Tegnap érkeztünk meg Melburne-be a csapattal és azt kell mondjam nagyon hiányzik a hideg. Két hete Szaúd-Arábiában is baromi meleg volt és itt is az van. Az ottani futamot egyébként Max nyerte. Charles második lett, Carlos pedig csak ötödik. Nem volt a legjobb hétvége. Ami viszont érdekes hogy a Bahreini futam óta nem veszekedtünk Charlessal. Oké, ez nem teljesen igaz de nem vesztünk össze annyira hogy ne szóljunk egymáshoz. A barátnőjével bezzeg veszekedtem, nem is kicsit. A Dzsiddai futam után beszólt hogy Charles csak második lett és hogy szar a kocsi. Nos, körülbelül tizenöt percet üvöltöttem vele. Azt hiszem megértette hogy ha még egyszer beleszól a munkámba nem csak üvölteni fogok vele de lehet hogy meg is tépem. A legjobb az volt az egészben hogy Charles sem állíthatott meg mert a csajnak semmi szakmai tudása nincs a témában. Bár nem úgy nézett ki mint aki közbe akarna szólni. Egyébként Carlostól tudom hogy azóta zűr van náluk a paradicsomba és a csaj szakítással fenyegetőzik. Nekem csak egy kérdésem lenne magamhoz, hogy ez az információ miért vált ki belőlem boldogságot? Valaki segítene erre a kérdésre válaszolni??

Vissza térve a melegre, én az a fajta ember vagyok aki szeret hosszú nadrágban és pulcsiban mászkálni. Na ennek itt lőttek. Kezdem azt érezni hogy túl sok pulcsit hoztam magammal. Mondjuk lehet hogy kilenc pulcsi egyébként is sok, na mindegy.

A mai napon szerencsére még semmi dolgom nincs. A kocsival sokat dolgoztunk a múlt héten, ki próbálunk egy két új fejlesztést a hétvégén de még nincs miért aggódnom. Majd ha a kocsi szombaton sem megy akkor lesz.

A telefonom csörgése szakítja meg azon nemes elfoglaltságomat, hogy kitaláljam mit kezdjek magammal ma. Legnagyobb meglepetésemre Carlos hív.

-Hali! Mizujs?-teszi fel a kérdést, miután felvettem.

-Meg vagy bolondulva?-kérdezek vissza mert nem szokott ilyen kérdésekkel hívni. Nem tudom hol lehet de a háttérben valakik nagyon nevetnek a kérdésemen.

-Látod Lando, mondtam hogy így fog reagálni!-hallom Carlos hangját most egy kicsit halkabban, valószínű eltartja magától a telefont.

-Sziasztok srácok!-köszönök mindenkinek, aki a vonal másik oldalán lehet.

-Helló! Szia! Jó reggelt! Hali!-hallok egyszerre legalább négy köszönést és most már biztos vagyok benne hogy ki vagyok hangosítva.

-Miért hívtatok?-térek vissza a témához, vagyis inkább kezdeményezem azt.

-Maxnál játszunk és Norris azt szerette volna kérdezni hogy jössz e te is!-válaszol Carlos és valószínű vissza veszi a kihangosítást, mert csak tompán hallom ahogy Lando tiltakozik.

-És Landonak nincs meg a telefonszámom hogy ezt megkérdezze tőlem?-teszem fel a kérdést érdeklődve. Én úgy emlékszem még az első futam alkalmával számot cseréltünk, meg instán is követjük egymást, meg twitteren, de szerintem még a discordja is megvan.

-De megvan neki, csak egy beszari seggdugasz és nem mert fölhívni!-válaszol Carlos nevetve.-Na Lando ne csimpaszkodj a karomba!-hallom majd, mintha leesne a telefon, csak surrogás és tompa puffanások következnek.

-Hahó! Van még ott valaki? Vagy megöltétek egymást?-teszem fel a kérdést és nem vagyok benne teljesen biztos hogy kapok rá választ.

-Verekedjetek arrébb! A végén még valamelyikőtök rálép a telefonra!-hallom tompán Daniel hangját a túloldalról. Egy két puffanás és egy "valaki szedje le Norrist a nyakamról" hörgés után Daniel beleszól a telefonba.

-Szia Csajszi, itt Dan!

-Szia Daniel! Minden rendben?-teszem fel a kérdést mert kezdek aggódni Carlosért.

-Persze Max és Charles épp most szedik le Landot Carlos hátáról. Ha van kedved játszani a harmadik emelet, 589es szoba. És ne ijedj meg ha a folyosón morcos képű RedBullosokkal futnál össze, nem harapnak!-magyarázza, mire elnevetem magam.

-Öt perc és ott vagyok!-mondom mosolyogva és leteszem a telefont. Gyorsan átöltözöm, a mai napon annyit tettem hozzá a világhoz hogy felhívtam az ágyamból a szobaszervizt, rendeltem magamnak kávét és kiszálltam az ágyból mikor megérkezett, magamhoz veszem a telefonomat és a szobakártyámat, majd papucsban elindulok megkeresni a 589es szobát. Mit nem adnának az újságok egy most készült fotóért!

A folyosón nem találkozok egyetlen morcos Red Bullossal sem, pedig érdekelne miért morcosak.

-És... 589!-számolom az ajtókat félhangosan. Már éppen kopognék amikor kivágódik az ajtó és Lewis ront ki rajta. Nem néz körül, még befelé beszélget, vagyis inkább vitatkozik.

-Akkor is tudom hogy csaltál!-magyarázza emelt hangon de nem jut tovább mert nekem jön. Mind a ketten felborulunk. A szobából egetrengető röhögés hallatszik ki.

-Ne haragudj! Nem láttalak!-mentegetőzik a britt pilóta, miközben lemászik rólam.

-Nem gond! Ha egy szituációval kellene jellemeznem az életemet ez lenne az!-mosolygok rá vidáman, annak ellenére hogy baromira fáj a bal vállam.

-Megjött Fruzsi!-jelenti Carlos a többieknek és felém nyújtja a kezét hogy felsegítsen.

-Ki csalt?-fordulok vissza Lewishoz mikor újra álló helyzetbe kerülök.

-Lando. Egyébként Lewis Hamilton.-mutatkozik be és nekem akkor esik le hogy igazából még nem ismerjük egymást személyesen. Az nem számít hogy miatta lettem szerelmes a Forma 1-be.

-Fruzsina Parker!-válaszolom és kezet nyújtok.

-A legjobb gamer közülünk!-egészíti ki a bemutatkozásomat Lando, aki közben megjelent az ajtóban.

-Tényleg?-néz rám hitetlenkedve Lewis.

-Nem. Csak Lando túloz!-válaszolom szem forgatva.

-És még szerény is!-karolja át a vállamat Carlos.-Na menjünk be, ne ácsorogjunk az ajtóba!-indul befelé engem is magával húzva.

-Lewis maradsz?-teszi fel a kérdést Lando, aki még arra vár hogy becsukja az ajtót.

-Veled nem játszom többet mert csalsz, de meg akarom nézni ahogy Fruzsi megver!-válaszol nevetve a kérdezett fél és vissza lép a szobába.

Érdeklődve nézek körül a szobában. Itt van Daniel de ezt már tudtam, rajta kívül még Pierre és George tartózkodik a helyiségben, valamint Charles és Max akik nem néznek fel az érkezésemre, mert épp egymást gyilkolják valami videó játékban.

-Van még kontrolerünk?-néz körbe Carlos a társaságon.

-Én nem akarok Fruzsival játszani!-néz fel George mire a mellette ülő Pierreből kitör a röhögés.

-Az enyémmel játszhat!-mondja Lewis.

-Igen!-kiált fel hirtelen Max, mire mind felé fordulunk Charles pedig az ölébe ejti a kontrolerét.-Nyertem!-néz körbe mosolyogva. Mosolya addig tart még meglát engem.

-Nem, nem, nem és nem! Ő nem játszhat!-mutat rám.

-Neked is szia Max!-válaszolok neki mosolyogva miközben leülök George mellé a földre hátamat a kanapénak támasztva.-Ki játszik velem?-teszem fel a kérdést mire mindenkinek valami sürgős dolga akad.

-Nemár srácok!-nézek körbe nevetve.

-Én játszok veled, annyira nem lehetsz félelmetes. Valaki adjon egy kontrolert!-néz körbe Lewis. A nem lehetsz olyan félelmetes kijelentésére az egész társaság felhördül, kivéve Charlest, ő még nem látott játszani.

-Ide a telefonomat, ezt fel kell vennem!-kapkod Daniel maga körül.-Hol a telefonom? Nehogy elkezdjétek addig!!

-Mivel szeretnél játszani?-fordulok Lewis felé, aki közben leült mellém a földre.

-Nekem mindegy. Választhatsz te!-néz rám kedvesen, mire a mögöttünk álló társaság megint fölhördül.

-Neked elmentek otthonról Lewis!-paskolja meg George a hátát.

-Miért?-fordul hátra az említett.

-Mert Fruzsit nem lehet hagyni választani. Ha hagyod, még az az esélyed is elszáll hogy olyan játékot játssz amiben jónak gondolod magadat!-válaszol Pierre.

-Játszhatunk FIFAt?-néz rám Lewis, mire mosolyogva bólintok.

-Mehet, veszem!-tájékoztat minket Daniel kezében a telefonjával.

-Melyik csapat?-érdeklődöm.

-Legyen a Bayern München!-dönti el Lewis kis gondolkodás után.-Te?-kérdez vissza.

-Barcelona. Mindig velük játszom.

-És Lewis Hamilton elvégzi a kezdőrúgást, ezzel elindítja a mecset amit úgysem fog tudni megnyerni!-kommentál mögöttünk Daniel.

-Fogd be Dan! Koncentrálok!-szól hátra Lewis.

-Nem mész vele sokra!-"bíztatja" Carlos.

-Van valakinél valami nasi?-fordulok hátra egy támadás közben.

-Van egészséges répa csipszem!-válaszol Max röhögve.

-Aha.-nézek rá egy grimasz kíséretében.-Azt inkább tartsd meg magadnak! Miért esztek ti ilyeneket?

-Egyébként finom!-mondja Lando teli szájjal. Erre inkább nem válaszolok.

-Hogy lehet hogy úgy lőttél gólt hogy oda sem néztél?-kérdezi Lewis, mikor vissza fordulok a tévé felé.

-Gólt lőttem?

-Aha.

-Nem tudom. Nem figyeltem.-válaszolok, mire Lando torkán megakad a répa csipsz a többiek pedig fuldokolni kezdenek a nevetéstől.

-Valaki hozzon egy pohár vizet Landonak mielőtt megfullad!-nézek hátra megint. Carlos elmegy vízért én pedig hirtelen Charles tekintetével találom szembe magamat. Majdnem meg feledkeztem arról hogy itt van, nem igazán szólalt meg mióta megjöttem. Csak egy pillanatra kapcsolódik össze a tekintetünk de mintha büszke lenne rám.

-Na jó! Én feladom!-ejti az ölébe Lewis a kontrolerét, kb tíz perccel és két góllal később.

-De ez még csak az első félidő!-tiltakozom.

-Látod Lewis, mindenki mondta hogy ez nem jó ötlet!-csap a hátára Lando, aki szerencsére most sem fulladt meg. Kezdem azt hinni hogy valamilyen szuperereje van fulladás ellen. ,

-Oké hogy az első félidő, de két gólt úgy lőttél hogy nem is nézted a tévét, valamint a labda tíz százalékban van nálam, ami kb. egyenlő a nullával!-néz rám Lewis mire elnevetem magam.

-Pedig esküszöm hagylak nyerni!

-Látod Lewis? Ez az egészben a legmegalázóbb. Úgy állsz három-nullra hogy hagyott nyerni!-teszi Max a kezét a britt hátára együtt érzőn.

-Nem akarunk valamit ebédelni?-vált témát Charles. Kitalálja a gondolataimat, vagy csak hangosan korog a gyomrom?

-Nemár! Nem fejezitek be a meccset?-kérdezi csalódottan, Daniel aki még mindig kamera mant játszik kezében a telefonjával.

-Nem. És befejezhetnéd a videózást!-nézek a kamerába.

-Oké! Mit eszünk?-vált át egy pillanat alatt az ezer wattos vigyorára.

-Mi nem tudunk maradni! Délutáni megbeszélés lesz!-néz körbe szomorúan George.

-Tényleg?-kerekedik el Lewis szeme.

-Aha. Toto küldött üzenetet csak téged éppen laposra vertek fociban.-vigyorodik el George.

-Ez nem volt szép!-tápászkodik fel Lewis.

-Az még kevésbé lesz szép ha ezt hozom fel mentségnek mert elkéstünk!-válaszol George, mire mindenkiből kitör a nevetés, még Lewis is elmosolyodik.

-Megyek veletek egy darabig!-szól közbe Pierre.-Nekem a sajtósommal kell beszélnem. Egész délelőtt zaklatott de nem akartam lemaradni Lewis vereségéről!-teszi hozzá nevetve.

-Na jó! Itt mindenki ellenem van! Sziasztok!-távozik a britt pilóta megjátszva a sértődöttet, de mi csak még jobban nevetünk.-Jössz már George?

-Jó étvágyat az ebédhez!-köszön el George és Pierre is.

-Nektek is!-integet Lando a kanapéról amit befoglalt most hogy szabadult fel rajta hely.

-Akkor megkérdezem megint. Mit eszünk?-teszi fel a kérdést ismét Daniel mikor becsukódik a távozók mögött az ajtó.

-Azt nem tudom te mit fogsz enni de én bolognait húsgombócokkal!-válaszol Carlos mire elkerekedik a szemem.

-Azt nem tudom mit képzelsz, de tuti hogy nem ezt fogod ebédelni öt nappal a következő futam előtt!-torkolom le.-Neked diétád van és tuti hogy nem ez a mai ebéded! És nem most fogsz csalónapot tartani! Ez rád is vonatkozik Charles!-teszem még hozzá.

-Nemár! Légyszi!!!-néznek rám csizmás kandúr szemekkel. Nem mondom hogy nem ingok meg egy pillanatra mikor Charlesra nézek, de tartom magam. A végén még az is az én hibám lesz hogy nem tartották be a diétát.

-Nem hatódom meg csak mert csizmás kandúrt játszotok!-nézek vissza rájuk és magamhoz veszem a telefont.-Nektek mit rendeljek? És félre értés ne essék nektek sem rendelek egészségtelen kajákat! A végén még rám fogjátok ha nem teljesítetek jól vasárnap!-fordulok Landohoz és Danielhez, itt tűnik fel hogy Max eltűnt, csak fogalmam nincs mikor.

-Nem tudom! Nekem lényegében bármi jó!-válaszol Daniel, Lando pedig nagyban bólogat a kanapén fetrengve.

-Akkor csirkét eszünk rizzsel és salátával.-döntöm el a kérdést a szobaszerviz étlapját nézegetve és tárcsázom a számot.

-Daniel milyen desszertet érdemes megkóstolni?-nézek az ausztrál pilótára miközben kicsöng.

-Kapunk desszertet?-csillan fel Lando szeme.

-Nem, azért kérdeztem mert csak magamnak rendelek. Persze! És nem vagyok az anyád szóval nem befolyásolhatom mit eszel!-válaszolok nevetve.

-Akkor minket miért korlátozol?-tettet felháborodás Carlos.

-Mert te az én kocsimba versenyzel! Ó, jó napot! Igen, ebédet szeretnék rendelni!-fordulok vissza a telefonhoz mert időközben felvették a másik oldalon.

Míg az ebédre vártunk megbeszéltük hogy délután filmet nézünk. Eddig sikerült kulturált beszélgetést folytatnunk. A srácok úgy össze kaptak azon hogy ki mit akar nézni, hogy alig hallottam a kopogást ami az ebéd érkezését jelezi.

-Jó napot! Nagyon szépen köszönjük!-mosolyogok a negyvenes éveiben járó pincérre, aki a kocsit tolja.

-Nem fogunk verdákat nézni Charles, csak mert a fanok téged hasonlítanak Villám McQueenhez!-hallatszik ki a szobából, mire inkább kínos mosolyra húzódik a szám.

-Esküszöm nem a gyerekeim! Sőt, mind a négy idősebb nálam!-nézek az úrra segítségkérőn de nem veszi a jelet.

-Csak kitartást tudok kívánni kisasszony! És egyébként az egy jó film!-válaszol mosolyogva, mire elnevetem magam.

-Ez igaz. Csak mind a négyen elmúltak huszonöt évesek, sőt!

-Fruzsi én lelépek!-jön ki a szobából Daniel.-Jó napot!-köszön a pincérnek, majd vissza is fordul hozzám.-Nem fogok Charlessal Verdákat nézni, az olyan gyerekes! Viszont az ebédemet elviszem!-magyaráz én pedig enyhén kifejezéstelen arccal nézek rá.

-Te mit javasoltál filmnek?-kérdezem meg mert már elvesztettem a fonalat.

-Az aranyhajat!-válaszol Daniel és az egyik tányért magához véve távozik.

-És ő már elmúlt harminc!-nézek lemondóan a pincérre.-További szép napot magának.-köszönök el és bezárom az ajtót.

-Egyébként hol van Max?-teszem fel a kérdést mert ez tulajdonképpen az ő szobája és még mindig nem tudom mikor tűnt el .

-El kellett mennie edzeni de majd jön vissza!-válaszol Lando miközben megszerzi a kajáját.

-És nem zavarja hogy itt vagyunk?

-Maxot soha!-néz rám Charles. Vágok egy oké grimasz majd neki látok az ebédemnek.

-Sikerült megegyezni mit nézzünk?-kérdezem meg félve.

-Nem, de Max írta hogy mindjárt jön, szóval megegyeztünk hogy megvárjuk!-adja meg Carlos a megnyugtató választ.

Ebéd után nem sokkal Max is megérkezik és végül az én javaslatomra halálos iramban maratont tartunk egész délután.

A negyedik film környékén kezd el sötétedni és ekkor döntünk úgy hogy vacsorát rendelünk. Mire az ötödik filmnek is vége már csak én és Max vagyunk ébren. Lando Carlos vállára dőlve alszik, aki Lando fején pihenteti a sajátját. Erről muszáj csinálnom egy képet mert én vagyok a világ egyik legnagyobb Carlando shippere, persze csak titokban. Charles az én vállamat választotta párnának. Nem mondom hogy nem elképesztően aranyos ahogy a vállamon szundikál de neki barátnője van nem?

-Mit csináljunk velük?-teszem fel a kérdést Maxnak de ő is csak a fejét ingatja.

-Elképzelésem sincs! Ha gonosz kedvemben lennék tuti felkelteném őket, de nem vagyok. Szóval szerintem csak megszerzem az egyikük kártyáját és átmegyek aludni a szobájába.-válaszol elgondolkodva.

-Ez jó ötlet! Landoé ott van az asztalon!-mutatok a mondott irányba, miközben megpróbálok úgy felállni Charles mellől hogy ne ébredjen fel. Mikor ezzel megvagyok szerzek két takarót és betakarom őket.

-Jó éjt Max!-köszönök el a hollandtól mikor végzek.

-Neked is Fruzsi!-suttogja miközben becsukja az ajtót.

A liftnél elválnak útjaink mert én lefelé, ő pedig felfelé megy. Mikor kinyitom a szobám ajtaját megrezzen a telefonom. Max az, egy képet küldött az esti filmnézésről. Charles a vállamon alszik én pedig nézem a filmet. Nem válaszolok az üzenetre, nem is értem miért küldte el ezt a képet. Azt pedig végképp nem értem miért érzek melegséget a gyomromban ha ránézek. Ezekkel a gondolatokkal zuhanok az ágyamba. Magamnak sem szívesen vallom be de a srácok megmentették a mai napomat és hosszú idő óta először érzem azt hogy igazán tartozom egy baráti társasághoz.