-Fiatal Úr..Jó reggelt! Hogy aludt?-húzta el a függönyöket Sebastian, ezzel utat engedve a fénynek. 

-Húzd vissza a függönyt. 

-Igenis, Uram.-mondta hűségesen. 

Mintha egy kutya lenne. 

Beállt a néma csönd. 

-Jól aludt az éjjel? 

-Aha. 

Mást nem tudtam mondani. 

-Madam Red ma megszeretné látogatni önt. 

-Mondd meg neki, hogy nem érek rá. 

-Mégis mire készül, Fiatal Mester? 

-Őfelségétől jött levél? 

-Igen. 

-Add ide.-mondtam parancsolóan.

-Tessék.-nyújtotta előre a levelet. 

Kibontottam, majd lassan olvastam el a sorokat. 

Csak bámultam a papírlapot. Tágra nyílt szemeim csakhamar könnybe lábadtak. 

-Valami gond van, Fiatalúr? 

-Nem..Nincs semmi.-gyűrtem össze a levelet.-Gyerünk! 

Sietnünk kell. Nem késlekedhetünk. 

-Hova szeretne menni, Fiatal Mester? 

-Egy cirkuszba. Gyerekek tűnnek el ahol járnak. Most Londonban vannak. 

-Elég jól érzi magát ehhez? Nem hinném, hogy felgyógyult volna. Kérem, várjunk még egy keveset. 

-Nem! Most kell cselekednünk. Őfelsége érdekében. 

-És a saját egészsége nem az érdeke? Az ilyen fiatal gyermekek korai halálozási aránya nem ritka, gróf úr. 

-Kuss. Gyerünk! 

Madam Red, Elizabeth...És a Shinigamik. Undertakerhez is el kellene mennünk. 

Miközben Sebastian a ruhát adta rám, elgondolkodtam. 

Valójában ő ki volt? Már démonként született? Vagy a halála után lett az? 

-Nagyon elrévedt, Fiatal mester. Mi nyomja a lelkét? 

-Semmi. 

Sebastian felsóhajtva nézett rám. 

-Miért gondolja azt, hogy jobb lesz? A külső sosem hasonlítható a belsőhöz. A gyötrődés rontja a lelket. 

-Minek törődsz te ezzel?