Magányos vers

Messzi városkában Ordinenben volt egy gimnázium, ahol minden jó és tehetséges tanulónak helyt adott. Volt egy gyönyörű udvar ahova a gyerekek mentek ki minden pihenőben. Leülve a padra pihentek vagy beszélgettek és tanultak de volt lehetőség szórakozni a futballpályán. Volt ott egy fiú, akit sem a beszélgetés sem a futball nem vált kedvére, de nem azért mert nem szerette ezeket hanem se futballozni és más emberekkel sem tudott beszélgetni, hiszen siketen született és néma emiatt, de sajnos rajta kívül nem nagyon tudnak a diákok jelbeszéddel kommunikálni, ő volt az egyetlen siket diák az Ordineni Gimnáziumban. A neve Matt volt, sosem volt az a hangulattal teli ifjú, hanem inkább a visszahúzodó,szerény diák volt akinek olyan osztálya volt akiknek volt hallásuk, csak Mattnek nem. Emiatt sokszor furán néztek rá de nem bántották se szóval se atrocitással, hiszen több volt itt az empátia mint egyes földrészeken egymás iránt, mint itt. Persze probáltak vele "szót" érteni de sajnos nem jutottak dűlőre, ugyan eszükbe jutott papíron írva beszélgetni vele de nem volt igénye senkinek arra hogy levelezgessen bárki vele. Ebben viszont nem álltak Matt mellé, sőt probált eféle kommunikációt felmutatni nekik de sajnos az osztály nem tolerálta ezt. Így hát nem beszélt és foglalkozott vele senki a diákok közül csak is a tanárok, akik mindig jobb kedvre akarták deríteni őt, az egyik tanár még jelbeszédet is tanult hogy megértse őt. Ez bepótolta egy időre azt az űrt ami a mindennapokban volt számára, azt a magányt és érzelemmentességet ami körülvette őt. De nem lehetett mindig vele a kedves tanárúr aki még az osztályfönöke is volt, hisz számtalan óra volt amit nem ő tanít. Igaz voltak rajta kivül tanárok akik írva értették meg őt de nem úgy szerette őket mint a tanárúrat. Otthonában mindig édesanyja és édesapja fogadja, meg néha a nővére aki nem mindig van otthon, mert az Oxfordra jár egyetemre és emiatt csak nyáron volt otthon pár hetet. Édesanyja aki nővér a közeli korházban mindig figyel rá hiszen cukorbeteg is Matt, emiatt inzulint kell neki beszúrni magának és anyja mindig figyelmezteti őt erről. Édesapja nem lehetett mindig olyan mintaapa hisz nem kedvelte a sportot a fia. De apja profi kosárlabda játékos volt, emiatt több év sikeres karrier tudhatott a háta mögött ami visszavonulással zárult a nővére megszületése után, mostanra saját kosaras brandjéből él. Terveiben volt apjának hogy megtanítja őt a sportra, de sosem akart vele elmenni. Persze a szűlei csak jelbeszéddel és írással tudnak vele beszélgetni és probálják megtalálni vele az összhangot. De Matt üresnek érezte magát és az egyetlen dolog amit szeretett csinálni és megértett a világ az a költés volt, mindig írt verseket az érzelmeiről és ürességéről,családja iránt érzett szeretetéről. Édesanyja és Édesapja nagyon értékeli a verseit és boldogok hogy a fia is tudja a nővére mellet hogy mit akar majd az élettől.

Carol pillanata

Az Ordineni Gimnáziumba nem csak azok az emberek járnak akik nem szórakoznak minden második nap. Ezért is járt oda egy közepes tanuló lány aki élvezte az élet minden pillanatát. Eljárt mindig barátaival szórakozni,iszogatni,táncolni, bárhova eltudtak menni ez idő alatt, és meg is tették, Ordinen minden utcáján jártak, és minden zúgát ismerik már. De emiatt nem mindig maradt ideje a tanulásra. Szülei ezt nem nézik jó szemmel, és probálták leszoktatni az éjjeli haza jövetelről az szórakozás után. A lány mindig boldogan akart kinézni és úgy is öltözködött, mindig élénk színű ruhákat viselt ezzel kitűnve a tömegből. Nagyon szeretett a barátival lenni mert mindig jókat partiztak és számíthatott rájuk ha erről van szó.De a szülei nem akarták hogy ilyen barátai legyenek a lányának akik ezen irányba viszik, az iszogatás és partizás miatt bevitték pszichológushoz, többször is. De csak humorosan vette az egészet és komolytalanul válaszolt a kérdésekre, ezzel idegesítve a pszichológust, és emiatt mindenhonnan elküldték sikertelen kezeléssel. Végül szülei beletörődtek ebbe ha már nem romlik jobban az iskolai teljesítménye. De ő egyke volt és a szülei sem segítettek neki mert nem volt idejük rá, az anyja nemesi arisztokrata családból származott és a földbirtokok miatt gazdagodott meg és emellet zongorista és zeneszerző volt. Emiatt is probálta jó útra terelni lányát hogy ne csorbuljon a hírneve a családnak, meg persze egészsége miatt hiszen kétszer volt már korházban a gyomrával. Apja annyit sem volt vele mint az anyja mert üzletember volt, és ingatlanokat,kastélyokat adott el, de befektetései is vannak sok cégnél, emiatt viszont sok volt az üzleti útja ami a család kárára ment hiszen alig van velük. Carol nincs annyira rossz helyzetben ettől függetlenül. Igaz apja alig volt vele de anyagi,érzelmi problémai közel sem voltak. Inkább megfelelési és tanulási problémái voltak, sosem tudott rendesen tanulni a barátai sem értették a tananyagot ezért ők sem tudtak segíteni, és egyszerűen nem értett semmit. A tanárok nem foglakoztak vele annyit, mivel tudták miért nem tanult, és úgy mint a szülei, az osztályönök is probálta lebeszélni erről a szokásról, de nem ment. Az érdemjegyei csak romlottak, és már a kibukáshoz volt közel. A zene nyugtatta le és kapcsolta ki a nehéz időszakban, a cselló amin tanult már tíz éve. A hangja, a rítmusa mindent felülmúlt a szívében.

A Szépséges Bàl

Bàlt hirdettek meg a Ordinendi Gimnàzium amit minden évben megrendeznek, ès minden diàknak kellet egy pàr hogy megjelenjen ott, persze Black Tie kóddal, hisz este lesz az esemèny. Minden diák napokig keresett magànak pàrt ami néhány diàk számára egy megprobáltatás volt, de Carol hamar pàrt kapott, az egyik barátját akit Etannek hívtak és felledtèp egyszerű volt neki, hiszen csak fiú barátai voltak.Mattnek borzasztó nehéz volt párt keresni, így maradt neki a Földrajz tanàrnő akit eléggé kedvelt. Mert a tanárnő írásban beszélgetett vele mindig, így Matt eléggé szerencsès helyzetbe került ahhoz kèpest ahogy eddig járt az évek során. Ugyan az iskola nagy része pàrt talált de volt akit nem érdekelt, hiszen nem volt kötelező elmenni mert csak egy farsangi álarcos bál volt. De a tavalyhoz kèpest rengetegen mennek el akik fent vannak a listán, hiszen a közeli Mentis-i termet bèrelték ki a napra, ahol nevenkènt szerepeltek a listán.

Eljött a bàl napja amire a Gimnàzium minden évben sokat készült, a tanárok és a szolgálók előkészültek a koktèlokkal,üditőkel,süteményekel, és díszben pompázott a terem. De a gyönyörű fali gyertya tartón is lángra kapott a gyertya, mely bevilágitotta a helyszín minden egyes zúgát.Már csak a vendégek hiányoztak akik jó kedvvel vegyítve megtöltik élettel a helyet. De még egy óra sem telt el és belépett a terembe pár diák aki tanárral jött, mivel elöbbre beszélték meg a találkozást, hogy már a kezdetnél legyen itt pár ifjú, köztük Matt is. Aki elsőnek van a bálon mert soha nem volt neki ezalatt a 2 év alatt, és emiatt nagyon izgult szinte egy órán át készülödőtt, és látszott is rajta a szèpen vasalt tiszta szmokink és a fénylő lakkcipő ami úgy csillogott mint egy fekete gyémánt. Kevés várakozás után megjelent mindenki ès csak úgy megtelt élettel a terem a vendégek lépte hallatán, és elkezdett mindenki beszélgetni mindenféléről, a háttérben lágy zene szólt és meg volt a várt hangulat. Ez így ment míg meg nem jött az utolsó diák is, és Carol is megjelent éjfekete estélyi ruhában és odasétált Etan elè.

Beàllt mindenki párban a tánchoz, majd a kamarazenekar játszott egy keringőt, amire minden diák és tanár egyaránt kezdett táncolni párban. Sokat gyakorolta a lépéseket Matt, de idegességében csak saját lábait figyelte a tánc közben, ügyelve hogy el ne rontsa a lépéseket és ne lépjen a tanárnő lábfejére. Azonban Carolnak ez is egyszerű volt hiszen már tavaly is eltáncolta a keringőt. Minden kecses lépés kettejüknél tökéletesen zajlott és rítmusosan ment, egymás szemébe nézve táncolták el a keringőt, mintha már évek óta erre készültek volna, és ugyan ily módon fejezték is be az első táncot. Mindenki mosolyogva oszlott el a táncparkettről és folytatódott a nosztalgikus beszélgetés az üdítő és koktélok mellet. Viszont nagyon izgult Matt a tömeg miatt és a tanárnőnek cetlin jelezte hogy kimegy levegőzni, a tanárnő bólintott egyet és kisétált Matt az oldalsó kijárathoz, az erkélyre ami alig volt feljebb a földtől hiszen nem volt emelet a teremben. Addigra Carol a barátaival koktélozott, de egyszer miközben töltötték neki a koktélt, megpillantotta Etant egy másik lánnyal táncolni. De Carol ezen elmosolyodott és ha már elrabolták táncpartnerét inkább kint tölti egy kicsit az időt és ő is kisétált az oldalsó kijáraton koktéljával a kezében, ahol egy kertes erkély van.

Meglepetésére nem volt egyedül, ott volt Matt is, és meglepetten egymásra pillantottak. Megijedt és csak meredten állt Matt, Carol elött. Erre ő csak kedvesen köszönt:

-Szervusz! Hogy hívnak?

Látta Matt hogy hozzá beszél a lány de egy szót sem értett és kapkodva húzta elő öltönyzsebéből a jegyzeteket, majd sietve írt rá valamit és megmutatta Carolnak:

Szervusz sajnos nem hallak téged, és most vagyok itt elöszőr. Tudnánk így beszélni? Hogy hívnak?

Mosolyogva néz a fiúra majd elveszi a füzetkét tőle. Ráír valamit majd Matt felé fordítja:

Szervusz! Carolnak hívnak, látom kacéran kiöltöztél ahhoz képest hogy elöszőr vagy itt. Viszont téged hogy hívnak?

Majd nyújtja vissza a fiúnak, ő erre elmosolyodva ír neki majd újból felé mutatja:

Szervusz Carol! Te vagy az első aki beszélget velem, amit nagyon köszönök. A nevem Matt örülök hogy megismerhettelek.

Carol elvéve már rutinosan, ír rá majd adja vissza Mattnak:

Szintúgy Matt! Látom elég szégyenlős vagy, és nem tűnsz egy rossz akaratú embernek. Így nehéz lesz ugyan de leszünk barátok?

Matt olvasva a sorokat könny gyülik szememiben és újból visszaír Carolnak:

Nagyon köszönöm Carol! Szivesen leszek a barátod! De hol talállak meg ezután?

Carol csak pár mondatot ír majd visszaadja, és vidáman integetve elmegy majd rámutat a cetlire amin ez áll:

Nem tudom miért sírtál Matt de fura volt. Viszont az iskola túl nagy hogy rögtön meglássalak, ezért a teljes nevemet mondom el és a címem hogy tudjunk levelezni ha már nem hallasz. De ne rabolj el!

Carol McCain

Ordinen, James Front utca 8.

Matt mosolyogva tette el a cetlit, és vissza tért a bálra inmár boldogan és nyugodtan.