- Hát... az azért van... mert engem... ajánlással vettek fel. – vakartam a tarkómat.

- MIII??? - kérdezték mindhárman egyszerre.

Pár hónappal korábban.

Nezu-san irodájában voltunk megbeszélni a feladataimat és a bejutásom körülményeit.

- Hogy ajánlással jussak be? – hökkentem meg az ötleten.

- Igen. – felelte teljesen nyugodtan - Ez a legegyszerűbb módja, hogy úgy tűnjön igazságosan kerültél be.

- De ahhoz nagyon jónak kellene lennem! Még csak két hete van meg a képességem. – ránéztem az előttem lévő naptárra - Az ajánlásosak vizsgája meg 3 hét múlva lesz!

- Semmi baj! Csak annyi a teendőd hogy végigcsinálod a feladatokat. Mivel nem csak az eredmények alapján döntjük el, hogy ki juthat be.

- Hanem? – kíváncsi voltam mégis mit talál még ki, hogy bejuttasson a suliba.

- Egy vizsgabizottság dönt a diákok sorsáról, aminek én vagyok az elnöke. Te csak bemutatod az erődet. A többit én elintézem.

- És mi van, ha kérdezősködnek majd a többiek?

- Mond, hogy nem tudod ki ajánlott, de nagyon örülsz neki.

- Rendben... De félek, hogy le fogok bukni.

- Ne aggódj e miatt. Legyél egy egyszerű lány aki mindent megtesz az utolsó pillanatban hogy bekerüljön a U.A.-ba!

- Értettem! – jelentettem ki magabiztosan

Amióta Nezu-san felajánlotta nekem ezt a lehetőséget az óta teljesen megváltozott az életem. Szinte mindig a U.A. Akadémia területén voltam, hogy minél kevesebb ember lásson a képességemmel ment még híre menne a környékünkön hogy mi történt. Bár nem hiszem, hogy bármin is változtatna. De Nezu-san nagyon óvatos ezzel a projekttel. Nem is csoda, hiszen 1. eddig még ilyet nem csináltak és 2. mégis csak egy beépített ember leszek.

- Van még mára valami megbeszélni valónk? - kérdeztem

- Nem szabad vagy.

- Esetleg használhatnám az egyik gyakorló teret, hogy fejlesszem a képességem?

- Persze. Minél biztosabban használod, annál könnyebben tudod elhitetni, hogy saját erődből jutottál be.

- Köszönöm!

Ezzel ki is mentem az erdei gyakorlótérre. Amióta megjelent a képességem teljes formája azóta még keményebben edzettem. Egyszer azért mert utol akartam érni a többieket, akik már bejutottak a felvételin. Másrészt meg nem akarok mindent Nezu-sanra bízni a saját vizsgámon. hiszen ha ott gyengének tűnök, akkor hiába rendezi, el a dolgokat könnyebben rájönnek a turpisságra.

Az erdős terepen könnyen mozogtam hiszem, macska lennék vagy mi... Ha gyorsaságra fog kimenni a játék akkor szerintem elég jól fogok szerepelni a vizsgán. De szükségem lesz valamennyi támadásra is. A gyorsaságom és a harctechnikák segítségével könnyen legyőzök elég sok mindent. De ha egy olyan robot jönne szembe velem, mint amit Izuku győzött le a felvételin azzal szemben tehetetlen lennék... (mert igen láttam a felvételeket a vizsgáról).

Még nem aknáztam ki teljesen a képességemet. És ez zavart.

- Macska... - kezdtem magamban beszélni – elméletileg, karmaimnak is kéne lennie...

Tenyerembe pillantottam. Szokványos emberi tenyérnek tűnt. De ahogyan jobban megnéztem feltűnt, hogy a körmeim sokkal élesebbek és erősebbek lettek, mint amilyenek voltak.

- Ezekkel vajon milyen kárt tudok tenni?

Oldalra pillantottam a mellettem lévő fa törzsére. Egy gyors mozdulattal felé karmoltam a levegőben. De nem értem hozzá, és vártam az eredményt. A fa nyikorogva dőlt ki a helyéről a törzse négy helyen volt elvágva.

- Azt a rohadt! – szaladt ki a számon.

Ismét kezemre pillantottam és láttam, ahogyan a körmeim vörösen izzanak.

- Szóval ez lenne a támadó képességem... Tetszik!

Még egy jó pár fát feldaraboltam vele, aztán néhány sziklán is kipróbáltam. Egyre keményebb dolgokkal próbálkoztam, de egyelőre úgy nézett ki, hogy szinte mindent képes átvágni.

Edzés után elmondtam Nezu-sannak a fejleményeket és ő örömmel hallgatta végig.

Az ajánlottak felvételi vizsgájának napja. Február közepe.

Rettentően féltem azon a reggelen. Bár az elmúlt hetek alatt rengeteget fejlődtem tudtam jól, hogy az ellenfeleim már évek óta erre készülnek.

- Nagyon izgulok Nezu san!

- Semmi pánik! Meg tudod csinálni! Itt úgy is a gyorsaság és a reflexek lesznek a lényegek. Abból pedig neked bőven van.

- Remélem igaza lesz...

- Higgy magadban! Be akarsz jutni nem igaz?

- De igaz! Be fogok jutni! Saját erőmből!

- Ez a helyes hozzáállás!

Nezu-sannak igaza lett valóban gyorsaságra és reflexekre kimenő feladatokat csináltattak velünk. Pontokat kellett összeszednünk úgy, hogy a városi terepen céltáblákat találunk el. Gyorsan cikáztam az épületek között és éles szemem miatt hamar észrevettem a célpontokat. Többnyire kézzel-lábbal törtem össze őket. De gyorsan szedtem a pontokat. Viszont nagyon vigyáznom kellett, mert volt két olyan gyerek is, akinek a képességei veszélyesek voltak. Az egyik dolgokat hozott létre konkrétan a semmiből a másik meg jeget irányított. Egyszer majdnem oda is fagyasztotta a lábamat a falhoz.

Vizsga után.

Miután végeztünk és megint Nezu-san irodája felé vettem az irányt gondosan ügyelve, hogy senki se vegyen észre.

- Gratulálok [Név]! – kiáltott mikor beléptem - Gyönyörű teljesítmény volt.

- Köszönöm Nezu san!

- Még Todoroki Shoto-t is meg tudtad lepni egyszer. Pedig ő volt a legesélyesebb. – mutatott rá a felvételen arra a jelenetre.

- Mindent beleadtam. Bár még nem uralom teljesen ezt az erőt, de már tudom használni!

- Ezt örömmel hallom. Értesítelek, hogy milyen pontszámmal jutottál be

- Rendben.

A jelenben.

- Ajánlással? – kérdezte Iida.

- De hogy? – hüledezett Ochako.

- Ki ajánlott be? – kezdett el böködni Izuku.

- Nem tudom... – feleltem - de nagyon köszönöm az illetőnek. Remélem, egyszer találkozok vele.

- És milyen volt az a vizsga? – kérdezte zöld hajú barátom.

- Nehéz. Főleg miatta. – mutattam az egyik asztal irányába.

A többiek is egyből odanéztek.

- Ő is ott volt? – kérdezte Ochako

- Igen. – bólogattam - Todoroki Shoto. Valamint Yaoyorozu Momo. – mutattam a fekete hajú lányra a terem másik végében - Az alkotó képessége szuper. Nagyon meglepett vele. De Todoroki azzal a jéggel szinte verhetetlen.

- Jég? – hüledeztek a többiek.

- Igen nagyon erős képesség. Nem csoda, hogy legmagasabb pontszámmal jutott be.

- Te hányadik lettél? – érdeklődött Iida.

- Harmadik... Yaoyorozu is megelőzött.. De nagyon örülök, hogy bejutottam.

Ekkor egy furcsa hátborzongató jelenlétet éreztem magam mögött. Szinte éreztem amint lyukat éget a hátamba. De nem akartam megfordulni. Pedig muszáj volt, mert megszólalt.

- Oi... Hát te meg mi a faszt keresel itt. – hallottam egy nagyon ismerős agresszív hangot.

Láttam amint Izuku mellettem elkezd remegni miközben a hang irányába fordul.

- K-Kacchan? – nyöszögte a kis brokkoli.

Én is megfordultam és egy gyilkos vörös szempárral kerültem szembe.

- Mi van ide már minden képesség nélküli szart beengednek? – kérdezte a szőke.

- Bakugou Katsuki... – morzsoltam el számban az ismerős nevet.

- He? Valami bajod van? – mordult rám.

- 1. Figyelhetnél a szádra néha. 2. Már egyikőnk sem képesség nélküli 3. Én ajánlással jutottam be. És végezetül 4. Neked köszönhetem azt, hogy most itt vagyok.

- Miket zagyválsz itt össze? – húzta fel szemöldökét.

- Amikor megtudtam, hogy egy ilyen bunkó seggfejet, mint te, képesek voltak felvenni az ország legjobb hősakadémiájára. -

- MINEK NEVEZTÉL TE AZ IMÉNT ENGEM?? - kiabálta le a hajamat de elengedtem a fülem mellett és folytattam.

- Akkor olyan adrenalin löketet produkáltam mérgemben, hogy előjött a képességem végleges formája. – vigyorogtam az arcába büszkén.

- Akkor most jössz nekem egyel, girhes macska. – vicsorodott rám vissza.

- Igen jövök egyel, de nem úgy ahogyan te gondolod. – mondtam magabiztosan, miközben éreztem, hogy egyre inkább felmegy bennem a pumpa.

- He? – értetlenkedett.

Jobb kezemet ökölbe szorítottam és egyetlen hirtelen mozdulattal, alulról, teljes erőmet beleadva, gyomorszájon vágtam. Felkészületlenül érte az ütés, és mivel ez az emberi test egyik legérzékenyebb pontja így biztosra vettem, hogy fájt neki. Össze is esett, amikor elvettem a kezemet.

A teremben minden szem ránk szegeződött. A mellettem álló hármas lefagyva figyelt. Izuku pedig fal fehér árnyalatot vett fel.

- Ezt azért a 6 évért kapod amit Izukunak és nekem okoztál. – mondtam és érződött a hangomon, hogy ez majdnem kielégítette a bosszúvágyamat a szőke srác felett.

- A kurva anyádat! – nyögte miközben felegyenesedett - Megöllek! – vörös íriszébe valódi vérszomj költözött, ami csak ellenem irányult.

- Csak szeretnéd Kacchan! – gúnyolódtam rajta továbbra is - Csak szeretnéd!

Izuku kezdte visszanyerni a színét és nekem is előtört a józan eszem.

- Francba „kicsit" elragadtattam magamat... most teljesen átestem a ló túlsó oldalára, és már majdnem olyan vagyok, mint ő. De nem tehetek, róla most már megvan az erőm ahhoz, hogy visszavágjak. Viszont ennek nem lesz jó vége!

- [Név] chan?

- [Név] kun?

Ochako és Iida is akartak mondani valamit, de nem tudtak. Csak le akarták állítani az eseményeket.

- K-Kacchan? [Név] chan? Eto... – Próbálkozott Izuku is, miközben Bakugou és én farkasszemet néztünk egymással.

Egy új hang vetett véget a „párbajunknak".

- Mi ez a rendbontás már az első napon? – szólt az ajtóból egy férfi.

Fekete haja és ruhája volt valami fura gézszerű anyagot viselt sál helyett. Mindenki helyet keresett magának a teremben és elcsendesült.

- Az órát elkezdem. – mondta - A nevem Aizawa Shouta, én leszek az 1-a osztályfőnöke.

Megtartotta az első osztályfőnöki órát. Megkaptuk az órarendjeinket. Elmondta, hogy milyen megmérettetések lesznek az év folyamán. Milyenek lesznek a gyakorlatok stb.

Mikor befejezte felállt az asztaltól és mondta, hogy hány perc szünetünk van (fél óra). De mielőtt kilépett volna a terem ajtaján visszalépett. Látszott rajta, hogy valami most jutott eszébe.

- Ja és még valami. – kezdte el - Jelenésed van! Bármit is jelentsen... én elmondtam... – ezzel elment

A többiek értetlenül néztek utána. Csak én tudtam mit akart ez jelenteni.

- Ez tuti nekem szólt... – gondoltam - Nezu-san hív! De nem tűnhetek el hirtelen, mert feltűnő lenne. Bár szerintem ő is megérti ezt.