Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

15

Sziasztok
Itt is van a 15. fejezet, remélem tetszeni fog. Jó szórakozást az olvasáshoz és ne feledjétek, hogy a jövőhét folyamán jön a 16. fejezet ;)

Moon nagyon érdekes lánynak tűnt nekem, de egyben elképesztő is volt. Ahogy ránéztem, mintha egy angyalt láttam volna. És azok a szemek, mikor belenéztem mintha egy útvesztőben lettem volna, elvesztem bennük de még is mintha az utamat láttam volna. Magával ragadott a tekintette mikor mondta, hogy kövessem. Egy ideje már mentünk mikor is Moon hirtelen megszólalt - Megérkeztünk. - mosolygott majd eltűnt a bokrok mögött. Én útánna mentem és a látvány valami elképesztő volt. Kiértünk egy meseszép tisztásra.

- Kapj el ha tudsz. - mondta Moon majd elkezdet futni a nyakig érő fűben. Én meg sem próbáltam ellenkezni útánna futottam.
- Úgy sem érsz utol. - mondta Moon kacarászva.
- Azt csak hiszed. - mondtam és követem azt az édes nevetését, majd hírtelen eltűnt. Akárhogy füleltem semerre nem hallottam.
- Moon, Moon, merre vagy? - kérdeztem és szólongattam, nem jött válasz. Féltem, hogy baja eset. A fű egyre csak nőt ahogy mentem előre, egy idő után már nem is láttam tőle semmit, de nem adtam fel tovább kerestem Moon-t. Mentem tovább a fűtől semmit sem látva. Hírtelen egy morgást hallottam, majd egy segély kiáltást. Moon volt az, felismertem a hangját. Elkezdtem rohanni a hang irányába, csak rohantam és rohantam mit sem törődve azzal, hogy nem tudom mi van előttem, majd egy puffanás és hirtelen egy ketrec falai között találtam magam. A ketrec ajtaja bezárult, majd megemelkedett. Egy arccal találtam szembe magam, nem is akármilyen arccal, Criss arcával.
- Végre megvagy. - mondta Criss.
- Lessz mit megmagyaráznod. - hajolt oda a ketrechez Dave is.
A ketrecet felrögzítették a terepjáró platójára, majd elindultunk. Az erdőt nézve látam Moon-t ahogy könnyes szemmel néz utánam. Intettem neki, hogy menjen el nehogy baja esen. Elment, én meg csak ott feküdtem a ketrecbe nyakörv nélkül, hit és bizalom nélkül, nem tudtam, hogy mi fog történni de, hogy nem jó dolog az biztos. Néztem ahogy egyre ritkulnak a fák és távolodunk az erdőtől. Utoljára még hallottam egy, illetve több vonyítást Night volt az és a falka, aminek végül nem lehettem hivatalos tagja és úgy éreztem, hogy Moon-t sem láthatom többé. Utolsó erőfeszítésként vissza vonyítottam, majd könnyes szemmel lefeküdtem és vártam, hogy mi lesz.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro