Valaki megbökdöste a vállamat. Ochako volt az.

- Neenee... [Név] chan... Hamár így feljött róla a szó... Mi történt a nyakaddal?

- Annyiban igaza van Minetanak, hogy olyan, mint, akinek ki van szívva....csatlakozott Toru is.

- Mert ki is van! - csattant fel a helyén Bakugou - Most már csak az a kérdés, hogy ki csinálta.

Felállt és elkezdett felénk jönni. Láttam a szemében, hogy azzal a szándékkal jön, hogy felfedi a többi nyomot is rajtam. Már nyúlt is volna felém. De nem ért el. Izuku megragadta a karját es megállította.

- Ne merj hozzáérni Kacchan!

- Izuku? – néztem a zöld hajúra.

- Kopj le Deku! Veled jelenleg nincs dolgom csak ezzel a rühes macskával.

Ezzel kitépte a kezét Deku szorításából.

- Viszont ha vele akarsz valamit tenni, akkor az, rám is tartozik!

- Mióta?

- Már elég régóta!

Izuku jól mondta amióta az eszünket tudjuk és ismerjük egymást mi mindig is egy csapat voltunk. Főleg miután Katsuki terrorizálni kezdet minket. De most, hogy kezdett változni a mérleg állása Izuku is fel mer lépni ellene. Ezzel szemben Bakugunak egyáltalán nem tetszett ez a változás. Hiszen régen Deku még csak vissza se mert neki szólni.

- HEEE?? – emelte meg a hangját a szőke – Nemrég még egy kis szaros nyomorék voltál, akit ennek a ribancnak kellett megvédenie. Most meg itt ugrálsz és játszod a hőst?

- Ha már hősakadémián vagyunk, akkor Izukunak kell is ezt csinálnia. – mondtam szarkasztikusan.

- TE KUSSOLSZ!!

- Na, mi az? Most már nem akarsz beszélni velem?

- Mindjá' felrobbantalak mindkettőtöket! Fejezzétek be!

- Azt várhatod Kacchan hiszen [Név]-vel egy csapat vagyunk!

- Na, most halsz meg Deku!

És már bele is robbantott volna a zöld szemű arcába. De szerencsénkre nyílt az ajtó és megjelent benne Aizawa sensei jellegzetes (álmos) alakja. Így aztán elmaradt a Bakugou által oly régóta tervezgetett gyilkolás. Izuku még egyszer megsimogatta a hátamat megnyugtatásképpen aztán mindketten visszaültünk a helyünkre.

Ettől az esettől kezdve Bakugou került minket. Maximum csak ránk kiáltott, mint a többiekre. illetve mi is kaptunk a gyilkos tekinteteiből akár az osztály többi tagja. De meg kell hagyni nekünk több jutott belőle. Minden olyan maradt a hármunk kapcsolatában, mint régen. Ami változott az az osztály hozzáállása volt. Hiszen nem állt mindenki a szőke oldalára, mint az előző iskolánkban. Mi is része lettünk a közösségnek és nem csak ketten voltunk.

Ami az ő ragtapaszát illeti (ami alatt az én karmaim nyoma volt) nem árulta el senkinek. Pedig a fiúk kérdezgették róla, de csak azt mondta, hogy megvágta magát edzés közben. (Ami végül is 90%-ban igaz is volt.)

A lányokkal teljesen egy húron pendültünk, ami kicsit fura volt először számomra, hiszen eddig nem voltak barátnőim. De hamar hozzászoktam és már én is részt tudok venni az olyan beszélgetésekben, amik csajos témákról szólnak. Pl. az öltözködésbe, hiszen nem csak én vagyok fiús lány a csapatban. Kyouka és Mina teljesen egy véleményen van velem ilyen téren. és lett még egy olyan témánk, amiről fogalmam sem volt, hogy egyszer érteni fogok hozzá. Ez pedig a körmök. Amióta tudom, őket fegyverként használni sokat foglalkozok a karmaimmal. És a lányoktól tudom, hogy már csinálnak olyan körömlakkot, ami még erősebbé teszi majd a támadásaimat. Egyszer mindenképpen veszek majd egy üveggel!

A lányokon kívül Izuku és Iida az, akivel többet beszélek. Ochakoval kibővülve mi négyen alkotunk egy csapatot. Kiderült, hogy Iida bátyja egy híres profi hős és őt szeretné követni. Ami tök király. Neki van elképzelése, hogy mit akar csinálni. Mindenkinek van valami terve. Kivéve nekem. És ezen változtatnom kell. Kell valami életcél nekem is!

Szóval így teltek a napok a U.A. Hősakadémián. A következő érdekes dolog az első tényleges hősgyakorlat volt. Amit All Might tartott nekünk. Mikor belépett a terembe Izuku majd kibújt a bőréből. Nem is csoda, hiszen a kedven hőse és az igazi példaképe is. Ez volt az első olyan óra ahol már a hősjelmezeinket is viselhettük. A lányok hamarabb elkészültek az átöltözéssel ezért én hátramaradtam. Nem néznék ki belőlem, de kicsit szégyenlős vagyok. Mire én átöltöztem és odaértem a megadott helyre addigra már mindenki ott volt és egymás jelmezét nézegették és faggatták róla a másikat. Izuku jelmezén egyből felfedeztem az anyukája kézjeleit. Felismertem mivel nekem is rengeteg jelmezt, vart mikor még kicsik voltunk. Körbenéztem, hogy a többiek kosztümjeit is szemügyre vegyem. Amikor megláttam Torut helyette is elszégyelltem magam. Ez a lány nem normális. Oké hogy láthatatlan, de komolyan csak egy pár kesztyű meg bakancs??? Mindenkinek olyan hősruhát csináltak, ami illeszkedik a képességeinkhez. Segíti vagy felerősíti azt. Plusz hozzá jön még a dizájn, amit mi találhattunk ki. És hogy az én kosztümöm milyen?

Vissza a múltba. Egy hónappal ezelőtt. Nezu san irodája:

- [Név]! Itt vannak a papírok a jelmezedhez! Töltsd ki őket!

- Már vártam ezekre! Van egy pár öletem, és elképzelésem ahhoz, hogy milyen legyen!

- Tényleg? Megtudhatom én is?

Gyorsan előkaptam a mobilomat kikerestem az elmentett képek közül.

- Ilyen! – adtam át a készüléket - Ki akarom hangsúlyozni a macska mivoltomat.

- Waaooo! Mint valami kiborg! Biztos vagy benne?

- Igen! És olyanra szeretném, ami felerősítené a képességemet. Ez a ruha tökéletesen megfelel a célnak!

- Akkor írj le mindent a papírra, hogy biztosan olyan legyen, mint amilyennek elképzelted.

- Rendben! Használhatom a nyomtatót? Nem tudok rajzolni.

- Persze máris a kezedben lesz a kép.

- Köszönöm!

Megint a jelenben:

- Nahát [Név]! Ez nagyon menő! – jött oda Sero és Kaminari.

- Hogy tudtál ilyen király dolgot kitalálni?

- Az alapot egy képregényben láttam. Én csak tovább fejlesztettem. – zavarba jöttem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik a fiúknak.

- Oi girhes dög! – tartott felénk a szőke

- Igen robbanékony sün? – vigyorogtam, hogy érezze a törődést - Mit akarsz?

- Attól hogy ilyen göncöd van, továbbra sincs esélyed ellenem!

- Majd meglátjuk, csak kerüljek ellened!

- Megdöglesz, még a vége előtt, ezt megígérhetem!

Ezzel sarkon fordult. De Izuku mellém lépett.

- Biztos vagy benne hogy ellene szeretnél lenni?

- Kipróbálnám elsőként rajta az új cuccomat! – mosolyogtam a zöldire.

- Én még nem szeretnék ellene harcolni.

- Már, ha az lesz egyáltalán a feladat.

Ez után pár pillanattal érkezett meg All Might is és elmagyarázta a mai gyakorlat lényegét. Két fős csapatokra oszt majd minket. Sorsolás alapján. Aztán a csapatok egymás ellen mérkőznek meg. Az egyik csapat lesz a hős a másik a gonosztevő. A hősöknek meg kell szerezniük a fegyvert, amit a gonosztevők használni akarnak. A másik oldal meg megpróbálja megvédeni.

Sajnos nem Izukuval kerültem egy csapatba... De legalább nem Katsukival leszek együtt. Izuku Urarakával alkot most egy párost ők az A csapat. Én pedig Satou-val az F csapatot erősítem. És történt még egy sajnálatos esemény. Nem én lettem Bakugou ellenfele. Hanem Izuku. És bár a hős csapat nyert Izuku nagyon csúnyán megsérült. De lenyűgözött a bátorsága, ahogyan a helyzetet kezelte! Fantasztikus volt!

- Ha mi is letudtuk a részünket akkor én rohanok és meglátogatom Dekut a gyengélkedőn. – fordultam Satou felé

- Szegény srác. Egyszer hogy kifogja ellenfélnek őt. És még a képessége is ellene van...

- Remélem Recoveri Girl rendbe tudja majd szedni.

- A következő beosztás az F csapat Vs az E csapat. –jelentette be All Might hogy mi jövünk - Az F lesz a gonosztevő és az E a hős. Menjetek készülődni!

- Igenis! – vágtuk rá mind a négyen.

Tehát gonosztevő lettem. Ellenünk pedig Mina és Aoyama lesznek a hősök.

- Van valami terved? – szakította meg gondolataimat Satou.

- Azt hiszem, van valami... Bár tervnek nem mondanám...

- És micsoda?

- Mina képessége hogy savat tud a bőrében termelni. Mindent átéget. Aoyama-nak pedig ott van az a lézerszerű dolog...

- Igen eddig nekem is megvan.

- Namármost ez mindkettő támadó jellegű. Ahogyan az enyém is. Gyorsaságra van kitalálva...

- Az enyém erőnövelő szóval, ha kell, akkor majd én védem a bombát. Te egyértelműen gyorsabb vagy jobban mozogsz az épületen belül.

- Biztos?

- Igen. Így meglephetjük őket.

- Rendben. Akkor megpróbálom külön választani őket és egyesével leszedem őket.

- Mint egy igazi profi úgy beszélsz!

- K-köszi... De még nem használtam az erőmet ember ellen szóval kicsit félek még tőle.

- Szerintem menni fog! Ha már ajánlással kerültél be!

- Köszi! – kicsit szégyelltem magamat... - Momo és Todoroki annyival magasabb szinten vannak, mint mi... ők tényleg ajánlással jutottak be... Én meg csalással... Ki kell érdemelnem azt, hogy bejutottam! Nyernünk kell!

Ahogy tűz költözött a tekintetembe láttam, hogy a társam is magabiztosabb lesz. Készen álltunk. És mindketten nyerni akartunk.

A megbeszéltek szerint különváltunk Satou felment a bombával a legfelső szintre. Én pedig az elsőn vártam Mináékat. Így volt még 4 szintem arra, hogy elkapjam azt, aki esetleg elmenekülne előlem. Nem kellett sokat várnom rájuk.

- [Név]? Te vagy a fogadóbizottság? – kérdezte Mina vigyorogva

- Pontosan és nem tervezem, hogy továbbengedlek!

Ezzel felé indultam. De mintha a hatodik érzékem megsúgta volna félreugrottam. Jól tettem. A lépcsőn Aoyama lentebb állt és onnan lőtt és majdnem sikeresen célzott.

- Mellé!

- Ezt meg honnan?

- Az legyen az én titkom! – vigyorodtam el és támadtam megint.

Mina megpróbált kitérni a csapásaim elől. De én gyorsabbnak bizonyultam nála. Ahogy falról falra cikáztam a rózsaszín lány elszédült és megcsúszott a saját saván. Az esését kihasználva elkaptam a karját és egy gyors mozdulattal hátratekertem. Ő a hasára esett én pedig a hátára nehezedte.

- Itai!!!! Ez fáj!!

- Gomenne... De ez a feladat.

Ezzel az övem egyik kis tasakjából előkaptam egy kábelkötegelőt, amit az épületben találtam. Gyorsan megkötöttem a kezét és a lábait.

- Visszajövök érted, ha végeztünk!

Kiáltottam neki míg Aoyama keresésére indultam.

- Merry lehet? Satou nem láttad vagy hallottad? – szóltam bele a kommunikátorba.

- Hallottam szerintem már csak egy szinttel van lentebb. Ashido-t elkaptad?

- Igen. Megyek, megállítom Aoyamat is!

- Siess!

Elkezdetem rohanni az emelet irányába. A lépcsőhöz érve jött egy gondolat.

- Itt az ideje kipróbálni mit is tud ez a drágaság!

Úgy terveztem a csizmáimat, hogy ha kell, akkor felerősítsék a lábaim erejét a tízszeresére. A lépcsőház tökéletes volt. Nem ért össze a két oldali lépcsősor egy csövet alakítva ki. Elrugaszkodtam a talajról és használva a csizmáimat átugrottam 4 emeletet. Felérve a legfelső szintre meghallottam az ellenfél hangját. Rájöttem, hogy sokkal jobb a hallásom, mint korábban. Aoyama pillanatokon belül elér Satou-hoz. Ezt pedig nem hagyhatom neki. Izmaim megfeszültek.

- Satou! Vidd a bombát a délkeleti sarokba!

- Mi? Miért?

- Csak csináld! És ne mozdulj mellőle!

- Oké!

Ránéztem a lépcsőházban lévő tervrajzra az épületről.

- Két fal választ el attól a szobától és Aoyama csak az északnyugati oldalon tud bemenni a terembe, mert az az egyetlen ajtó a szobán! Lássuk, mit bírnak az izmaim és a falak?

A lehető legnagyobb erőt kifejtve elrúgtam magam a lépcsőház faláról és a karmaimat felizzítva átlőttem magamat azon a bizonyos két falon. A karmaim mindent átvisznek, ahogy a falat is. Így pont abban a pillanatban jutottam át az akadályokon, mint mikor Aoyama belépett a szobába. Ahogy meglátott egyből lőtt egyet is a lézerrel. Én egy X-et írva le karjaimmal átvágtam a támadásán.

- Lehetetlen!

- Itt a vége Aoyama!

Amíg ő döbbenten nézett rám addig két ugrással mögötte teremtem és kirúgva alóla a lábait két vállra fektettem.

- A gonosz csapat nyert!!! – Harsogott a hangosbemondó All Might hangjától.

Nagyot fújtatva szálltam le osztálytársamról. Majd felsegítettem.

- Bocsi ha durva voltam jól vagy?

- Igen... De...

- Mi a baj?

- A köpenyemet két helyen átégette az a sav!!!

Satou-val egyszerre kezdtünk el kacagni ezen a válaszon. Egy dupla pacsival lezártuk a gyakorlatot.

- Minát kiszabadítom, aztán a bejáratnál találkozunk srácok!

És már szaladtam is. Egy szempillantás alatt ott is teremtem és elkarmoltam a kötegelőt. Felsegítettem a barátnémet és nevetve mentünk ki az épületből. A fiúk megvártak minket. Ahogy visszafele mentünk a többiekhez megbeszéltük a gyakorlatot is. Visszaérve ezt a küzdelmet is kielemeztük. És... All Might megdicsért! Azt mondta tökéletesen csináltam. Felmértem a terepet. Nem tettem kárt a barátaimban. A bombát megvédtem a becsapódástól mikor átvitettem Satou-val egy védettebb helyre. Nem tettem nagy kárt az épületben sem. Én csak pislogtam, hogy komolyan rólam van e szó... A többiek meg? Ugyan azt mondták, mint korábban Momora meg Todorokira, hogy egy másik szinten vagyok és, hogy nem véletlenül vettek fel ide!

- Srácok álljunk meg egy kicsit!

- Mi a baj? – néztek rám értetlenül.

- Én ilyesmit most csinálok először! A többi ajánlással bejutott személy sokkal jobb, mint én! Ne vegyetek velük egy kalap alá. Egy éve még azt sem tudtam, hogy van képességem. Titeket biztosan kicsi korotok óta erre készítettek fel. – néztem a másik két személyre, akiknek a szemében láttam, hogy igazam van.

- [Név] shojo. – tette a vállamra a kezét a number 1 hero

- Igen?

- Lehet, hogy nem tanulod olyan régóta, de ettől még ne becsüld le magadat! Egyszer kiváló hős lesz belőled!

Nagyot dobbant bennem valami. Ha All Might is ezt gondolja, akkor valamit csak jól csinálok... Remélem igaza lesz! Nagyon szeretném, ha így lenne...