Negyedik rész.
-She..Shebastian...-szólítottam a démont, két köhögés között.
-Jól érzi magát, Fiatal Mester?
Nem érzem jól magam...Ráz a hideg, hányingerem van.
Talán nem kellett volna...Rejtőzködnöm a komornyik elől, egyszerű gyávaságból.
-Kérem, engedje meg hogy segítsek magán.-mondta Sebastian, majd jéghideg tenyerét éreztem meg homlokomon.
-A kezed...Rettentő hideg..-futkározott a hideg testemen.
-Elnézését kérem. Magas láza van. Az orvos már ilyen késői órákban nem megy el sehova sem, így kérem bízzon bennem.
Bólintani sem bírtam. Csak hagytam, tegyen amit akar.
***
Égető forróság...Az égett hús és ruhaanyagok szaga hányingert keltett gyomromban. Ki kell innen jutnom!
A lépcsők sosem akartam elfogyni. Kétségbeesetten törtem be szüleim szobájába..
-ANYA!!! APA!!!
Akkor dőlt rájuk egy fa gerenda. Porrá zúzta testüket...Vérük a lobogó, vörös lángnyalábokra fröccsentek, de az életnedv hamar megalvad, s az is égni kezdett.
-Anya....APA...-kiabáltam, próbáltam halott testüket kiszabadítani az egyre forróbb helyiségből.
Össze fog omlani az egész épület! Menekülj!
De nem moccantam. A füst egyre nagyobb felhőbe gyűlt össze, végül későn mozdultam.
Abban a ketrecben ébredtem fel.
Ez nem lehet! Nem! Hogyan?!
-SEBASTIAN!-ordítottam teli torokból.
De nem jelent meg. Hol van?! Miért..? Miért nem jön elő, és visz ki ebből a pokolból?!
-..er. Fiatal Mester, ébredjen!
-Sebastian!-ültem fel, és fejeltem le szerencsétlen démont.
-Ennyire rossz álmai vannak?
-Igen...Van egy pár..Verzió.-motyogtam.
-Kérem, feküdjön vissza. Megmérném a lázát.
Annyira..Más a viselkedése. Alig vagyok tizenegy éves és mégis..
Úgy kezel, mint egy felnőttet.
-Nagyon elrévedt. Min gondolkozik ennyire, Fiatalúr?-mondta, miközben enyhe mosoly bújt meg ajkai között.
-Nem is látszol démonnak.
-Tessék?-kérdezte zavartan.-Hogy érti ezt?
-Teljesen emberi külsőd van. Azt hittem lesznek fekete szárnyaid, ördögszarvaid. De mégis emberként viselkedsz. Mégis hogy lehet ez?
-Eddig igen sok mesterem volt, de eddig ön az egyetlen, aki különbözik a többitől.
-Mégis miben lennék más? Fiatalabb vagyok?
-Valószínűleg igen. De önt nem szennyezte be a kétségbeesés árnyéka és a bűn.
-Szerinted az nem számít véteknek, hogy alkut kötöttünk?
-Ez vallásra és egyéniségekre válogatja. Nem hinném, hogy ez vétek. Mindent más-más szemszögből megvizsgálva különböző eredményeket kapunk. Ha az ön szemszögéből figyelném meg, valószínűleg a vélemény vétek lenne. Ha viszont egy papéból, akkor eretnekség. Az enyémből nézve, nyeremény.
-Hány éves vagy, Sebastian?
Ha az emberi valóját nézzük...Alig huszonhárom éves lehet.
-Attól függ, melyiket szeretné tudni?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro