Két napja érkeztünk meg Bahreinbe. Nem mondom hogy nem gyönyörű a város. Oké kinek akarok hazudni, a város csodálatos. De tényleg, csak baromi meleg van. Ha fenyegetnének akkor sem költöznék ide. Az elmúlt két nap folyamán volt lehetőségünk körülnézni és azt kell mondjam megérte, szerintem Fred ezért hozta egy nappal előrébb az utazást. Viszont a tíz órás repülő út maga volt a pokol. Nem kellett volna ilyen hosszúnak lennie, de fél úton le kellett szállunk egy vihar miatt. A legrosszabb azt volt hogy Carlos kitalált valami idióta játékot aminek az volt a lényege hogy minél nagyobbat kell csapni a másik hátára. Az ember azt hinné hogy a csapat hamar megunta. Nem, ez egy tévedés, az egész út alatt a legváratlanabb pillanatokban hangzottak fel hatalmas üvöltések és mindig pont akkor mikor az ember elaludt volna.

A legrosszabb hogy tegnap volt a sajtónap és azt hiszem már az egész világnak tiszta hogy Charles nem kedvel. Egész nap kételkedett bennem és a kocsiban, amit még nem is használt versenykörülmények között, én pedig magyarázkodhattam az amúgy is szkeptikus tömegnek. Nagyon élvezetem. Az egyik kedvenc cikkemet egyébként ma reggel találtam. "Charles Leclerc nem érti hogy dönthetett a Ferrari ilyen felelőtlenül. -Nem értem hogy sikerült egy ilyen fiatal mérnököt szerződtetni! Nincs szakmabeli tapasztalata és nem igazán érzem hogy jó lenne az autónk! Szerintem ilyen fiatalon nem lehet ekkora eredményeket elérni. Ez egyszerűen képtelenség!-nyilatkozta a monacói pilóta és hozzátette hogy nem igazán érti hogy lehet nála öt évvel fiatalabb a versenymérnöke." Így szólt a cikk címe. Csendben jegyezném meg hogy Charles is ennyi idős volt mikor elkezdett a Forma 1ben versenyezni de mindegy. Tovább nem is olvastam a cikket mert nagyjából mindegyikben ugyanaz van és tegnap volt szerencsém elolvasni néhányat.

Charlessal egyébként nem nagyon beszéltem az óta a bizonyos este óta. Ennek oka hogy ő nem is tudja hogy ott voltam. Másnap elhozta a gyárba a barátnőjét is, akitől a szerelő srácokkal majdnem agyvérzést kaptunk. Nem volt elég hogy az amúgy reggel nyolctól délután négyig tartó napunk reggel hattól este kilencig tartott, ennyi idő kellett mire mindent beállítottunk és utazásra készé varázsoltuk a kocsit, még a csaj is pofázott nekünk azzal az idegesítően magas hangjával és Charleson lógott amivel erősen akadályozta a munkánkat. A legjobb hogy mikor megkértem hogy húzza arrébb a formás kis popóját, oké lehet hogy egy kicsit más hangnemben tettem ezt, Charles kiakadt hogy ne beszéljek így a barátnőjével. Na köszi!

Hírtelen hangos kopogást hallok a szobám ajtaja felől mire összerezzenek.

-Fruzsi indulnunk kellene!-hallom James hangját az ajtó túloldaláról. Megint késésben vagyok, hát persze. Pedig csak egy hideg zuhanyt akartam venni hogy felkészüljek az egész napos szaunára a boxban.

-Mindjárt megyek!-kiáltok vissza és kimászom a zuhan alól.-Ha bejössz meghalsz!-teszem még hozzá miközben a bőröndömben kutatok ruhák után.

-Csak nem fürödtél?-érkezik a kérdés az ajtón keresztül és hallom James hangján hogy mosolyog.

-Ahhrrgg!-morgok, mire nem tudja magában tartani a nevetést.-Egyébként jöhetsz! Már van rajtam ruha!-teszem hozzá mert időközben tényleg sikerült felöltöznöm. Mikor belép a szobába éppen a hátizsákomba pakolok mindent amire szükségem lehet aznap, bár igazából nem tudom mennyire lehet pakolásnak nevezni hogy mindent bele dobálok ami a kezem ügyébe akad és fontos lehet. Körülbelül egy perccel később kifulladva állok meg James előtt.

-Kész vagyok!-nézek rá diadalmas arccal, mire lepillant a lábamra.

-Cipő?-kérdezi nevetve mire megfordulok és elkezdem keresni a cipőmet.

-Kész vagyok!-állok meg ismét előtte.

-Sapi?-kérdezi ismét, mire elkáromkodom magam.

-Ó hogy az a...!-sóhajtom és elkezdem feltúrni a szobát a ferraris egyensapkám után.

-A szekrény tetején van.-közli James mire nagyon csúnyán nézek rá a bőröndöm mellől.

-Kész vagyok!-állok meg előtte ismét, ezúttal sapival a fejemen és cipővel a lábamon de már mindenféle lelkesedés nélkül, azt elhagytam valahol a nagy rohangálásban.

-Na ne vágj már ilyen fancsali képet! Ma gurul először a kocsi!-néz rám bíztatóan de nem ér vele sokat mert erre csak még jobban grimaszba torzul az arcom.

-Charles miatt vagy ilyen?-kérdezi és elindul kifelé a szobából.

-Nem érzi jónak azt a rohadt kocsit és ahelyett hogy kommunikálna velem inkább a sajtóval beszélget. Pedig a kocsi nem szar! Vagyis nem kellene annak lennie, de már ebben se vagyok biztos!-magyarázom felháborodva.

-Nem tudom mi van ezzel a Charles gyerekkel, nem szokott ilyen lenni!-néz ram gondolkodva miközben a lassan leérünk a hotel halljába.

-Carlos is az mondja hogy furcsa mostanában!-jegyzem meg.

-Tényleg? Akkor igazam van!-állapítja meg mire furcsán nézek rá.-Egy időben öt is fuvaroztam!-teszi hozzá magyarázat képen hogy honnan ismeri Carlest.

Már éppen oda érünk a kocsihoz mikor meghallom Carlos kiáltását.

-Fruzsi! Várjatok meg!

Jamessel mind a ketten hátra fordulunk és érdeklődve nézünk Carlosra, aki időközben mellénk ért.

-El tudnátok vinni?-kérdezi lihegve.-A sofőröm felmondott!-teszi hozzá mire James-sel mind a ketten elképedve nézünk rá.

-Az hogy lehet?-kérdezi James mert neki előbb sikerül szóhoz jutnia.

-Elképzelésem sincs!-mondja Carlos a helyzet komikumán röhögve.-Csak azt tudom hogy reggel szólt a bátyám hogy szerezzek fuvart ha ki akarok jutni a pályára.

Jamessel még mindig megrökönyödve emésztjük a hallottakat mikor Carlos ismét megszólal.

-Na akkor elvisztek?-teszi fel a kérdést megint.

-Már hogy a viharba ne vinnénk el!-nézek rá vigyorogva.-A kocsiban bőven van hely! Ugye James?

-Persze.-feleli a sofőr majd kinyitja az ajtót és színpadias karmozdulattal rá mutat.

-Ezerszer kértem hogy ezt ne csináld! Magamtól is ki tudom nyitni a kocsi ajtaját!-nézek rá szemrehányóan.

-Nem is miattad nyitottam ki hanem Mr. Sainz úrnak!-néz rám James, mire kirobban belőlem a nevetés.

-Figyelj haver kérlek ne hívj így még egyszer! Ez rendesen félelmetes!-néz rá Carlos és tényleg látom a szemében a rettegést. Erre a kérésre még jobban kezdek nevetni és James sem bírja magában tartani.

-Na indulás fiatalok!-néz ránk James mire Carlossal elkezdünk bemászni a kocsiba.

-Ugye tudod hogy nem sokkal vagy idősebb nálam?!-kérdezi Carlos felháborodva mire sokadjára is elnevetem magam.

-Miattam van! Mindenkit így hív aki velem utazik!-magyarázom Carlosnak nevetve miközben utána mászom a kocsiba.

-Szóval a te hibád!-néz rám mérgesen de látom hogy csak nagyon nehezen tudja visszatartani a nevetését.

-Igen. Nagyon sajnálom!-teszem hozzá és együttérzően megpaskolom a kezét.-De szerintem lépj túl rajta.-teszem hozzá mire Carlos elneveti magát. Az út egyébként ilyen jó hangulatban telik. James fél úton bekapcsolja a rádiót ahol leadják Carlos kedvenc számát a smooth operatort. Carlos természetesen teli torokból énekel mi pedig Jamessel majd meg szakadtunk a röhögéstől.

Mikor megérkeztünk a pályára Justin, a sajtósom, már türelmetlenül várt rám, mert egyébként késésben voltunk. Az első dolga az volt hogy Carlost elküldte a boxba, mert már vártak rá, utána pedig ismerteti a napirendemet. A két szabadedzés között lesz egy interjúm de egyébként egész nap foglalkozhatok a kocsival. Ezen kívül még arra kért meg hogy kerüljek el minden Charlessal kapcsolatos kérdést. Nem mondtam hogy ez nem lesz nehéz mert gondolni sem akarok Charlesra, de mindegy. Ezután mi is elindulunk a boxhoz, előtte azonban muszáj szereznem egy kávét mert azt még nem ittam ma reggel. Mikor megérkezünk a boxba egyszerre hárman szeretnének tőlem segítséget kérni, szóval gyorsan lepakolom a cuccom az irodámba és nekilátok dolgozni. Az első szabadedzés csodálatosan sikerül. Carlosba bele megy az egyik Williams és a falban kötnek ki mind a ketten. Mikor visszahozzák a boxba a kocsit egyből látjuk hogy nem tudjuk összerakni a második szabadedzésre. A szerelő srácok egyből neki látnak a munkának de néha kell a segítségem ezért nem tudok teljesen Charlesra figyelni aki ezt eléggé zokon veszi a pályán körözve. A szabadedzést követő konferencia után a csapat vert seregként indul ebédelni. Mindenki puffig valami miatt. A srácok a kocsi miatt, Carlos Sargent miatt, én Charles miatt aki mérges rám mert nem figyeltem rá az edzésen. Talán csak Charlesnek nincs semmi baja de erről nem tudok nyilatkozni mert a konferencia után egyből felszívódott. Hirtelen hangos kiáltás szakít ki minket a duzzogásból.

-Carlos!-a hang Lando Norristól jön, aki George Russellel együtt közeledik felénk.

-Hogy vagy haver? Mi történt az edzésen Sargentel?-kérdezi Carlost mikor mellénk ér.-És még egy kérdés, ki a csaj?

-Fruzsina Parker, a Ferrari új mérnöke. Örvendek!-nyújtok kezet még mielőtt Carlos reagálni tudna. Landot láthatóan meglepi hogy én reagáltam a kérdésére, de azért megrázza a kezem.-És úgy illik hogy te mutatkozol be a hölgynek, vagy a hölgytől kérdezed meg a nevét!-teszem még hozzá mire Lando fülig vörösödik Carlosból és Georgeból pedig kitör a nevetés.

-Lando Norris-motyogja még mindig vörös fejel.

-Srácok ő Fruzsi! Vigyázzatok vele mert bárkit a földig aláz egy perc alatt és nem kell hozzá ismernie!-mondja Carlos nevetve.

-George Russel-nyújtja a kezét a másik fiú.

-Örvendek!-rázom meg a kezét.-Látod, így is lehet!-nézek Landora.

-Jóvan na! Legközelebb majd meghajolok!-néz rám nevetve. Nem reagálok a hülyeségére csak megütöm a vállát.

-Carlos! Bánt a mérnököd! Védj meg!-fordul Lando Carloshoz a vállát maszírozva.

-Én szóltam haver! És Fruzsi Charles mérnöke nem az enyém szóval nincs sok közöm hozzá!-válaszol Carlos vállvonogatva.

-Kitől kell megvédeni Landót?-érkezik a kérdés Daniel Ricciardotól aki épp akkor ér mellénk.-Daniel Ricciardo-teszi hozzá mikor meglát és kezet nyújt.

-Fruzsina Parker-viszonzom a kézfogást és jelentőség teljesen Landora nézek.

-Fruzsitól.-érkezik a válasz Georgetól a csapatunk legnormálisabbnak tűnő tagjától.

-Na menjünk kajálni srácok!-szól közbe Carlos mire megindulunk az ebédlő felé.

-Miért akarja bántani Fruzsi Landot?-kérdezi Daniel-Olyan rendes gyerek, nincs vele semmi baj!-teszi hozzá és előre mutat ahol Lando épp Carlos hátára próbál fel ugrani, hogy miért az mindenki számára rejtély.

-Lando elég taplón mutatkozott be.-válaszol helyettem George mire Daniel elneveti magát.

Az ebéd rettentő jó hangulatban telik. Csatlakozik még hozzánk Pierre Gasley és Max Verstappen is ezért egy kicsit hangos a társaság. A srácok elképesztően jó fejek. Állandóan ugratják egymást és ökörködnek. Mivel elég rég óta versenyeznek együtt elég összeszokott csapat. Mégsem érzem magam kívülállónak, minden belsős poénjukat elmesélik és ez, bár nekem soha nem olyan vicces mint anno nekik volt, nagyon jól esik. Hosszú idő után ez az első társaság akikkel ilyen jól éreztem magam, pedig alig ismerem a srácokat. Egyébként mindenki rólam akar többet megtudni mert én vagyok az új tag. Ha valaki félre érthetőt mond miközben velem beszélget egyből kiröhögik, azt az érdekes megfigyelést tettem hogy Landot állandóan kiröhögik ha velem beszél. Bár tényleg mond félre érthető dolgokat. Elég sokáig maradunk még az asztalnál ebéd után mert zseniális a hangulat. Végül én és Carlos állunk fel elsőként. Neki vissza kell mennie a boxba nekem pedig interjút kell adnom.

-Carlos!-kiált utánunk Lando.-Ma este nálam játszunk!

-Oké!-emeli fel hüvelykujját a feje fölé Carlos.-Mindig játszani szoktunk valakinél a versenyhétvégéken ha senkinek nincs dolga.-magyarázza meg a kérdést mert elég furcsán nézek rá.

-Fruzsi is jöhet!-haljuk még Lando hangját mielőtt kilépünk az étkezőből.

-Tudtam hogy csak ezért szólt most!-forgatja a szemét Carlos.-Akarsz jönni?-néz rám mire bólintok.

-Szívesen! Már ha el tudjátok viselni ha megver egy lány!-teszem hozzá nevetve mire Carlosnak elkerekedik a szeme.

-Valaki milyen jónak gondolja magát!-néz rám mire csak elnevetem magam. Még visszaérünk a boxba Carlos azzal szivat hogy milyen nagyképű vagyok. Szerencsére elkezdődik a második szabadedzés így kénytelen leszállni rólam. A második szabadedzést szerencsére megússzuk baleset nélkül. Bár a srácok még mindig dolgoznak Carlos kocsiján a boxba. Az edzés vége előtt egy kicsivel hozzuk vissza Charlest a boxba, még vissza akartam küldeni egy másik gumival de az egyik Alfa Romeo közelebbi barátságba kerül a fallal ezért piros zászlóval zárul az edzés.

-Valami gond van a fékkel!-mondja Charles miközben kiszáll a kocsiból.

-Jól van majd megnézem!-nézek rá.

-Az a dolgod nem?!-néz a szemembe. A sisakja még mindig a fején van ezért csak a szemét látom amiből viszont csak úgy süt az elutasítás, megint nem tudom miért mérges.

-Na menj a fenébe! Attól hogy te nem tudod vezetni a kocsit az még jó!-válaszolom felháborodva. A szemében látom hogy ez rosszul esett neki de nem akarok bocsánatot kérni, egy kicsit betelt a pohár. Nem válaszol csak hátat fordít és elmegy átöltözni. Egy hatalmas sóhajjal álok neki ellenőrizni a féket. Természetesen semmi baja nincsen. Már megint egy olyan dolgon vesztünk össze Charlessal ami nem fontos.

Mire James közli hogy indulunk vissza a hotelba teljesen kész vagyok. Nem vágyom másra csak hogy aludhassak egyet a légkondival ellátott szobámban. Carlos természetesen bekunyizta magát a visszafelé útra is. Szerencsére nem erőlteti a beszélgetést, gondolom hallotta a Charlessal való vitánkat.

-Nyolc körül találkozunk Landonál!-köszön el Carlos mikor visszaérünk a hotelba.

-Jó de merre van Lando szobája? Carlos! Ne hagyj itt! Nem tudom hova kell menni!!-sajnos ezeket a kérdéseket már nem hallja mert becsukódik mögötte a lift ajtaja. Na mindegy, csak megtalálom majd valahogy Lando szobáját, nem lehet olyan nagy ez a hotel. Mikor felérek a szobámba az első dolgom hogy beállok a zuhany alá. Jóval többet álltam a hideg zuhany alatt mint tíz perc mire valamennyire kitisztult a fejem. Nem mondom hogy nem gondolkozom Charleson de már tudok másra is figyelni. Keresek egy melegítőt és egy pólót, felveszem a nyuszis mamauszomat és elindulok vacsorázni. Meg nem mellesleg keresni egy pilótát aki tudja merre van Lando Norris szobája.