[Reader]

///

"Eddig minden oké..."

Próbáltunk a lehető leghalkabban lépkedni. Még a legkisebb reccsenésre is felfigyelhetnek az őreik, illetve az arra járók, hiszen kiválóan védik a területeiket, az egyszer biztos. Háróm órája már tuti, hogy bennt járhattunk az egyre csak sűrűbb fák között, a kiutat keresve, miközben halkan beszélve próbáltuk kiadni egymásnak az utasításokat.

-Itt balra...Vagy jobbra?-Rázta meg fejét értetlenkedve Karin-Ahj, olyan ismerős itt minden!

-Csak lazíts.-Nyugtatgatta morcosan Namakaze míg egyik kezét a lány vállára tette. 

-[Név] vigyázz!

Mielőtt még reagálhattam volna, Kuroo elkapott engem a derekamnál, és szorosan magához húzva mentett meg engem egy hatalmas nyílvesszőtől, mely fejen is találhatott volna, hogyha nem mentenek meg időben. Sokkoltan néztem a fába fúródott támadó eszközt, miközben próbáltam normalizálni szívverésemet.

-Köszönöm.-Biccentettem Kuroo és Iris felé egyaránt, az utóbbi csak komoly tekintettel bólintott egyet, míg a fiú végigsimított hajamon.

-Észrevettek volna?-Nézett körbe- és körbe, amit mi is megtettünk, de ellenséget, vagy rájuk utaló jeleket egyáltalán nem találtunk. Kissé remegő lábakkal indultam előre, a többiek pedig követni kezdtek. Még a legkisebb neszre is próbáltam odafigyelni, hiszen nem tudhatom, mikor akarnak minket megtámadni, másokat pedig nem akarok bajba sodorni, főleg nem akarom, hogy meghaljanak.

-Érzek valamit.-Szólalt meg Karin, mire rákaptam szemeimet. A következő pillanatban viszont már arra eszméltem fel, hogy körbevettek minket. Minden egyes irányból teljesen felfegyverkezett katonák néztek velünk farkasszemet, minek következtében elkerekedtek a szemeim. "Hogy? Teljesen hangtalanok voltunk, még a beszédeket sem hallhatták meg!"

-[Név]~-Dalolta egy túlságosan is ismerős hang, mitől felállt a szőr a hátamon, a lehető legrosszabb értelemben. Fogcsikorgatva fordultam vezetőjük elé, aki vigyorogva lépett elő. -Hogyhogy itt? Tudod, voltunk nálatok, de sajnálatos módon nem találtunk titeket.-Szomorodott el, én pedig elé köptem egyet.

-Mondj egy okot, hogy ne tépjelek cafatokra itt és most.-Morogtam, és éreztem hogy csak egy hajszál választ el engem attól, hogy át ne változzak, és le ne mészároljam az egész bandát, aki itt és most veszélyeztet minket.-Takero!

Úgy tett, mint aki nagyon gondolkodna, végül sejtelmesen elmosolyodott-Hmmm~ Mondjuk az elég egy ok lenne, hogyha egy tapottat is mozdulsz, mindenkit megölünk rajtad kívül? 

-Nem tennéd meg.-Húztam féloldalas mosolyra számat-Kell neked Kuroo és Kenma.

-Ó, szóval így hívják őket!-Csapta össze meglepetten kezeit, majd közelebb lépett az említett személyekhez. Összeszűkített szemekkel néztem, és minden egyes pillanatban készen álltam rá, hogyha akár egy gyanús mozdulatot is tesz, széttépjem.-Kelletek nekünk. Hogyha most velünk jöttök, senkinek nem esik bántódása, ezt garantálom~

-Kösz nem.-Szólalt meg Kuroo.

-Hát, megpróbáltuk a szép szavakat, srácok-Pillantott körbe emberein, majd pszihopatán elvigyorodott-Akkor induljon a móka!

Majd csettintett egyet, ezzel együtt az összes embere átváltozott, s rajtam és Namakazen kívül senki nem tudott időben farkassá alakulni, mindenkit elkaptak a nyakánál fogva. Ciccegve vettem ezt tudomásul, s rátámadtam az egyikre, mire a vezetőjük füttyögni kezdett.

-Ugye tudod, hogy a társaid bármelyik percben meghallhatnak, drága alfácskám?~-Mutatott a mögötte levő, fekvő emberekre, kik fölött ott tornyosultak a hiénák.-Most mihez kezdesz? Tudod, végső esetre nekem mindig volt egy megoldásom~. Elárulhatom, ha gondolod. De változz vissza.

Kisebb hezitálás után, de kénytelen voltam visszaváltozni. A társaimnak, és a szerelmemnek már csak pár percnyi ideje lett volna hátra, így nem tétovázhattam. 

-Mielőtt még ez a kettő megjelent, már volt egy tervem. Egy, vagy két másvilági erő bizony hatalmas úr, de hajlandó lennék alkut kötni. Mivel, hogy egy nemesi alfának is lehet akkora ereje, mint annak a kettő fiúnak ott.-Biccentett Kenma és Kuroo felé, s a lehető legközelebb lépett felém.-Hajlandó lennél velem jönni, hogy a társaidat, és az egyetlen szerelmedet megmentsd? 

Hátranéztem. Kuroo összeszűkítette szemeit, és vad fejrázásba kezdett, hiszen megszólalni nem igen tudott. A szívem majd megszakadt, mikor ránéztem, majd társaimra. Mindenki már a halál szélén állt, és a jövőjük csakis tőlem függött.

"Megígérem neked, hogy vissza foglak juttatni oda, ahonnan jöttél!"

-Őket nem bántod.-Néztem bele szemeibe, mire bólintott egyet. Sóhajtottam egyet, s még egyszer, utoljára, rájuk néztem. Küldtem Kuroo és Iris felé egy mosolyt, majd fejemmel egy "igent" jeleztem a vezetőjüknek, aki diadalittasan elvigyorodott.-Csapatom, vigyétek el őket a megbeszélt helyre.

-[NÉV] KURVÁRA GYERE VISSZA!-Ordított egy hatalmasat Kuroo, és megpróbált felülni, több-kevesebb sikerrel, s ezzel csak azt érte el, hogy jobban kezdett el belőle folyni a vérvörös folyadék.

Mindenkinek könny szökött a szemébe, miközben kezdtem távolodni az ellenséges csapattal. Az erdők mélye lassan belepett minket, de legalább ez az undorító alak betartotta az ígéretét. Tényleg nem bántotta őket ezután...