez az évszázad felfedezése!-válaszolok szarkasztikusan, majd kiszállok a kocsiból és elindulok a szórakozóhely felé.

-Valakinek rossz napja van!-állapítja meg Mark.

-Aha.-bólogatok egyetértően.

-Akkor mos bemész és szórakozol egyet!

-Aha.-bólogatok.

-Hihetetlen vagy!-rázza meg a fejét lemondóan, mikor felismeri hogy csak bólogatok bele a nagyvilágba.

-Tudom!-vigyorodom el és belépek a szórakozóhelyre.

A zene olyan hangos hogy beleremegnek a csontjaim. A táncparkett és úgy egyébként az egész hely dugig van emberekkel, alig lehet mozdulni.

-Na most meg kell keresnem a többieket!-kiabálok a telefonomba de nem hiszem hogy Mark igazán értené mit akarok neki mondani. Ezt abból gondolom hogy nem hallom mit válaszol, csak azt látom hogy tátog a kijelzőn.

-Ha leteszel meghalsz!-teszem még hozzá és reménykedem hogy ő jobban olvas szájról mint én, jobban belegondolva ezt soha nem próbáltuk ki.

Ahogy nyomulok előre a tömegben valaki akkorát taszít rajtam hogy elveszettem az egyensúlyomat. Lélekben már felkészülök az esésre, és arra hogy ha felállok hogy hordom el a jó fenébe az illetőt, de az esés nem következik be. Valaki megragadja a karomat ezzel megakadályozva hogy elterüljek a padlón. Amikor felnézek Charlessal találom szembe magam. Óvatosan talpra állít és csak azután engedi el a kezem hogy megbizonyosodott róla nem fogok magamtól elesni.

-Köszi!-nézek a szemébe, mire csak megrántja a vállát.

-Igazán nincs mit! Nem lett volna szép ha az este legszebb hölgye egy eséssel nyit!-válaszol nekem pedig felszalad a szemöldököm. Most jól hallottam amit hallottam???

-Bár azt hiszem a pasid jobban élvezi az estét mint te!-biccent a telefonom felé. Ahogy a kijelzőre pillantok kiül a fejemre a totális értetlenség. Mark ugyanis éppen táncol.

-Aha határozottan!-bólogatok egyetértően.-És határozottan nem a pasim!-teszem hozzá, csak mintegy mellékesen.-Merre vannak a többiek?

-Arra hátul!-mutat Charles az egyik hátsó asztal felé, majd megragadja a kezemet és elkezd maga után húzni.

-Bogyó azt hiszem én elköszönök!-hallom Mark hangját tompán a telefonomból, mire magam elé emelem a készüléket. Ez mondjuk elég nehéz mert Charles még mindig a kezemnél fogva húz, de azért megoldom valahogy.

-Oké! Holnap hívlak! Vagy nem, ez attól függ hogy indulunk! Vigyázz magadra! Tudod a jelmondatot:?-kérdezem mielőtt még letenném.

-Csak ragyogj!-bólint Mark, mire elmosolyodom.

-Pontosan! Szép napot Manó!-köszönök el.

-Neked pedig jó bulit!-int majd leteszi a telefont. Charles ezt a pillanatot választja hogy megérkezzünk az asztalhoz.

-Sziasztok!-fordulok körbe.

-Végre már Fruzsi, rád mindig várni kell!-lép mellé Fred és a kezembe ad egy pezsgőspoharat.

-Egy nő soha nem érkezik pontosan partyra!-motyogom az orrom alatt ahogy beállok Charles mellé a csoportképre.-Ne röhögj!-vágom oldalba a pilótát aki alig bírja visszatartani a nevetést.-Csak őszinte vagyok!!!-nézek rá, mire Charles ténylegesen elneveti magát. Mit ne mondjak elég csúnyán nézek rá.

-Mosolyogj!-hajol a fülemhez és húzza széles mosolyra a száját. Én is ezt teszem de nem tudom megállni hogy ne szúrjam oda neki.

-Tudod, sokáig sminkeletem azzal ment el az idő!

-Charles értem hogy jó kedved van de mi lenne ha felálnál a padlóról és rajta lennél a csoportképen?-szól ránk a fotós mikor Charles kétrét görnyed a nevetéstől.

-Charles, Charles, viselkedj!-cukkolom nevetve.

Charles karja hirtelen a derekamra simul és megszorítja az oldalamat, összerándulok a hirtelen érintésre és oda kapom a kezem.

-Kérlek ezt ne!-suttogom kétségbe esetten.

-Mit ne?-suttogja Charles a fülembe.-Ezt?-szorít rá megint az oldalamra, mire egy nyikkanás hagyja el a számat.

-Kérlek!!!-nézek rá a vállam felett könyörgően.

-Ti ott hátul, viselkedjetek már!!!-szól hátra Fred, mire mind a ketten bólogatunk.

-Elnézést!-int Charles de a kezét nem veszi el a derekamról és ezzel még mindig sakkban tart.

-Akkor most mindenki, nagymosoly!-kiált a fotós, mi pedig mint a kisangyalok engedelmeskedünk.

-Meg is vagyunk!-int a nő, mire villámsebességgel oszlik fel a társaság.

-Charles kérlek engedj el!-fordulok hátra a szabadulás reményében, ugyanis a karja még mindig a derekamat tartja.

-Most nincs kedved nevetni?-morogja a fülembe és ismét rászorít a csípőmre.

-Ha azt szeretnéd hogy sikítsak, jó úton haladsz!-kapok a derekamhoz.-Kérlek!!!-váltok át könyörgésbe mikor nem enged a szorításon.

-Es mit kapok ha elengedlek?-kérdezi kacsintva, nekem pedig elkerekedik a szemem. Azt hiszem nem olyan józan mint amilyennek tűnt.

-Ezen mondat után valószínű azt hogy nem pofozlak fel!-suttogom vissza a szempillámat rebegtetve.

-Oké!-bólogat és végre elenged.-Egyébként a srácokkal arra vagyunk!-mutat a szórakozóhely leghátulja felé.

-Oké!-bólintok szórakozottan.-Mindjárt megyek csak hozok valamit inni! Neked hozzak valamit?-nézek rá kérdőn de csak megrázza a fejét.

-Megyek veled, mert igazából ezért indultam el. Csak közben meg kellett menteni téged!-válaszol és elindul mellettem. Oké, akkor készüljünk fel a bulizásra!

-Egy whiskyt szeretnék kérni!-int Charles a pultosnak, majd rám néz.-Te mit kérsz?

-Egy kólát!-nézek a pultosra én is. Charles szemöldökráncolva néz.

-Nem iszol?-kérdezi, bár azt hiszem ez elég nyilvánvaló.

-Nem igazán!-válaszolok mosolyogva és értetlenségét betudom annak hogy a világban általában mindenki iszik, ezért furcsa ha valaki nem.

-Terhes vagy?-fordul felém kis gondolkodás után, nekem pedig elkerekedik a szemem a kérdésre. Miért mindenkinek ez jut eszébe egy józan nőről?

-Nem!-rázom a fejemet mint egy idióta.-Jézus isten! Mégis miért jutnak ilyenek eszedbe? Csak vezetek!-magyarázom egy kissé idegbetegen, miközben megkapjuk az italokat.

-Jól van! Nyugi! Csak kérdeztem!-védekezik Charles.-Nálad nem lehet tudni!-teszi még hozzá, mire meglököm a vállát.

-Most miért lökdösöl? Olyan rejtélyes vagy, senki nem tud rólad semmit, pedig lassan három hónapja dolgozol a Ferrárinál!-magyaráz nagy hévvel mikor visszanyeri az egyensúlyát. Ebben mondjuk segítenem kell neki egy kicsit.

-Ez nem egy pszichiátria hogy megbeszéljem a dolgaimat a csapatommal, és nem is falu ahol mindenki mindent tud!-vágok vissza. Charles elneveti magát a buta hasonlatomon.

-Oké értem rejtélyecske!-biccent ahogy belekortyol az italába.-Szóval téged meg kell fejteni igaz?-kérdezi kacsintva, mire megint vállba boxolom.

-Abban biztos lehetsz hogy ilyen gyenge dumával nem fog menni!-mosolygok rá és még kacsintok is. Nem tudom hogy jutottunk idáig három nap alatt, de nagyon úgy néz ki hogy flörtölünk, és ez baromi félelmetes. Én nem ilyen vagyok!

-Sziasztok gerlepár!!!-kiált nekünk Daniel mikor megérkezünk az asztalukhoz. Hát nem sok időt hagyott hogy kicsodálkozzam magam az új hódító énemen, most mehetek megverni.

-Eldugulsz Rómeó!-kiáltok neki vissza, mire Charlesra rájön a nevető roham.-Azért nem kell meghalni, ennyire nem voltam vicces!-fordulok felé és megpaskolom a hátát. Gyors váltás stílusban, mindig így próbáltam leplezni hogy zavarban vagyok.

-Pierre hol hagytad Kikát? Miért nem jött?-huppanok le a francia pilóta mellé.-Hiányzik!-állapítom meg és igazából nem is hagyom szóhoz jutni Pierret. Ilyen az mikor zavarban vagyok. Teljes szófosás indul meg belőlem és csak én akarok beszélni hogy a többiek ne tudják kimondani a véleményüket. De egyébként tényleg hiányzik a portugál lány, túl sok a pasi és egyedül vagyok.

-Nem tudott jönni mert családi programjuk volt a hétvégén. De jövőhéten jön!-mosolyog rám kedvesen Pierre.

-Mond meg neki hogy hiányzik! És hogy egyedül vagyok! Ehhez tedd hozzá hogy csajos kód.-magyarázom neki, csakhogy ne keljen Daniellel és Charlessal foglalkoznom.

-Oké. De neked nincs meg a száma?-néz rám szegény francia értetlenül. Majd egyszer lehet hogy bocsánatot kérek tőle emiatt.

-Nincs múltkor elraboltad mielőtt megadhatta volna!-nézek rá szemrehányóan. Pierre nem tud válaszolni mert Max közbeszól.

-Fruzsi miért nem iszol?-kérdezi áthajolva Pierren.

-Miért innék?-fordulok Max felé érdeklődve. Erre a kérdésemre kiül a teljes értetlenség az arcára.

-Oké azt hiszem túl részeg vagyok ehhez a kérdéshez!-rázza meg a fejét, mire az egész asztalból kitör a nevetés.

-Szerintem józanon is kifogna rajtad!-paskolja meg a vállát Lando nevetve.

-Miért rajtad nem?-kérdez vissza Max, mire Lando megrázza a fejét.

-Azt nem mondtam hogy okosabb lennék nálad!-válaszol még mindig nevetve és belekortyol az italába.

-Itt mindenki ilyen hülye?-nézek körbe elkeseredetten. Csak bólogatást kapok, egyöntetű, helyeslő bólogatást.

-Ha normális emberekkel szeretnél dolgozni másik szakmát kell keresned!-teszi a kezét a vállamra Carlos sajnálkozva. Megrökönyödve nézek rá.

-Te most komolyan azt hiszed hogy lecserélnélek titeket?-kérdezem elképedve.-Nincs az az isten amiért itt hagynám ezt a cirkusz!!!-rázom meg a fejem.

-Végre találtunk egy közénk való csajszit!-ujjong Daniel.

-Dan csak tizenegy évvel vagy nálam idősebb nálam, kérlek hanyagold a kicsinyítő jelzőt!-nézek rá könyörgőn.

-Ha józan vagyok akkor sem értem miről beszélsz, hát még részegen!-jegyzi meg Carlos, mire elnevetem magam. Az sem segít hogy Daniel még mindig értetlenül néz rám.

-Na jó unalmasak vagytok!-áll fel hirtelen Lando.-Én megyek táncolni!-jelenti ki határozottan és elindul.-Valaki?-fordul hátra félúton.

-Én megyek!-állok fel nevetve.

-Én is!-csatlakozik hozzám Daniel.

-A többiek nem tudnak táncolni?-fordulok körbe érdeklődve, mire mindannyian megrázzák a fejüket.-Argghhh, milyen társaságba kerültem!-rázom meg a fejem nevetve.

-Én itt vagyok!-nyújtja Daniel a kezét.

-És te tudsz táncolni?-nézek rá kérdőn, de még mindig mosolygok.

-Naná!-bólogat vadul én pedig ismét elnevetem magam.

-Akkor indulás te John Travolta!-taszítok egyet Danielen nevetve.

-Ki?-néz hátra a válla felett de csak leintem.

-Mindegy! Csak mutasd mit tudsz!

Daniel pár pillanatig csak hallgatja a zenét. Csak nézem és várok. Mikor elkezd táncolni el kell ismernem nem csinálja rosszul.

-Most te jössz!-nyújtja felém a kezét. Nevetve megfogom, mire megpörget. Elég gyorsan összehangolódunk és azt kell mondjam mi vagyunk a táncparkett legjobb párosa.

-Nem azt kérdeztem ki akarja megnyerni a táncversenyt, hanem azt kinek van kedve táncolni!-sodródik mellénk Lando.

-Van táncverseny?-kerekedik el a szemem.

-Nincs, csak úgy táncoltok mintha arra készülnétek!-magyarázza Lando.-Egyébként te mióta táncolsz ilyen jól?-néz rám számon kérően.

-Tizenegy éves korom óta. Mond te soha nem kerestél rám?-kérdezem csodálkozva.

-Ott csak azt írták hogy tizenhat éves korodig táncoltál! Azt nem hogy ilyen fiatalon kezdted!-ellenkezik Lando és a válaszával bebizonyította azt amit egy ideje gyanítok, hogy mindenki rám keresett mikor idejöttem.

-Megtanítasz pár lépésre?-kérdezi a britt és beveti a csizmáskandúr szemeket.

-Persze!-mosolygok rá, mire Lando elkezd ugrálni mint egy kisgyerek.

-Akkor én lépek!-szól közbe Daniel és elkezd hátrálni.

-Most miért rád is rád férne egy kis gyakorlás!-kiáltok utána, mire hátrafordul.

-Viccelsz? Tudom! De muszáj felvennem ahogy Lando megtanul táncolni!-kiált vissza nevetve.-És szólnom kell a többieknek is! Ezt látniuk kell!-teszi még hozzá és eltűnik a tömegben.

-Na Lando!-fordulok vissza a britthez.-Első és legfontosabb szabály! Nem figyelünk senkire saját magunkon kívül!-kezdek neki a rögtönzött táncórának.

Lando jó tanítványnak bizonyul, annak ellenére hogy nem sok érzéke van a tánchoz. De legalább kitartóan próbálkozik! A többiek szép lassan megjelennek körülöttünk, mi pedig Landóval kisodródunk a táncparkett szélére. Nem sokkal később csatlakozik hozzánk Max is, aki már elég részeg ahhoz hogy ne érezze magát cikinek semmilyen helyzetben. Rengeteget nevetünk rajta, mivel még kevesebb érzéke van a tánchoz mint Landonak. Körülbelül úgy néz ki táncolás közben mint egy zsiráf akinek idegrángása van. Az is feltűnik hogy Carlos nagyon bámulja Landot, bár ezt betudom annak hogy ő sem teljesen józan.

A bárt olyan éjjel kettő körül hagyjuk el. Mint a csapat egyetlen józan tagja én gondoskodom róla hogy mindenki eljusson a hotelba. Magyarán mindenkit én ültetek taxiba. Ezért utálok bulizni, a végén mindig én leszek az anyuka. Bár már megszoktam, Markkal is mindig ez van. Mire én is vissza érek a hotelbe már majdnem hajnali három. A kutya sem gondolta volna hogy ilyen nehéz egy rakás részeg pilótával! Körülbelül olyan állapotban esek be az ágyamba mint egy hulla. És én hülye még mindig azon agyalok vajon feltaláltak e a srácok a szobájukba. Kell nekem mindenen aggódni!! Bár igazából nem sokáig törődök velük mert baromi gyorsan elalszom.