[Reader]

-Nagyon fáj?-Kérdeztem miközben fertőtlenítettem a sebét. Néha-néha megrázkódott, s szemeit is lecsukta, de valójában egyetlen egy szót sem szólt ezidő alatt.

-Nem.-Mondta visszafolytott hangon, mire elkuncogtam magamat-Mit nevetsz?

-Látszik rajtad, Kuroo.-Néztem fel rá, s tekintetünk találkozott. Átfutott rajtam egy jól eső bizsergés, mint eddig oly sokszor, mikor belenéztem azokba a barna szemekbe...-Bekötözöm,aztán ennyi.

Ezzel meg is voltunk, alig néhány perc alatt készen lettünk. Miután ráraktam a hófehér kötést, felálltam, s már mentem volna ki a kicsinyke sátorból, amikor is éreztem, hogy Kuroo megfogja a csuklómat.

-Maradj itt.-Szólt mély, mégis kedves hangon. Eleget tettem kérésének, s mellé ültem az ágyra, és kíváncsian belenéztem a szemeibe. Halványan elmosolyodott, miközben egyre közelebb hajolt hozzám.

-Mit szeretnél?-Szóltam halkan, mikor már csak pár centi választott el minket egymástól. Felemelte egyik kezét, s végigsimított vele arcomon. Érintésétől fellángolt bennem valami, s bőröm azon része is lángolni kezdett, ahol akár csak egy pillanatra is, de megérintett. - Nee, Kuroo...

-Hm?-Hümmögött, de láttam rajta hogy nem igazán figyelt rám. Vagyis de, csak nem a szavaimra. Olyan volt, mint egy álmodozó kisfiú...

-Mit akart veled lerendezni Namakaze?

Egy pillanatra lefagyott kérdésem hallatán, de hamar visszatért hozzám. Megrázta fejét, s láttam rajta, hogy halványan elpirul.

-Jogot akart...-Motyogta,mire még közelebb hajoltam hozzá.

-Mihez?

[E/3]

A fekete hajú először tétovázott, hogy elmondja e, viszont úgy döntött, nem tárolhatja csak magában elfolytott érzéseit. Sóhajtott, s csak ennyit mondott. :

-Ehhez.-S azzal ráhajolt a farkasleány ajkajra. [Név] szemei elkerekedtek, s az egész arca tűzvörössé változott, de esze ágában sem volt elhajolni, vagy ellökni Kuroot. Félénken, de viszonozni kezdte a fiú csókját, aki belemosolyodott ebbe.

Lágyan kóstolgatták egymást, [Név] két kezével belemarkolt a fekete tincsekbe, mi miatt Kuroo kissé felmordult.

-Hm~-Távolodtak el egymástól levegővételért.-Nem gondoltam volna~

-Mit?-Suttogta a lány érdeklődő tekintettel.

-Hogy ilyen finom a csókod.-Vigyorodott el immár perverzen a fiú, mire [Név] megforgatta szemeit és játékosan meglökte az előtte levőt.

-Szóval erre ment ki a játék, huh?

-Meglehet.-Kuncogott Kuroo, és újból ráhajolt a másik ajkaira. - Mi lenne ha...

-Ha?

-Velem aludnál?-Tette fel felvont szemöldökkel e kérdést, és ledöntötte az ágyra a lányt, aki meglepett tekintettel nézett rá.

-Jó, de nem lesz semmi, előre megmondom!-Mondta magabiztosan, Kuroo mégis érezte a zavarodottságot hangjában, és elröhögte magát.

-Oké-oké..

És mindketten bebújtak a takaró alá. A fiú szorosan magához húzta [Név]-et, így a lány érezhette a jellegzetes illatát, s zakatoló szíve kisebb megnyugvásra lelt.
Mosolyogva hunyta álomra szemeit, annak a karjaiban, akit szeret...

Kuroo még egy kis ideig figyelte őt, majd ahogyan a percek teltek, a fiú úgy lett egyre álmosabb és álmosabb... Míg végül őt is elérte az álmok birodalma.

///

-Huh?-Meglepett tekintettel figyelte a bent szunyókáló párost, majd elmosolyodott.

"Végre sikerült valami."

Csípőre tett kezekkel figyelte őket, mígnem meg nem hallott egy ismerős hangot maga mellől.

-Mi lenne ha nem kukkolnád őket?-Szólt Kenma fáradt hangon, mire Iris kisebb szívinfarktust kapott. Ijedten kapta szívéhez a kezét, majd mikor rájött, hogy csak ő az, elvigyorodott.

-Nem kukkolom őket, csak szemlét tartok!

-Aha...

Ezután a lány sóhajtott egyet.

-Nem arról van szó, hogy nem örülök nekik, de...

-Tudom.-Adott választ Kenma, mire Iris kérdően nézett rá-Mindannyian tudjuk, hogy nem lehetnek majd együtt az örökkévalóságig.