Aznap este, mikor végre elengedtek a rendőrök és a hősök az állandó kikérdezés után megkönnyebbülten hullottam a párom karjai közé. Megint csak Izuku és én voltunk ketten. Annyira elegem volt már mindenkiből aznapra. Ha 12-szer nem kellett elmondanom, hogy mi történt ezalatt az egy hónap alatt akkor egyszer sem. És az volt benne a legidegesítőbb, hogy mindegyik, aki kérdezett felvette videóra, diktafonra stb-re... Így szerintem jogos a kérdés, hogy: Nem lett volna elég egyszer? Aztán ezt mindenkinek szét lehetett volna küldeni... Vagy csak én gondolkodom furán? De nem... és nem... mindenkinek újra és újra ki kellett kérdeznie... és ugyanazokat a kérdéseket kellett feltenni... A végére már tényleg nagyon untam. És ez látszódott is rajtam. Az egyik hőse majdnem össze is vesztem, hogy miért nem veszem komolyan ezt a dolgot. Hát csinálja, ezt végig a helyemben akkor majd komolyan veszem...

Este végre Izuku mellett hajtottam párnára a fejemet. Pontosabban nem párnára, hanem Deku mellkasára. Hallgathattam, hogy ver a szíve. Ugyanolyan ütemben, mint az enyém. Tudtam, hogy ezek után jöhet bármi mi együtt fogunk maradni. Ahogy lassan elnyomott az álom ő átölelt és apró csókokkal borította el a fejemet. Ez teljesen kiengesztel és bepótolhattam vele mindent, ami az elmúlt egy hónapban kimaradt. De a következő hétvégén is csak ketten voltunk! ... <3

Ez események után, nekem is sikerült le tennem a vizsgáimat. De ezt már az utólag benevezett, illetve a bukottak társaságával együtt tettem meg. Hát úgy padlóig esett az állam mikor megtudtam, hogy Katsuki és Shoto is megbukott. Mikor elmondták, hogy miért... Akkor viszont kiröhögtem őket... hogy mégis hogyan tudtak ilyen szerencsétlenek lenni, hogy pont ezen buknak meg. Viszont mind a hármunknak nagyon nagy szerencséje volt, hogy All Might visszavonulása miatt megemelkedett a bűnözési ráta és mindenkire szükség van így mindenkit szeretnének mihamarabb levizsgáztatni, hogy több hős legyen. De már mindannyiunknak megvan az engedélye arra, hogy cselekedjünk, ha bármi olyan történik. Mind tudtuk jól hogy hamarosan meg fognak változni a dolgot. És hogy ez az egy félév, amin eddig végig értünk csak a kezdet volt. Mialatt mi valódi, profi Hősökké válunk, még rengeteg dolgot kell megtanultunk és rengeteg akadályon kell átverekednünk magunkat. Főleg hogy még az első évünk sem telt el. Már ennyi mindenen keresztül mentünk ilyen rövid idő alatt. Bár azt mondják, a krízishelyzet szüli a legendákat. És mind reméljük, hogy mi is azokká válhatunk. Nagyon kíváncsiak vagyunk mi vár ránk még?

Ami a hőssé válásunkat és a gyakorlatainkat illeti egy pár alkalommal Én még visszalátogattam a yokohamai barátaimhoz. Mert nem egyszer felkértek, hogy segítsek nekik. Szoros kapcsolat alakult ki köztünk és aztán Izukut is elvittem magammal. Teljesen be volt zsongva és lenyűgözte őt a rengeteg ottani képesség. Külön füzetet nyitott csak a számukra. Amit tele is írt mire a nap végén hazaindultunk.

Arról hogy Dabi Shoto bátyja nem szóltam senkinek. Így nem dühítettem fel egy gonosztevőnek állt Todorokit. Aki amúgy is nagy csinnadrattával leplezte le magát a későbbiekben. És... valószínűleg megölt volna, ha ezt elrontom azzal, hogy korábban elmondom a titkát másnak. Ennyivel tartoztam neki. Hiszen még csak mégiscsak megvédett engem nem is egyszer és hagyta, hogy elmenjek. Megkímélt az életemet akkor... én ezzel tudtam meghálálni. Biztos vagyok benne, hogy ő is más mélyebb dolgok miatt tesz úgy, ahogy. Nem akar ő ártatlanokat bántani... csak az apját... de ezért sajnos olyan dolgokhoz nyúl, ami nagyon vészjósló... és kiszámíthatatlanná teszi őt... Remélem, egyszer még visszatér a mi oldalunkra még az előtt, hogy késő lenne...

Izukuval még sok év múltán is együtt vagyunk. És még mindig ugyan annyira imádom és szeretem... bár klehet most még jobban, mint bármikor!! Bár van olyan, amikor fel tudok mászni tőle a falra... Amikor megsérülök, nagyritkán olyankor annyira körbe ugrál, hogy szinte megrágja nekem ételt is. És ilyenkor mindig elmondom, hogy túlzásba esik. De egyik fülén be a másikon ki a következő alkalommal mintha meg se hallotta volna. Én is hős vagyok. Ha megsérülök, kibírom! Kemény fából faragtak. És hiába van az, hogy Izuku nagyon édes, amikor gondoskodik rólam. De fél napnál tovább nem bírom, ki mikor ennyire elkényeztet. Nagyon szeretem, de ezt nem tudtam megszokni.

Viszont van más is ami nem változott benne. Például az, hogy mikor nagyon gondolkodik, akkor motyog ez még profi hős korában is csinálja néha. Mi, akik régóta ismerjük kicsit viccesen, kicsit nosztalgiázva fogadjuk, mikor elkezdi. De azok, akik később ismerték meg még mindig meglepődnek rajta. Az sem változott, hogy írja a füzeteit. Már rengeteg van a dolgozószobájában. Új polcot szereltünk fel neki a múlt héten, mert betelt a többi. Szerintem neki alaposabb Hős-enciklopédiája van, mint a központnak. Már párszor említettem neki, hogy ki kellene adnia a jegyzeteit. Biztos úgy vennék, mint a cukrot. Főleg a rajongói. Mert azokból legalább olyan sok van neki, mint anno All Might-nak.

És ha már feljött róla szó... Deku hivatalosan is megkapta, hogy az utóda. „A következő All Might" ezt mondják az újságok, a híradó, a rádió, minden internetes portál. Szóval elismerték. Bár még nem ő a number 1. hero és nem is a béke szimbóluma még. De már nem kell sok, hogy az legyen.

És én vagyok, ott az oldalán. Annyira büszke vagyok rá! Van neki egy nagyon nagy meglepetésem. Olyan... 70% az esélye... (mert még nem végeztem egy tesztet) de még előtte akarok neki erről szólni. Lehet, hogy nemsokára szintet lép a kapcsolatunk. Pontosabban (Ha igaz) kilenc hónap múlva történik ez meg. Ma este akarom elmondani neki a hírt*. Még nem tudom hogyan fog reagálni, de nagyon remélem, hogy Ő is annyira fog örülni az érkezésének, mint én. Hamarosan igazi családunk lesz! És boldog vagyok mellette!

A történet itt persze nem ér véget. De a regény igen. Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok!!! Minden vote-t kommentet és listázás a szívembe zárok!! Imádlak titeket!!! Remélem tetszett a történetem! És beleolvastok majd más irományaimba is!

(*Mellékes infó: De mikor kiderült a nagyközönség előtt is, hogy igaz a hír. Akkor Katsuki és Shoto összeverekedett... Mert összevesztek azon, hogy ki legyen a keresztapja a kicsinek...)