Leakartam emelni az üveg fedőt a gyémántról, amikor négy őr rontott be az ajtón és leütöttek. Egy ketrecben ébredtem, egy már sokal világosabb helyen.

Fájt a fejem és még kicsit homályosan láttam. Viszont a hangot ami hozzám szolt tisztán hallotam.
-nocsak, nocsak csak nem a híres max a T.K.K. egyik legjobb ügynöke. -mondta gúnyos hangon.
-tán ismernem kéne? - kérdeztem határozottam miközbe próbáltam elrejteni félelmem.
-igaz is rég találkoztunk és akkor sem mutatkoztam be. -mondta gonosz mosollyal a száján. -a neved nem mondtad meg de azt bebizonyítottad, hogy egy örült gyilkos vagy! - mondtam dühösen. - szóval mégis csak emlékszel rám. -ezt úgy mondta mintha már az elejétől fogva tudná, hogy nem őszintén kérdeztem amit kérdeztem. -rossz embernek tartasz mert megöltem azokat akiket te valójában nem ismersz.
- A GAZDÁIMAT ÖLTED MEG! - mondtam kiabálva. - a gazdáidat akiet nem is ismertél azt se tudtad kik voltak.
-jó emberek voltak! - mondtam idegesen
- bérgyilkosok voltak! - mondta felháborodottam. Én elképedt fejel figyeltem a férfit.
- ezen most meglepődtél nem de bár?!

Mielőtt válaszolhattam volna Criss és a T.K.K. pár embere rontott be az ajtón. Criss egy szempillantás alatt elsütötte a kezében lévő fegyvert és mellkason lőtte a férfit, aki elfeküdt a ketrecem előtt.

-tud meg az igazat és útánna mond hogy rossz ember voltam. -ezek voltak az utolsó szavai aztán meghalt.