Arra ébredtem hogy valaki rázza a vállamat. Egy légiutas kísérő fejével találtam magamat szembe, mikor kinyitottam a szemem, aki zavarba ejtően közelről nézett rám majd, mikor észrevette hogy felkeltem, kedvesen megkért arra hogy kapcsoljam be az övemet, ha már felkeltem, inkább nem jegyeztem meg hogy addig rázta a vállamat míg ez megtörtént és nem magamtól keltem fel, de nem akartam balhét ezért csak megcsináltam amit kért. Leszállás közben erősen kapaszkodtam a karfába mert volt egy kicsi szél ami rázta a gépet, de szerencsére épségben leértünk. Ha nem lenne tiszta nem igazán szeretek repülni, félek tőle. Miután leszálltunk a gépről elindultam megkeresni a csomagjaimat ami nehezebb procedúra volt mint gondoltam. Majdnem fél órát vártam mire a cuccom megjelent a futószalagon. A reptér szinte teljesen kihalt volt, egy-egy ott dolgozót láttam és azokat az utasokat akik velem együtt jöttek, valószínű mi voltunk az aznapi első repülő. A kijáratnál egy öltönyös pasi várt rám kezében táblával. Őt kaptam sofőrnek, Jamesnek hívják, ezt egy emailból tudom, és mikor odaértem hozzá angolul köszönt amit jó jelnek vettem arra vonatkozóan hogy nem kell kézzel lábbal mutogatnom hogy megértsen, tudni illik nem tudok olaszul. Az első dolga az volt hogy a kezembe adott egy mappát és elvette a bőröndömet és a táskáimat.

-A napirendje.-mondta mikor észrevette hogy érdeklődve nézegetem a kezembe adott mappát-Minden információ benne van az elkövetkező napokra, de ha bármi kérdése van legjobb tudásom szerint megpróbálok rá válaszolni!

-Nagyon szépen köszönöm!- mosolyogtam rá hálásan.

-Az elkövetkezendő, körülbelül egy hétben, míg nem kap céges kocsit, én leszek a sofőrje.-magyarázza, miközben megérkeztünk a kocsihoz. A cuccaimat bepakolta a csomagtartóba majd kinyitotta előttem a hátsó ajtót. Mosolyogva megköszönöm és beülök. A kocsi belseje hasonlóan elegáns volt mint kívülről. Miután mindent alaposan megnéztem, (nem fuvaroznak mindennap luxus kocsival na, csak saját ferrarim van, mindegy is) az ölembe veszem a mappát és olvasni kezdtem.

-Ma egy hotelbe viszem ahonnan holnap indulunk tovább a gyárba.-fordult hátra James vezetés közben mikor látta hogy befejeztem az olvasást.-Gondolom elolvasta hogy a gyártól nem messze fog kapni egy saját lakást. Az első hétbe én leszek a sofőrje de ezt már mondtam, ha bármi kérése van, hozzám fordulhat.

-Lenne egy kérésem!-szólalok meg-Kérlek ne magázz! Attól olyan idősnek érzem magam, pedig még csak 21 leszek!

-Rendben, elnézést. Tudod nekem mindenkit magáznom kell ezért lehet hogy nem mindig fog sikerülni, de próbálok majd figyelni rá!-néz hátra.

-Nagyon szépen köszönöm!-nézek rá hálásan. Ezzel körülbelül le is zártuk a beszélgetést, nekem hiányzik még úgy két óra alvás az életemből és szerintem ezzel ő is hasonló képpen lehet. Az út további részében csendben néztem az ablakon át az elsuhanó éjszakai várost. Körülbelül húsz perc múlva egy öt csillagos hotel előtt állunk meg. James leparkol a kocsival majd kiszál és kinyitja nekem az ajtót, jóval gyorsabb volt mint a szálloda személyzete aki, szerintem, éppen a portásfülkébe aludhatott mikor megérkeztünk. A parkolófiú, elég álmos volt a képe, elkérte a kocsikulcsot, Jamesnek nem nagyon akaródzott odaadni, és biztosított minket hogy a csomagjaink tíz percen belül a szobánkban lesznek. Ebben mondjuk kételkedtem mert még a nevünket sem kérdezte meg és annyira tűnt ébernek mint egy lajhár, de mindegy. A hotel recepcióján James csekkolt be, gőzöm sincs hogy tud ennyire éber lenni, de kiderült hogy ő tud olaszul. A szobakártyámat átadva a lift felé indult én pedig követtem mint egy kiskutya, jelen pillanatban körülbelül annyit is tudtam a világról mint egy kiskutya, az egyetlen információ ami képes volt megmaradni az agyamba az az hogy Jamest kell követnem. Az emeletre érve kinyitottam a szobám ajtaját ahol, nem kis meglepetésemre, ott voltak a csomagjaim. Mikor ezt sikerült felfognom egyenesen az ágyhoz mentem és beledőltem úgy ahogy voltam.

-Holnap kilenckor indulunk tovább és nyolckor reggeli!-hallom még James hangját mielőtt becsukódna az ajtó. Morcosan megnéztem a telefonomon az időt, hajnali négy lesz pár perc múlva, király, holnap ipari mennyiségű kávéra lesz szükségem. Nem mintha két óránál többet tudnék még aludni, úgyis fel fogok kelni hat óra után. Mire idáig jutok a gondolkodásba el is alszom.

Arra ébredek hogy világos van. Körbe nézek a szobába ami cseppet sem ismerős, aztán meglátom a bőröndöket és leesik hol vagyok. A telefonom még mindig a kezemben van így felemelem és megnézem az időt. Hat óra harminc perc, természetesen. Egy urgh hangot hallatva borulok vissza az ágyba, miért nem tudok normálisan aludni? A legnagyobb probléma hogy még másfél órám van a reggeliig. Mondjuk ebből simán sikerült negyven percet a kádban töltenem.

Az öltözködést ma sem vittem túlzásba, egy bőszárú kék farmert, egy fehér oversize pólót és egy sötétzöld kapucnis pulcsit vettem fel a Jordenemhez. Pont akkor értem a lifthez amikor James így együtt megyünk reggelizni.

-Az előcsarnokban találkozunk tíz perc múlva oké?-kérdezi mikor befejeztük a reggelit.

-Teljesen! Úgy sem terveztem ma reggel megváltani a világot!-válaszolok miközben beszálltunk a liftbe. A megjegyzésem után látom Jamesen hogy nagyon kell koncentrálnia hogy ne nevessen hangosan. Egyébként lehet hogy benne van a munkaköri leírásában hogy nem nevethet, vajon csinálhatnak ilyet? Miközben ezen gondolkoztam lassan már vissza is érek az előcsarnokba a táskáimmal együtt. Legnagyobb meglepetésemre James a forgóajtó felől érkezik, elveszi a csomagjaim egy részét, úgy indult el kifelé.

-Hogy értél le ilyen hamar a csomagjaiddal együtt?-kérdeztem miközben kiértünk a kocsihoz.

-Úgy hogy nekem csak egy hátizsákom van-néz rám és berakja a csomagtartóba az utolsó táskámat is.

-Aha! Úgy könnyű!-bólogatok mint aki mindent ért.-Köszönöm!-teszem még hozzá mikor kinyitja előttem az ajtót.

-Nem baj ha dolgozom egy kicsit?-kérdezem Jamest nem sokkal később, aki erre értetlenül fordult hátra.

-Ezt miért kérdezed?-kérdezi és még mindig elég értetlen fejet vág, de legalább már csak a visszapillantó tükörből néz hátra.

-Hát tudod én szoktam beszélgetni az útitársaimmal és most megfosztalak ezen nemes elfoglaltságtól.

-Dolgozz nyugodtan. Álltalában néma csendben vezetek, vagy hallgatom az utasom telefonbeszélgetését. Ritka hogy velem akarnának beszélgetni. Szóval megszoktam a csendet.

-Hát ezt igazán sajnálom-nézek rá szomorkásan.

-Nem kell! Akiket fuvarozok általában gazdag taplók.-nevet fel, mire én is elmosolyodom majd nekiállok adatokat elemezni a gépemen hogy legyen valami fogalmam a kocsiról mire megérkezünk. Az út körülbelül három óra hosszú, ez alatt csak egyszer állunk meg egy benzinkúton mosdózni és kávét venni. James elég őrült tempóban vezet ezért délre meg is érkeztünk a gyárba.

-Fél egyre hivatalos vagy egy ebédre Frédéric Vasseur úrral az ebédlőben. A délután folyamán bejárhatod az egész gyárat és valószínű megmutatják az irodádat is. Este én viszlek tovább a lakásodhoz.-fordul hátra James és ismerteti a programomat.

-Nagyon király!-mondom mosolyogva-Viszont muszáj találnom egy wct mert bepisilek!-nézek rá kétségbeesetten.

-Bent van. Meg tudom mutatni!-száll ki a kocsiból James és látom rajta hogy alig bírja visszatartani a nevetést. Nem régóta ismer de valamiért állandóan rajtam nevet, legalábbis nekem van egy ilyen érzésem. Bár nem zavar.

Mikor beérünk az épületbe hirtelen elfelejtem hogy két perce majdnem bepisiltem. Végülis ez normális nem? Tényleg a Ferrarinál vagyok és itt is fogok dolgozni. Ez volt álmaim munkája, és most hogy beléptem a gyárba egyszerre valóságos lett. James rendes volt. Tolerálta hogy úgy viselkedtem mint egy tízéves aki találkozott a One Directionel. Enyhén fangörcsöt kaptam na! Nem mindennap válik valósággá az ember álma!

A mosdó kör után James egyből le is passzol az ebédlőnél ahova egy kis gyomorgörccsel megyek be. Mindenki fél egy kicsit a főnökétől nem? Szerencsére minden rendben megy. Az előzetes egyeztetés alapján aláírunk egy évre amikor szabad kezet kapok az autó fejlesztését illetően. Ezután megmutatják az irodámat, és körbe vezettek a gyárban. Bemutattak az alakalmazottaimnak is, baromi durva érzés hogy még csak húsz éves vagyok és egy teljes csapat dolgozik a vezetésem alatt, valamint megismerhetem Carlos Sainz versenymérnökét is, akivel ketten fogjuk vezetni a Ferrari mérnök csapatát. Este hatkor sikerült elszabadulnom és már zsongott a fejem a rengeteg új információtól és névtől. Annyira kimerült vagyok hogy szinte beesek James kocsijába.

-Csak nem fáradt vagy?-kérdezi nevetve miután elfeküdtem a hátsó üléseken.

-Haha, nagyon vicces!-morgok miközben elindul-Annyi nevet kellene megjegyeznem hogy szerintem meg fog halni az agyam, ráadásul nem is tudom pontosan hogy mi lesz a holnapi programom. A telefonomba pedig annyi új szám került hogy nem vagyok benne biztos hogy túléli!-mesélem el a délutánomat tömören.

-Ha ez megnyugtat holnapra is kapsz programot, azt holnap reggel hozom, valamint én viszlek reggel és csak kilencre kell beérned!-próbál nyugtatni James de látom rajta hogy legszívesebben kiröhögne.

-Egyébként hozzá fogsz szokni!

-Köszi a bíztatást!-mosolygok rá-Egyébként mikor érünk oda?

-Körülbelül tíz perc.

Mikor megáll a ház előtt elképedek. Egy három emeletes társasház de az a fajta amiben egy emelet egy lakás. Tátott szájal szállok ki a kocsiból.

-A legfelső emelet a tied-közli James mire a nyakába ugrom-Itt a kulcs.

-Úr Isten!! Ez az álomlakásom! Most, ha nem látszana, nagyon boldog vagyok!-mondom miközben körbe, körbe ugrálok a kocsi körül.

-Látszik.-közli James de nem tudja vissza tartani a mosolyát.-Na nyisd az ajtót pakoljunk be!

Körülbelül úgy viselkedem mint egy ötéves aki megkapta a kedvenc játékát. James cipeli fel a bőröndömet és az egyik táskámat miközben én szinte ugrálok fel a lépcsőn a másikkal. Az ajtómhoz érve, enyém a hármas lakás, kinyitom azt és belépek. Itt következik a második sokk. A házban minimalista a berendezés, szinte csak a legszükségesebb bútorok vannak benne. Az egész házban vajszínűek a falak és minden más sötétbarna fa, egyszerűen gyönyörű. James látja rajtam hogy teljesen elvesztem ezért halkan megjegyzi hogy holnap itt van értem fél kilencre majd távozik.

A lakást egyszerűen imádom, van benne egy nappali egy hatalmas sárga kanapéval és sötétbarna könyvespolcokkal, a falon egy forma 1es Ferrari grafikája van képkeretben. A konyhában az összes konyhabútor sötétbarna mint a nappaliban a könyvespolc. A fürdőben is sötétbarnák a bútorok de a zuhanyfüggöny és a fürdőkád napsárga mint a kanapé. Az egész házban ez a három szín dominál. Kivéve a hálószobában, az ágy és a gardróbszekrény itt is sötétbarna fa de a függöny sötétzöld. Még külön dolgozószoba is van a házban egy gyönyörű mahagóni íróasztallal.

A cuccomat lerakom a hálóban és megnézem van e valami kaja a hűtőben. Ahogy kinyitom legnagyobb meglepetésemre tele van pakolva, az egész olyan mint egy álom. De sajnos valószínűbb hogy kóros alváshiányban szenvedek. Gyorsan megvacsorázom és letusolok, ez már nem sikerül olyan gyorsan, majd készítek egy videót a lakásról Márknak, azt is megírom hogy holnap muszáj beszélnünk.

Mindezek után egyszerűen bezuhanok az ágyba. Az ágyal szembeni falon van egy hatalmas plazmatévé, szerencsére van rajta netflix, keresek valami idióta sorozatot. Miközben az agyamat pusztítom olyan gondolatokkal alszom el minthogy ki kellene pakolni, valamit ki kellene kapcsolni a tévét. Természetesen egyikre sem kerül sor.