"Néma csend, a múltunk széttört darabjai mindenhol.
A sötét falra vetülő arcképed látom, tudva, csak egy újabb álomfolt.
Egyszerűbb lenne utálni téged,
ha hagynád, hogy ne szeresselek.
Mégis ezer napot választanék egyedül,
ha még egyet eltölthetnék veled.
Egy újabb nap nélküled,
a reményt táplálva, arra várva,
hátha holnap máshogy lesz.
Semmi sem jó nélküled,
itt ragadtam a magányban, megjátszva,
hogy minden rendben lesz.
Hangzavar, de hiába, mert nem hallak benne téged.
A monoton percek napokká nyúlnak, és egyre távolibb az emléked."

Leiner Laura