1891, Kansas

Tenyere álla alatt nyugodott, tekintete gazdája cselekedeteit követte nyomon, ajkain ki-be szökött a levegő. A pultra támaszkodott, le sem vette Róla szemeit. August lágyan, érzékelten dolgozott kezeivel, ujjaival. May néha egy sóhajt is elhallatott, erre mindig feléje kapta fejét és féloldalas mosolyával ajándékozta meg a lányt. Rátört az éhező, kíméletlen vágy, aprólékosan borult arca vörösbe, cseppet sem takarta mutatkozó jelét hangulatának. Habár August nem nézett rá, megérezte, látta ez mennyit dobott kedvén és folytatta munkáját.

Kínozta.

Magában felmordult és figyelmen kívül hagyva hadakozó, ellenséges gondolatait váltott eredeti alakjára. Ruhája a földön kötött ki, betakarva a cicát, így sebesen, kissé nehezen kászálódott ki alóla és tappancsaival komótosan sétált gazdájához. Farka folyamatosan csapkodott, hiába tagadta, idegessége megmutatkozott. A vágyakozás folyamatosan kihozta sodrából. Annyira kívánatos és őrülten karizmatikus, melankolikus volt, hogy eszében mindig Ő és az őrjítő szex járt.

Egy széken ült, könyökével az íróasztalt támasztotta, ujjaival egy papíron körmölt. Általában a munkája zavarta meg őket együttléteik közben, amelyen mindig bosszankodva elhúzta száját és sóhajtva hagyta, hogy otthagyja az ágyban, várva Rá. Nem mondhatta azt, hogy nem volt tökéletesen ellátva. Minden értelemben. Amikor tehette és nem volt közelében, gondolt rá. A mosolyára, a csillogó, tűzben égő szemeire, a kidolgozott, díjnyertes felsőtestére, a közös élményeikre. Néha azt érezte, hogy kihasználta, ekkor persze átvette rajta az irányítást a feszültség, a nőiesség, miszerint álljon ki magáért, a testéért. Ezt rendszerint porba tiporta August, amikor az ágyban, az asztalon, a pulton, a lakás minden sík felületén magáévá tette. Bosszúsan meredt Rá az első napokban, majd lassan megszűnt mérge és elfogadta sorsát. Mégis vannak alkalmak, amikor próbál ellenállni, felhergelni, eltolni magától, ilyenkor ráhagyta a dolgot, a munkájába menekült. Szégyellte magát, hiszen felizgult, rengeteg dolog árulta el. Aztán mehetett utána, hogy megbékéljen vele.

A bútorhoz lépdelt, két lábra ereszkedett, felugrott ölébe. Előtört belőle a dorombolás, hozzádörgölte testrészeit, arcát nyakához bújtatta. Végigsimított hátán Mr. Walker, egy ujját a nyakához préselte, dögönyözte, a lány lágyan nyalta meg selymes, finom bőrét. Magához láncolta. Felmordult, az asztalra pattant és visszaváltott emberi alakjára. Találkoztak tekinteteik, csábos, kívánatos ajkát figyelte. Meztelen lábát keresztbe vetette, a férfi mégis szétvetette őket és közéjük fészkelődött. Felpattant sietősen, száját végigvontatta halántékán, orcáján, állán, nyakán egészen kulcscsontjáig. Szívni kezdte a lágy bőrt, sóhajok szakadtak fel a nőből, ellenkezni akart, nem volt híve a megjelölésnek. Enélkül is tudtában volt annak, hogy senki másé, csak az Övé. Pillái leereszkedtek, ráncolta homlokát. Később áttért melleire, mellbimbóit kényeztette fogaival, érzékenyen érintette, lélekszakadva tört fel belőle egy fájdalmas nyögés. Szívta könyörtelenül, időt sem hagyva neki, hogy felfogja a történteket. Nem tudott uralkodni testén, a reakcióin, keze ökölbe szorult. Haladt tovább hasán, száját tenyere váltotta, lelkesen kezdte gyúrni melleit. Ajka szeméremdombjához érve becézgette, nyaldosta, pirította, teljesen feltüzelte, amikor réséhez vezette nyelvét. Megbolondította, hajába kapott, húzta, csavarta, a férfi felmordult egy-egy erősebb rántásra. Visszatért arcához, kiéhezve csókjára kapott szája után, táncot jártak, akár zenét is kapcsolhattak, fokozta volna a hangulatot, a levegő fogyatkozását köztük. Elkalandozott egy végtagja urának derekához, s lejjebb, míg el nem érte növekvő erekcióját. Vastag volt. Miatta. Simogatta, megmarkolta, pontosan illett tenyerébe. Nadrágjába nyúlt, kényeztette a lehető legtöbb módon, felkorbácsolva tetteit. Ezek után nem számolta hányszor dugta belé férfiasságát, mindegy volt, mikor és hogyan, orgazmusai a levegőben jártak, az égig értek, libidója szállt, teljesen bekerítette az Úr hatalma. Olvadozva terült el a bútoron, lihegve, mint aki azon nyomban elveszti tudatát. És ő elvesztette.

Haját igazgatta a tükör előtt, alig telt el néhány óra a történtek óta, azóta csak fürdeni volt ideje. A férfival egy bálba készülődtek, hiszen Mr.Walker hivatalos volt, a meghívót alig egy napja hozta egy galamb. Maylien mindig csodálkozott a galambokat látván, már nem érezte a kínzó éhséget, hogy rávesse magát. Békésen közeledett hozzá, az azonban megriadva szállt a fellegekbe. Csalódottan hanyatlott le keze, emlékezett, mennyire lekonyult szája. Persze Mr. Walker igyekezte megnyugtatni, ami sikerült is, elkeseredetten döbbent rá, hogy mennyire riasztó lehet a jelenléte.

Talán Mr. Walker is fél tőlem?

Legyintett a gondolatra, ő maga félt a férfitől. Teste megfeszült, ha a kezei hátulról érintették, szavaira megolvadt. A hangja megnyugtatta a lelkét, beolvasztotta a nyílt sebeket, bár tudta, hogy Ő ezt nem érzi. Azt, hogy nem érez semmit sem Maylien iránt. 

Mélyen beszívta a levegőt, a ruhára nézett, amelyet August választott neki. Teljesen illett Hozzá. A színe vörösben pompázott, a földig ért, sem pántja, sem ujja nem volt. Elnyílt ajkakkal meredt a tükörben magára, testéhez illesztette a darabot.

Ó, istenem, mi lesz, ha leesik rólam?

A fekete alsóneműk már elhelyezkedtek testén, következett a harisnyatartó és harisnya. Mindent azért vett fel, hogy a férfi eszében csak az járjon este, hogyan tépi le róla. Rózsaszínű ajkába harapott huncutan, kuncogás szakadt belőle ki. Ó, ő bizony mindent megtett, hogy elveszítse a fejét és ne adja meg magát. Akkor kiállt magáért, ki akarta éheztetni, ez mulatságossá tette a készülődést. 

A haját egyszerű kontyba fonta, ezzel szabadon hagyva nyakát és kulcscsontját. A ruhához egy fekete magassarkút választott a könyörtelen szex tiszteletére. A ruhadarab éppen a testére került, a cipzárral bajlódott, abban a pillanatban nyílt az ajtó. Megérezte.

- Minden rend... - elakadt szava a látványtól. - Ben?

- Ezt kérdezhetném én is. - Szűkös nadrágja felé intettem. Elmormogott pár szitokszavat. Maylien igyekezte palástolni mindentudó vigyorát, majd kezek illeszkedtek csípőjére, amelyek erőteljesen egy mellkas felé húzták. Pontosabban egy test felé. S pontosabban egy ágaskodó szerszám felé. - Hát nem volt elég az elmúlt óra?

- Sosem tudnék betelni veled - motyogta nyakának hajlatában, lehelete csiklandozta bőrét. Összerándult hüvelye az emlékek hatására. Visszaült a nyeregbe és a szűkös nadrághoz dörgölte fenekét. - Ne szórakozz velem, cicus...

- Pedig éppen arra készülünk, nemde bár? - billentette fel állát, szemeiben fekete pontok kergették egymást. - És úgy hiszem, el fogunk késni, ha engedünk az effajta szórakozásnak.

- Te magad is erre a kategóriára vágysz, ne is tagadd - harapott fülcimpájába, vádlóan sújtott a lányra tetteivel. 

- Mindent a maga idejében - simított végig ruháján. - Húzza fel kérem a cipzárt!

- Ha megtenném, magam ellen játszanék - tiltakozott, keze követte a lányét. 

- Hát játsszunk együtt. - Pillantott merészen Rá és megismételte kérését. - Húzza fel a cipzárt!

Bosszúsan húzta el a száját Mr. Walker, mégis ujjait a ruha derékrészéhez vezette. Maylien füléhez hajolt és belesuttogta.

- Most én húzom fel, s amint végeztünk a vacsorán, nem fogom lehúzni. Csak tépni.

A lány szemei elnehezültek, már nem tartotta olyan jó ötletnek a vacsorát, a bált, tettei az Úrt szolgálták, minden kimondott szava táplálta a feszültséget, a folyton fellépő éhezést. Merészen szegődött Rá tekintete. Ajkát félig megnyalta, válaszolt a fenyegetésre.

- Állok elébe, Gazdám.