Félek. Ez a sok ember itt...Fogadnak, mikor fogok meghalni. A szüleimet akarom. Alig emlékszem...Villanások. Tűz van...És forróság. A gerenda rázuhant anya ágyára. Biztosan meghalt. Apu csak ült a karosszékében, és mintha aludt volna. 

Fájdalom. Csak, a tömény fájdalom. Nem akarom feladni! Nem akarok ilyen fiatalon meghalni! Meg akarom találni a szüleim gyilkosát..

Nem fogom tudni ezt véghezvinni egyedül. Valakinek..

-Kell a segítsége. Még ha az egy démon is. 

De ez lehetetlen. Egyre több vért köhögök fel, és kezdek gyengülni. Nem szabad feladnom! Akárhol is vagyok, ki kell innen jutnom! Még ha a lelkem is a tét!

-Mégis, ki hívott engem? 

Mi?! Egy..Egy fekete ruhás ember...Biztos hogy férfi! 

Hogy kerülhet ide?! 

Biztos voltam abban, hogy végem. 

-A lelkedért cserébe..Ami tökéletes és eddig teljesen sértetlen...Kell nekem! Hajlandó vagy alkut kötni velem, gyermek?-kérdezte a démon. 

Senki sem látta. Csak..Én. A rácshoz nyúltam, és utána nyúltam. Nem...Nem szabad, hogy érdekeljen mi lesz ezután! Meg kell bosszulnom a szüleim halálát! 

-Igen! Bármit megteszek! Csak vigyél ki innen!

De nagyon naív voltam. 

Éles sikolyok, vér és a halál szaga. Semmi más nem maradt meg abból az estéből. Mára csak a bizonytalanság és a reménytelenség.  Nem látok kiutat ebből a nyomorúságos helyzetből. 

A birtok régi fényében pompázik, de üres. A szeretet, és a nevetés kihalt. 

A régi fény, már nem ugyanaz. 

A régi birtok, már sosem lesz ugyanaz. 

Csak egy fiatal gyermek vagyok, egy éhes démonnal az oldalamon, aki alig várja, megkaparintsa lelkemet, hogy éhségét csillapíthassa. 

-Fiatal Mester, jól érzi magát? 

Nem tudtam felelni. Három idióta, és egy démon vesz körül. Túl sok a komplikáció ebben az ügyben. Senki sem jöhet rá, hogy mi is lapul a szemfedőm, és Sebastian kesztyűje alatt. 

Minden reggel, ugyanúgy kezdődik. Felkelés arra, ahogy az az idióta démon elhúzza a függönyöket, és az egész szoba fényáradatban úszik. Nehéz kiszakadás a meleget és biztonságot adó ágyból, és meginni a reggeli teát, majd felöltözni Sebastian segítségével. Felesleges táncórákat venni, és tárgyalni mindenféle buta, és idős emberekkel...

-Nem akarom. 

-És mégis mit, Fiatal Mester? 

-Ezt az egészet. Be akarom fejezni. 

-Csak nem akarja feladni, máris?-kérdezte a komornyik, elgondolkozva. 

Mosolygott. Vörös íriszei lelkembe hatoltak ahogy rám nézett. 

-Nem erről van szó csa-

-Már fáradt.-találta fején a szöget.-De miért adná fel? Szülei rende-

-Ne merészeld a szüleimet a szádra venni, mocskos démon. 

Elnevette magát. 

-Te meg mit nevetsz?-kérdeztem eléggé meglepődve és idegesen. 

-Nagyon rég volt már, hogy egy ilyen kis gyermek ezt mondja nekem. Tudja meg, hogy A bosszú nevetséges. Az egyetlen dolog amit nyer vele, káosz és pillanatnyi őrjöngés. Amikor a függöny legördül, már semmi sem marad.