Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

18

Sziasztok
Nem bírók magammal, úgy döntöttem tripla rész lesz ezen a héten. Úgy, hogy itt is lenne a 18. fejezet jó szórakozást az olvasáshoz :)

El sem tudtam hinni Moon volt az, ott állt az ablakban. Szája bájosan és vidáman mosolygott. Szeme pedig a remény szikrájától újra élénk lilán világított. Ahogy ránéztem én is egyből elmosolyodtam és boldogságtól az én szemem is világított, csak az enyém élénk kéken. Ahogy egymásra néztünk az ő szemében és az én szememben is felcsillant egy szikra. Mostmár tudtuk, hogy mi volt az. A szerelem. Meglökte az ablakot ami ezek szerint nyitva volt. Bemászott és a ketrec elé sétált.
- Max, el sem hiszem, hogy újra láthatlak. - mondta könnyes szemmel.
- Ne, ne sírj. Nem bírlak így látni. - próbáltam nyugtatgatni de már az én szemembe is látszódtak a könnycseppek. Ki kellet jutnom a ketrecből, hogy magamhoz ölelhessem ezt az angyalt.
- Állj hátrébb. - mondtam majd neki rohantam olyan messziről és olyan erővel az ajtónak ahogy csak tudtam, de meg se mozdult. Mást kellet kitalálnom. Abban a pillanatban vettem észre, hogy a ketrec lakatja szám záras. Mivel minden ketrec kódja ugyan az természetesen tudtam, hogy kell kinyitni, de mivel nem fértem hozzá a lakathoz Moon-nak kellet kinyitnia. Megkértem, hogy nyissa ki, miután elmagyaráztam, hogy mit kell tennie láttam, hogy nem megy neki könnyen, de mivel egy ügyes és fantasztikus lány sikerült neki. Az ajtó kinyílt, én egyből odarohantam és átöleltem. Aztán egymás szemébe néztünk és megtörtént a csók. Életem legszebb napja volt még azután is ami az előbb történt kb három perce.
- Szeretlek. - mondta Moon immár öröm könyveket hullatva.
- Én is szeretlek kincsem, de most ki kell jutnunk innen mert nem vagyunk biztonságba. - mondtam aggódva majd körül néztem. Az ablak magasan volt de látam egy dobozt ami épen akkora volt, hogy ha oda toljuk az ablak elé a tetejéről ki tudunk mászni.
- Van egy ötletem. - jelentettem ki majd elkezdtem tolni a dobozt. Aban a pillanatban mikor a doboz a helyére került kinyílt az ajtó. Criss és Dave lépett be rajta.
- Itt meg mi folyik? Mitt keres ez itt? Te meg hogy jutottál ki. - Dave mérgesem egyből kérdezősködni kezdet. Criss csak állt Dave mögött és bámult.
- Nem tökmindegy az neked. - mondtam majd Moon elé ugrottam. Dave a fegyveréért nyúlt. Vicsorítottam és morogtam. Majd Dave rám szegezte a fegyver.
- Túl sok bajt okoztál te nekem. - mondta mérgesen. Lőni akart de Criss elrántotta a kezét így a lövés félre ment. Én nem tétováztam ráugrottam Dave-re és a kezébe haraptam. A baj az volt, hogy Dave sem tétovázott sokáig a szívemhez tartotta a fegyvert és lőtt egyet. Egy perc néma csönd, csak a dörrenés visszhangja hallatszott, majd Criss és Moon kiállítása. - Neee!!
Egy szúrást éreztem a mellkasomba, amikor lenéztem láttam a fehér bundám ahogy a piros vér be színezte.
Semmit nem hallottam és semmit nem látam, anyit éreztem ahogy a földre esek és elhalkul, elsötétül minden, még a sírás, kiabálás is ami Moontól és Crisstől származott.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro