A szobában ott volt Charles, csak hogy ne essen félreértés, és ott volt a barátnője is. És, hogy diplomatikusan fogalmazzak, eléggé egymásra voltak hangolódva. Annyira hogy Charleson már nem volt póló.

-Khhm!-köszörülöm meg a torkom az első sokk után, mire szétrebbenek. Úgy döntök hogy, az idő szűke miatt, eltekintek a körülményektől és a lehető leggyorsabban össze kaparom Charlest.

-Nagyon sajnálom hogy megzavartalak titeket,-folytatom elég gúnyos hangsúllyal-de Charles, körülbelül tizenöt perc múlva a kocsiban kell ülnöd, és ha jól látom még sehogy sem állsz!

-Baszki!-káromkodik egyet mikor felfogja mit mondtam neki. A csajt egy egyszerű mozdulattal arrébb rakja a kanapén és őrült tempóban kezdi keresni a cuccait. Épp az aláöltözetét adom a kezébe mikor a csaja elég undok arccal elém áll, oké lehet hogy megnéztem Charles tökéletes hasizmát miközben átöltözött.

-Mégis ki vagy te?-néz rám olyan tekintettel amivel ölni lehetne. Lehet hogy nem az zavarta hogy végig mértem Charlest.

-Charles versenymérnöke.-válaszolom teljes nyugalommal és látom rajta hogy ettől még jobban fel megy benne a pumpa.

-Aha. És miért törsz rá más emberekre kopogás nélkül?-kérdezi kissé idegbetegen.

-Szivi, én kopogtam. Az hogy te nem hallottad mert mással voltál elfoglalva nem az én hibám. És hogy miért, hogy is fogalmaztál,-tettetek gondolkodást-törtem rátok. Igen, nos azért mert Charles versenyezni van itt, és a verseny körülbelül tíz perc múlva kezdődik!-magyarázom neki tipikusan a hülyéknek szánt mosolyommal.

-Induljunk!-szakít félbe Charles, aki valami bámulatos gyorsasággal öltözött fel, és valószínű szeretné megakadályozni hogy a csaja ki kaparja a szemem. Engem nem kell sokáig kérlelni, egyből elindulok de a csaj visszahúzza Charlest és búcsú csókot akar neki adni, hát nem aranyos?

-Bocsi de erre most nincs időnk!-szakítom félbe a mozdulatot azzal, hogy egy határozott lökéssel az ajtó túl oldalára varázsolom Charlest.

-Szia!-integetek vissza a csajnak arcomon egy kedvesnek szánt, de inkább vicsorgásra emlékeztető, mosollyal. A csaj meg tudott volna fojtani, már az arcából ítélve.

A boxba futólépésben érkezünk. Charles egyből megy a kocsihoz én pedig elfoglaltam a helyem Fred mellett. Mielőtt felteszem a fejemre a fejhallgatót veszek egy nagy levegőt és pár pillanatra lehunyom a szememet.

-Minden rendben?-néz rám Carlos mérnöke.

-Persze! Csak azon filózok miért te kaptad a kezelhetőbb pilótát!-nézek rá egy kényszeredett mosollyal.

-Mi a baj Charlessal?-kérdezi és érdeklődve néz rám. Szóval Charles csak velem egy tapló, jó tudni.

-Semmi! Csak inkább a barátnőjére hangolódik a kocsi helyett amit nem érez jónak!-válaszolom és a hangomba talán egy kicsit több felháborodás vegyül mint azt szeretném.

-Mind csinálnak ilyet néha!-védi meg Charlest és erre nem tudok mit mondani. Persze, biztosan, csak lehetne hogy ne akkor mikor dolgom van? A legrosszabb az egészben az hogy a kis akcióm nem valószínű hogy jót tett a kapcsolatunknak.

-Radio check!-szakít ki a gondolataim közül Charles hangja.

-Tiszta! Hallak!-válaszolok.-Bár jobb lenne ha nem hallanálak.-teszem hozzá motyogva.

-Tessék?-kérdez vissza Charles. Upszi, lehet hogy az utolsó mondatot is hallotta.

-Ezek szerint te is hallasz!-terelem a témát, majd oldalba vágom a mellettem ülő férfit, aki majdnem leesik a székéről annyira nevet rajtam.

-Igen hallak, de mit mondtál?

-Semmit! Koncentrálj! Még harminc másodperc a rajtig!-pillantok az előttem lévő visszaszámlálóra.

A lámpák sorra gyúlnak ki. Lehunyom a szemem egy pillanatra mint mikor még versenyeztem, pontosan abban a másodpercben nyitom ki mikor a lámpák kialszanak. Az izmaim össze ugranak a feszültségtől. Hála istennek nem történik baleset, Charlesnak sikerül megelőznie Hamiltont, viszont Carlos vissza esik egy helyet. Ahogy ott ülök és néztem az adatokat hirtelen hatalmába kerített az a bizonyos érzés, hogy nekem itt a helyem. Hirtelen azt érezem hogy boldog vagyok és rájövök hogy ezt a balesetem óta nem éreztem. Hirtelen minden klappolt és nem tudom visszatartani a mosolyomat. A többiek elég furán néznek rám de nem igazán érdekel.

-Nem jó a kocsi hátulja!-hallom Charles hangját a rádión.

-Charles a kocsinak semmi baja nincsen! Jó lenne ha ezt elfogadnád különben nehéz év elé nézünk!-válaszolom a fejemet rázva de kivételesen nem vagyok rá mérges.

A tizenötödik körben DeVries a falban köt ki ami biztonsági autót jelent.

-Hozzuk őket kerékcserére?-néz rám Riccardo (Carlos versenymérnöke). Megrázom a fejem.

-Charlest tuti nem kell, de szerintem Carlost sem. Charles egész biztosan mehet még a huszadik kör környékéig és szerintem Carlos is. A Red Bull nem hozza Maxot szóval nem lesz gumielőnyük sem.-magyarázom.

-Oké!-hangzik az egyöntetű válasz.

Két körrel később kiáll a safety car és folytatódhat a verseny. A kerékcseréket simán lehozza a csapat, Charlest hozzuk elsőnek, a hatodik helyre ér vissza. Carlos öt körrel később jön és három helyt esik vissza.

-Maxot hozzák boxba, ha jól sikerül a kör mögéd jön vissza!-szólok Charlesnak, aki erre gyorsít. Szerencsére verseny közben nem kételkedik bennem, vagy csak magában. Olyan jól sikerül a köre hogy Max három másodpercen kívülre érkezik mögé.

-Három másodpercen kívül van mögötted Max! Szép volt! Öt körön belül kihozzák elöled Hamiltont és Norrist is!-tájékoztatom.-Még húsz kör van egyébként.-teszem még hozzá.

Négy kör múlva Charles vezet és Max is kezd lemaradni mert Carlos szorosan mögötte van. Carlos egyébként nagyon jó versenyt fut, nagyon szépeket előzött annak ellenére hogy nem sikerült jól a rajtja. Tíz körrel később Maxot is sikerül megelőznie.

-Carlos megelőzte Maxot. Hat másodpercre van mögötted.-jelentem Charlesnak.-Nem fog megelőzni.

Charlesnak sikerül még egy másodpercet vernie Carlosra mire az utolsó kört kezdi. Mire leinti a zászló már a fél csapat a kerítésen lóg, annak ellenére hogy tilos. lehet ez a bosszújuk Freden az utazás variálása miatt.

-Mondtam hogy jó az a kurva autó! Megmondtam!!!!-pattanok fel és ölelem meg Fredet. Az egész testemet átjárja az a semmivel sem összehasonlítható érzés, mikor tudod hogy megérdemelten nyertél. Legszívesebben körbe táncolnám az egész boxuccát.

-Első hely, szép munka Charles!-gratulálok neki, miután sikerült egy kicsit összekapnom magam.

-Igeen!!! Köszi srácok!!-hallom a túloldalról mire kiszélesedik a mosolyom. Nagyon kell koncentrálnom hogy ne csináljak hülyét magamból örömömben. A többiek minden oldalról ölelgetnek amit boldogan viszonzok. Csapatostúl indulunk meg a dobogó elé. Mire a kocsik megérkeznek már ott tolongunk a kordon mögött. Charles kiszáll, kezét a magasba löki és felnéz az égre. Ahogy nézem át jár a boldogság hogy így láthatom. Mikor oda fut hozzánk a srácok megölelgetik és a hátát veregetik, mikor rám kerül a sor engem is megölel. A sisakja fel van nyitva és ahogy rám néz egy pillanatra elveszek a szemében. Azt hiszem most először látok boldogságot a szemében mikor rám néz. Jól áll neki, csillog tőle a szeme amitől még szebb lesz. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, már tovább is fordul a barátnőjéhez, vagyis inkább a lány fordítja maga felé. Nem tudom mit pattog, Charles még nem veheti le a sisakját hogy meg tudja csókolni. Bár azt hiszem a csaj soha nem látott még Forma 1et. Elkapom róluk a fejemet és Carlos felé fordulok.

-Gratulálok Carlito!-ölelem meg mosolyogva.

-Megmondtad hogy megy a kocsi!-válaszolja, mire elnevetem magam.

-Köszi!-mondom úgy hogy csak ő halja.

-Ne viccelj, én köszönöm!-néz a szemembe. Nem látom az arcát de a szeméből meg tudom állapítani hogy az egész feje virul mint a vadalma.

-Na nyomás mérlegelni!-veregetem meg a hátát.

-Igenis!-szalutál mire megpróbálom meglökni, sajnos gyorsabb nálam és röhögve otthagy.

-Szép munka! Jól mentek a kocsik!-sodródik mellém Fred.

-Köszönöm!-nézek rá hatalmas mosollyal, mondjuk ez nem neki szól hanem annak hogy nyerünk de mindegy. Lassan megérkeznek mögénk a nézők és elkezdődnek az interjúk. Max nem feltétlenül örül a helyezésének, azt mondja még vannak alapvető problémák az autójukkal de mindent kihozott belőle a hétvégén. Mosolyogva tapsolom meg mikor végez mert tényleg nagyot küzdött. Carlos nagyon elégedett a csapattal és a kocsival is. Mondjuk csak rá kell nézni, az egész ember virul és egy fültől fülig érő mosollyal válaszolgat a kérdésekre. Hatalmas üdvrivalgást kap a csapattól mikor befejezi. Charles következik. Egy kicsit félek mert nem tudom hogy állunk jelen pillanatban.

-Nos Charles. Először is gratulálok, nagyon szép futam volt! A hétvége elején küzdöttél a kocsival de ebből nem sok látszott a mai versenyen!-kezdi a nő a kérdezősködést.

-Köszönöm!-kezdi Charles mosolyogva.-Igen, voltak gondok az autóval a hétvége elején. Ezek a problémák még mindig megvannak csak sikerült őket jól menedzselni, most itt a versenyen. Szerencsénk volt, és bízom benne hogy ez ki fog tartani!-válaszol és megnyugszom egy kicsit mert nem mondott semmi rosszat rólam. Még pár kérdésre válaszol majd elköszön. Hatalmas tapsot kap mire elmosolyodik és integet egyet. Még várnunk kell pár percet mire elkezdődhet az eredmény hirdetés. A srácok felállnak a pódiumra, meghallgatjuk a Monacoi és az Olasz himnuszt majd átadásra kerülnek a trófeák. Minden formaság után hatalmas pezsgőzés kerekedik. Le sem akarnak jönni a pódiumról. Charles barátnője pont mellettem áll és valami üveg hangon sikoltozva bizonygatja hogy milyen büszke Charlesra. Körbe nézek hogy más is hallja e vagy csak én álmodok ilyen borzalmast, mellettem pont James áll, egyébként árnyékként követ mint testőröm, mikor találkozik a tekintetünk alig tudjuk vissza tartani a nevetést. A csaj teljesen hülye.

-Merre megyünk ünnepelni?-fordulok Justinhoz, miközben lassan haladunk a box felé a tömeggel.

-Még nem tudom. Fred intézett valami helyet estére, de nem tudok pontos infót!-válaszol mosolyogva. Ismerem ezt a mosolyt, ugyanez van az én arcomon is, nem lehet letörölni, hiába próbálkozol.

-Interjúzni megyünk!-terel tovább mikor elhaladunk a box előtt, mert le akartam fordulni az embermentes irodám felé.

-Neee!-vágok egy grimaszt de csak kinevet, mondjuk meg is értem.-Utálom a médiát! Mind idióta!-nyavalygok tovább.

-Nyertünk, ilyenkor a legegyszerűbb nyilatkozni. Szóval ne nyavalyogj!-veregeti meg a vállamat Justin.

-Majd ha szarban leszünk még kevésbé fogod bírni őket!-mosolyog rám James.-Vagy ha a magánéleted lesz a téma!

-Arrrggghh!-morgok, de nem tudom visszatartani a mosolyomat. A testemben még mindig dolgozik az adrenalin ami folytonos mosolygásra késztet.

-Látod mennyivel szebb vagy ha mosolyogsz!?-kérdezi Justin miközben megérkezünk az újságírókhoz.

-Nem Justin, mivel nem látom a saját arcomat!-boxolom nevetve vállon.

-Mondjuk ez igaz!-gondolkodik el James.-Az ember soha nem látja a saját arcát a saját szemén keresztül.-vezeti tovább a gondolatmenetét. Na igen néha megszállja a filozófus.

-Ez szuper de kénytelenek leszünk máskor foglalkozni vele mert most nincs rá időnk!-vág közbe Justin és az egyik kamera elé tol.

-Fruzsi! Nagyon gartulálok a csapat mai győzelméhez! Ferrari egy kettő, így kell kezdeni egy szezont! Charles nyilatkozata alapján arra következtetünk hogy megjavult a kocsi!-kezdi a riporter csaj műmosollyal az arcán.

-Első körben, köszönöm a gratulációt nagyon boldogok vagyunk, azt hiszem mindannyian a csapatból. Nagyon jól kezdődik ez az év és remélem ez a lendület nem fog hamar megtörni!-válaszolok mosolyogva. Az én mosolyom őszinte, kivételesen.-Igen Charlesnak voltak problémái a hétvége elején, ezek a problémák még most is megvannak csak sikerült őket menedzselnie. A kocsi szerintem bizonyította a mai napon hogy működik, és hogy az egyik legjobb a mezőnyből. Erre már lehet építkezni a továbbiakban. Nagyon büszke vagyok a srácokra nagyon szépen teljesítettek ma!-teszem még hozzá.

-Szerintem az egész világot érdekli hogy milyen kapcsolatot ápolsz a pilótákkal, válaszolnál erre nekünk?-teszi fel a következő kérdést és látom a szemébe hogy mindenképp meg akar izzasztani.

-Munkatársak vagyunk!-válaszolom mosolyogva, mire a mellettem álló Jamesre rájön a köhögő roham a nő arca pedig vicsorba torzul.-Mind a két pilóta csodálatos ember és megérdemlik hogy itt tartanak!-teszem még hozzá, majd megveregetem James hátát.

-Köszönjük ennyi elég is lesz!-lép közbe Justin és arrébb terel minket Jamessel.

-Jól vagy?-teszem fel a kérdést Jamesnek aki még mindig köhög. Csak erőtlen bólogatást kapok válaszul.

-Azt hiszem nem kedvel!-nézek vissza a riporternőre.

-Ebben biztos lehetsz!-válaszol Justin.-Bár megérdemelte amit kapott. Jó riport alany vagy csajszi! Nehéz zavarba hozni!-dicsér meg mire elvigyorodom.

-Korábban kell felkelnie ahhoz hogy kínos helyzetbe hozzon!-mondom nevetve.

Szerencsére ezen kívül csak három helyen állunk meg és mindenhol értelmeseket kérdeznek. Az interjúk után a boxba megyünk megbeszélésre. Charlest megint keresni kell de szerencsére ez alkalommal nem az én feladatom. Mire mindent sikerül átbeszélnünk a srácok szinte mindent menetkészre pakolnak és a nap is elkezd lemenni. Pár kérdés megválaszolása után elköszönök azzal a felkiáltással hogy készülődnöm kell az esti partyra. Ahogy megyünk ki a paddockból minden második ember megállít szelfizni vagy csak gratulál. Jamessel csendben utazunk vissza a hotelba. Nincs nagyon kedvem beszélgetni és szerencsére ő sem erőlteti. Még nem igazán dolgoztam fel hogy nyertünk.

A hotelbe visszaérve elöszönök Jamestől, valamint megbeszéljük hogy másfél órám van elkészülni a partyra, és felmegyek a szobámba. Kimerülten hasalok végi az ágyamon. Nem sok kedvem van bulizni, amúgy sem vagyok egy nagy társasági lény ráadásul nem is iszom. Nem jó kombó egy buliban nekem elhiheted. Nagy nehezen veszem rá magam hogy elcsámborogjak a fürdőig és lezuhanyozzak. Épp a bőröndömben keresek valami elegánsabb ruhát egy oversize pólónál mikor megcsörren a telefonom.

-Szia Kisherceg!-köszönök mosolyogva Marknak.

-Mindenki hülye csak te vagy zseni Bogyó! Nyertél!-kiabál a telefonba eszméletlen hangerővel.-Még azt is elnézem hogy csak most vetted fel!-teszi hozzá kicsit lenyugodva, mire elnevetem magam.

-Köszi Manó! Bocsi hogy nem hívtalak, nagyon sok macera van még egy futam után, amit a néző nem lát!-magyarázkodom.-Meg azt hittem elaludtál!

-Hülye lennék! A kedvencem a nyilatkozatod volt! Nagyon vicces volt a csaj feje!-mondja nevetve, mire nekem is mosolyognom kell.-Nagyon büszke vagyok rád csajszi!-komolyodik el.

-Köszi!-nézek a kamerába hálásan és arrébb rakok egy újabb pólót.

-Hova készülsz?-kérdezi Mark homlokráncolva.

-Te milyen boszorkány vagy??? Megérzed ha ruhákat pakolok?-nézek rá elképedve.-Egyébként a győzelmi partyra készülök. Szerinted beraktam a vajszínű ingemet?-válaszolom meg a kérdését is.

-Nem te voltál hanem én. Te nem akartad elrakni de becsempésztem a bőröndöd legaljába. Bár nem tudom hogy nem vetted még észre.-válaszol, mire felhorkanok.

-Hát persze hogy te voltál!

-Ne legyél mérges látod hogy jól jön!!-védekezik, mire elvigyorodom.

-Naná hogy jól jön! Imádlak!-nézek rá.

-Tudom! Viszont nekem mennem kell, hagylak öltözni! Jó partyzást!-teszi hozzá nevetve, mire grimaszolok egyet. Nagyon jól tudja hogy utálok bulizni. Még előkeresem az egyik sötétbarna, bő nadrágomat ami egy kicsit elegánsabb és elkezdek felöltözni. Épp a nyakkendőmet kötöm meg mikor kopognak. Zokniban császkálok el az ajtóig.

-Szia Carlos! Miben tudok segíteni?-kérdezem a spanyol pilótát, aki az ajtóban áll.

-Hali! Van hajzseléd?-kérdezi zavartan és látom hogy végigmér.

-A fürdőben a fölső polc!-invitálom be és befejezem a nyakkendőm megkötését.

-Így jössz?-kérdezi miközben bemegy a fürdőbe.

-Aha! Valami baj van vele?-kérdezem és végig nézek magamon az egészalakos tükörbe. Semmi extra, egy vajszínű ing amiből kilóg a hasam és az úját feltűrtem, egy fekete nyakkendő és egy sötétbarna, bőszárú nadrág.

-Nem, nincs vele semmi baj! Csak még soha nem láttunk kiöltözni! Furcsa így látni!-néz ki a fürdőből a haját igazgatva.

-Ó! Oké!-reagálok egy kicsit zavartan és lehajolok felvenni a cipőmet.

-El tudnátok vinni Jamessel?-jön ki Carlos a fürdőből. Nem lett jobb a haja.

-Persze te potyautas, csak hazafele fuvart kerítened kell mert én nem maradok sokáig!-válaszolom.

-Miért?-néz rám érdeklődve.

-Mert utálok bulizni és nem iszom. És egy csomó részeg ember mellett nem szeretek egyedül józan lenni.-magyarázom.

-Tényleg nem iszol?-kérdezi elképedve.

-Tényleg. Na induljunk!-kezdem az ajtó felé tolni.

-De miért?-kérdezi még mindig elképedve.

-Mert nem látom értelmét! És azt nem mondtam hogy egyálltalán nem iszom, csak nem sokat.-válaszolom de erre csak még butább fejet vág.

-Mennyi az a nem sok? Csak hogy legyen viszonyítási alapom!-teszi fel a kérdést miközben megérkezünk a lifthez.

-Nem voltam még részeg Carlos. Ez elég viszonyítási alap?

-Hogyan???-kiállt fel és elkerekednek a szemei.

-Ne üvölts te vadember!-tuszkolom be a liftbe.

-Az nem lehet hogy nem voltál még részeg!!-tiltakozik.

-Pedig lehet! És ha nem hagyod abba az értetlenkedést itt hagylak!-torkolom le. Erre csendben marad de szerintem magában még mindig elképedve ismételgeti hogy még nem voltam részeg, legalább is ez látszik a fején.

Az előcsarnokban James már vár rám.

-James te tudtad hogy Fruzsi még soha nem volt részeg?-teszi fel a kérdést Carlos amint oda érünk hozzá.

-Nem, de igazából semmi közöm hozzá!-válaszol James nyugodtan. Őt nem rázzta meg annyira ez a tény mint Carlost.-Téged is viszünk?-teszi fel a kérdést a spanyolnak.

-Ha nem baj!-válaszol Carlos, mire James csak megrázza a fejét és elindul kifelé a hotelből. Carlossal követjük és a pilóta még mindig megbotránkozva méreget.

Így indulok el életem első F1es győzelmi bulijára, egy álmos sofőr és egy sokkos állapotban lévő spanyol pilóta társaságában. Valahol mindent el kell kezdeni!