Nos helló kitartó olvasók akik valami különös oknál fogva még mindig itt vannak és kitartóan várnak 🙋🏻‍♀️ nos megérte!! Itt a folytatás remélem elég izgalmas lett és most tényleg szavamat adom, nem fog fél évig tartani a folytatás megírása, igyekszem aktívabb lenni, több kedvem is van írni szóval fogadjátok szeretettel a 24. részt és jó olvasást
Puszi és köszönet nektek Vi_vancs 😘

Az útjuk egy távolabbi faházhoz vezett, a gerendákat moha fedte, nem volt sűrű de látszott rajta az idő. Az enyhén korhadt fa régi de stabil volt, bár a kicsiny lépcső nyikorgott lábuk alatt. Az ajtón belépve egy könyvtár tárult szemük elé, nem volt nagy de annál érdekesebb. Az enyhe porréteg misztikus és antik könyveket rejtett. Night a közepén elhelyezkedő asztalhoz tessekelt négyünket, ami a könyveken kívül az egyetlen tárgy volt a házban. Night a polcokon kezdett kutakodni és egy vaskosabb könyvvel tért vissza közénk.
- Divinum daemonium: A valóságos legenda -olvasta fel Night a könyv címét.
- Ez mit jent? - kérdezett rá Criss az első két szóra mutatava.
- Isteni Démon - mondta Max a könyvről le sem véve a szemét.
- Nem tudtam, hogy tudsz latinul. - mondta Dave
- Nem tudok. - felelte Max. Mindenki kérdőn nezett szet.
- Azt hiszem erre is tudom a választ, a könyv mindent elmond. - mondta Night majd kinyitotta a könyvet és olvasni kezdte.

A múlt legendája

Réges-régen négy törzs békében élet egymas mellett. Észak, Dél, Kelet és Nyugat tökéletes egyensúlyt alkottak. Ám az Északiak alfája egy időn után megelégelte ezt a nyugalmat, kapzsi természete többet és többet követelt, területet, hatalmat és még ennél is többet. Észak akart lenni az egyetlen falka és ezért Tero az alfa bármire képes lett volna. Beleásta magát a túlvilági mágia sötét oldalába, és hosszú, hónapokon át tartó előkészületek és hatalmas (életet) követelő áldozatok árán meg tudta idézni Kurayami sötét lelkének maradványait, Tero saját életét áldozta fel és adata testét a hatalmas Kurayaminak akinek segítségével biztos győzelem várt falkájára. A háború kezdetét vette. Először a falkák egyedül küzdöttek, de be kellett látniuk, hogy így semmi esélyük, és még csak nem is tudták mivel állnak igazán szemben. Dél, Kelet, Nyugat össze fogott egy együttes erővel indultak meg a mindent elődöntő háborúba. Ez a háború volt a Kezdet legalább is manapság ilyen néven emlegetjük. A csapatok felállak a csatamezőre bátorság és elhivatottság fűtötte testüket a büszkeség pedig a megfudamodás gondolatát is elhesegette fejükből, ez csupán annyit jelentett, hogy nyernek vagy vesztenek de a háború vérre megy. Ám ekkor Tero megmutatta ki is ő valójában...

Ekkor hirtelen csend lett.
- Night? - mondtam miközben rá emeltem tekintetem.
- E..ez nem lehet... valaki kitépte a lapokat. - mondta enyhén felháborodva egy csöppnyi aggodalmat rejtve hangjába.
- Ez, hogy lehetséges? Ez a mi területünk más nem fér hozzá és nem hinném, hogy közülünk bárki el akarná tüntetni múltat és az igazságot - Hitetlenkesdett Moon.
- Kivéve.. hogyha mégis... - mondtam.
- Mire célzol? - kérdezte Night.
- Egy Északi farkasra a falkánkban, Egy árulóra!
- Az.. az nem lehet a falka évek óta együtt van. - Night kicsit haragos lett, de mégis tudta, hogy nem hülyeség amit mondok.
- Ha így van, bár szeretném hinni, hogy tévedsz, meg kell találnunk minnél előbb - válaszolta Night pár perc gondolkodás után, látszott rajta, hogy megtört végül is a falka aminek évek óta alfája, a falka akiben vakon bízott és a falka akiért mindent megtett és mégis egy tag elárulta, fájt neki de beletörődött. Tehát márcsak egy kérdés maradt Ki tette ezt?...