-Akár..Mindkettőt.-motyogott Ciel félálomban. 

-Nem hinném, hogy értelme lenne elmondanom...Próbáljon meg aludni. 

-Tudni akarom...-morgott a fiú, de nyakig betakartam és hagytam, hogy álomba merüljön. 

-Inkább csak aludjon, Fiatalúr. 

Ciel homlokán levő rongyot lecseréltem. Szinte megszáradt..

Ennyire magas láza lenne? 

Kellett nekem azt mondani a madamnak, hogy az unokaöccse nem érzi jól magát?! Most végig szerencsétlen gyermekre vigyázhatok. 

Olyan fiatal még...Túl korán vesztett el mindent és mindenkit. Egyáltalán nem lehet könnyű. 

Ha nem lennék vele, nem vennék komolyan. Valószínűleg megveti a társadalom, háta mögött mindenki gyenge pontját keresi. 

Mielőtt elveszthette volna eszméletét megidézett. Pff...

Az emberek, ezért érdekesek. 

-Seh...Sebastian..-motyogott a gyerek. 

-Igen, Fiatal Mester?-léptem közelebb. 

Figyelmemet nem kerülte el az a tény, hogy csak álmában beszél. 

Az estét egy igazán unalmas könyv felett töltöttem el. A drámáról szólt, és az egész élvezhetetlen volt. 

Rómeó és Júlia. Min lepődök meg? Szappanopera, dráma. Semmi értelme sincs..Zsebórám elővéve tekintettem a mutatókra. Öt óra négy perc. Négy perce késem. Fel kellene ébresztenem azt a három idiótát. Mey Rin, Finnian és Bard. 

Mey Rin egy olyan szobalány aki igazán jól ért a fegyverekhez. Finnian egy kísérlet miatt ilyen erős. Gyermeki felfogása, és ártatlannak tűnő külseje miatt képes meglepetést okozni. Bard meg...Ő egy katona volt. Éles eszű mind a három, csak a hétköznapjainkat teszik nehezebbé. Nem egyszer kellett az egész birtokot renoválni. 

-Mey Rin! Finnian! Bard! Keljetek fel! Késésben vagytok!

Kénytelen leszek Meyre bízni a takarítást...De amilyen kétbalkezes szobalány amiatt az ostoba szemüveg miatt!

Alig pár perc múlva mindhárom készen állt a hallban. 

-Takarítsátok ki a birtokot, és tegyétek rendbe a kertet. A többit intézem én. Mehettek a dolgotokra!

-Igenis!-mondták, majd szétszéledtek. 

Ezt is megúsztam.