Shigaraki Tomura még egy hónapon keresztül tartott fogságban. Időnként költöztetett, amikor az utánam kutató Hős csoportok közelebb értek. Sosem bántott, de nem engedett el és minden információt elvágott, ami a külvilággal kapcsolatos. Nagyon lassan telt el ez az időszak. Főleg hogy naponta a csak akkor láttam emberi személyeket, amikor ételt hoztak nekem és ekkor sem sokáig. Csak Shigaraki és néha nagy ritkán Kurogiri hozott nekem enni senki más nem. Gondolom azért, hogy ne tudjam meg ki is vannak a szervezetben, Ez érthető... De gyanús volt, hogy másoknak a hangját sem hallottam, vagyis elég messze voltam tőlük, talán nem is egy épületben és nem jöttek a közelembe még kíváncsiságból sem. De ez azt jelenti, hogy nem tudnak rólam valószínűleg. Tomura titkolja, hogy van egy fogjuk. Hiszen azért ha tudnák, akkor legalább Dabi erre sétált volna. Hogy megnézze, mi van velem. Ebben biztos vagyok. De még mondom hangját sem hallottam senkinek. Már nagyon szerettem volna, hogy vége legyen.

Aztán egyik nap Shigaraki egy telefonnal a kezében jött be. Először meglepett, hogy ott láttam. Mert mindig ugyanabban az időpontban érkezett. Viszont most nem. Kérdőn néztem rá, de nem szóltam pedig megtehettem volna. Már egy ideje nem költözik, be a számat mikor elmegy. Megtanultam, hogy felesleges hangoskodnom úgyse hallja senki.

- Az mire kell? – kérdeztem végül, mert nem úgy tűnt, hogy egyébként elmondja.

- Ideje mozgásba lendülni

- Ezt hogy érted?

- Most fog elindulni, amiért tulajdonképpen te itt vagy

- A-aham... És részleteket is kapok? Mert anélkül nem nagyon fogom tudni, hogy mit tegyek...

- A pontos tervet cica nem most fogod megtudni. De talán rájössz, amikor majd a másik lényeges személyi is a közelben lesz.

- K-kire gondolsz?

Volt egy sejtésem, de szájából akartam hallani, hogy önszántából akarja az Ő segítségét kérni. Kíváncsi voltam tényleg kimondja e a nevét is, vagy csak valahogyan utal rá...

- Arra a miniatűr All Migt-ra Midoriya Izuku-ra

- Komolyan ide akarod hívni Dekut? Miből gondolod, hogy segít majd neked és nem csak kiszabadít engem és elfogat téged a profi hősökkel?

- Na látod, pont ezért vagy itt. Bár veled nem fog személyesen találkozni

- Mi van? De hát azt mondtad, hogy ide hívod?

- Én nem majd te! - nyomta orrom alá a telefonomat

- És mégis hogyan hívjam fel, ha meg vagyok kötözve?

- Ügyes trükk... a telefonod kódját kérdezem

- Hhhhh.... –sóhajtottam - A nevem kezdőbetűjét rajzold oda

- Így? – kérdezte, mert egyszerre kellett koncentrálnia arra is, hogy ne porlassza el a mobilomat.

- Ja, pont úgy

- Nocsak! - csodálkozott mikor feloldódott az eszköz, mert a háttérképemen ketten vagyunk Izukuval miközben csókolózunk... - Erről elfelejtettél szólni, hogy ő a pasid...

- Szerinted miért....

- Na, itt is van a száma...

Benyomtam hívás gombot. Majd a füléhez emelte. Fogalmam se volt, hogy mit akar mondani Dekunak... és arra meg pláne nem volt tippem, hogy Izuku hogyan reagál majd. Mivel elég hangos volt a telefon, így én is hallottam, mikor Deku felvette a vonal másik végén.

- Név jól vagy? Hol vagy? Mi történt?

- Fogd vissza magad Midoriya Izuku

Hosszú másodpercekig csend volt és láttam magam előtt és zöldi arcát mikor rájött ki tartja fogva a barátnőjét. Biztos voltam abban, hogy sokan keresnek engem. Azóta amióta Katsuki val egyszer el lettünk fogva és lehet, hogy azóta még többen keresnek engem. Több embert vetettek be amióta előkerült a robbanékony süni. Bár abban is biztos vagyok, hogy kezdik elveszíteni a reményt hogy én még élve, előkerülök. És most hogy végre Izuku fogott, de valami biztosat, pont azt kell hallania, hogy ugyanaz tart fogva engem is. És ő ott volt a közelemben és mégsem tudod kiszabadítani. Nekem meg kell neki mondanom, hogy ne gyötörje magát, emiatt mert mi nem egy helyen voltunk fogva tartva Bakugou –val. De... ha jól számoltam nekik már megvolt az ideiglenes engedély megszerzésének vizsgája, és olyan 1000% hogy Izuku meg is szerezte ezt az engedélyt. Most pedig minden eddig tanultat be kell vetnie, hogy mindketten, kijussunk ebből a szituációból méghozzá épségben. Éreztem a kedvesemen, hogy összeszedi minden koncentrációját. Nem esett pánikba sokkal magabiztosabban beszélt, mint mikor felvette a telefont.

- Mit csináltál Névvel Shigaraki Tomura?

- Nahát, már a hangom alapján is megismersz? Megtisztelő...

- Hol van Név??

- Majd megmondom, ha ott tartunk!

- Ezt hogy érted?

- A te drága barátnőm itt van mellettem. De nem sokáig lesz így. Viszont... ha azt teszed, amit mondok, akkor elmondom, hogy hol lesz később.

- Szeretném tudni, hogy rendben van e!

- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Tessék, cicafül most beszélhetsz a kedveseddel,

Odatartotta a fülemhez a telefont. Hallottam Izuku légzésén, hogy nagyon ideges volt. Bár ez a hangján nem hallatszott. Arra is rájöttem, hogy egyedül van, valószínűleg a szobájában. Mivel néma csend volt mögötte.

- Szia Izuku!

- Név... - nyugodott meg vége a légzése - Jól vagy?

- Igen eddig még nem bántott

- Hála égnek! H-honnan tudja, hogy járunk?

- Látta a telefonomon ne félj Én nem mondtam semmit.

- Tudom... Hol vagy?

- Fogalmam sincs ráadásul többször is átszállítottak más rejtekhelyekre és egyébként sem hiszem, hogy engedném, hogy elmondjam, ha esetleg tudnám, hogy hol vagyok...

- Jól mondod... - kommentálta a megjegyzésemet

- Mit akar tőlem Tomura?

- Pontosan én sem tudom csak azt, hogy a régebb óta tervezni ezt. De még nem mondott a részleteket. Gondolom majd most? - néztem az említett személyre

Elemelte a fülemtől, mert jelzésnek vette, hogy eleget beszéltünk. Pedig én még szerettem volna hallani a hangját. olyan régen nem láttam őt és most azt a kis esélyét is elvette, hogy még évezzem a párom társaságát. Ha csak telefonon keresztül is. Viszont mikor szóltam volna, hogy még szeretnék vele beszélni Kurogiti jelent meg a teremben. És mielőtt észbe kaphattam volna bekötötte számat. Nem értettem, hogy miért tette, hiszen eddig nem zavartam őket. Akkor most mivel érdemeltem ezt ki.

- Na, figyelj kis brokkoli... - kezdte Shigaraki - Ha vissza akarod kapni a barátnődet, akkor azt ajánlom, gyorsan tedd meg, mert el fogom őt cserélni!

- Micsoda??

- Jól hallottad! Kötöttem egy üzletet egy másik szervezettel. Három nap múlva fogom őt átadni nekik egy kis szívességért cserébe. A kikötőben a 8-as dokknál.

- Honnan veszed, hogy hiszek neked? Miért mondanál elegy ilyen találkozót éppen nekem?

- Csak úgy szerezheted vissza [Név]-et ha hiszel nekem. Ez az egyetlen esélyed. Nekem már nincs rá szükségem... és a múltkor adtál nekem egy tippet ott a plázánál... Így veheted ezt viszonzásnak is... de ha nem kell...

Kiáltás lehet hallani, ami hasonlított az én hangomhoz. Én is nagyon megijedtem akkor. De aztán megláttam, hogy ez a hang egy kis lejátszó eszközről szól. Ehhez Shigaraki még én is porlasztott valamit telefon kagylója mellett. Rájöttem, hogy azért kötötték be megint a számat, hogy ne tudjak szólni Izukunak. Mert ő jelenleg azt hiszi, engem kínoznak. Megbántam, hogy úgy fogalmaztam korábban, hogy még nem bántottak...

- ELÉG! Hagyd őt békén!! – kiáltotta Izuku

Tomura vigyorgott. Tudtam én is, ahogyan ő is, hogy mostantól Izuku azt teszi, amit ő mond. Elérte a célját... Deku nem kérdez, csak cselekszik az utasításainak megfelelően fog eljárni. Tudtam csak azért csinálta ezt a hangot, hogy kínozhassa kicsit a zöldit. Élvezte, hogy tudja, szenved amiatt, hogy én veszélyben vagyok. De ez nem volt igaz. Shigaraki nem bántott csak kihasználta, hogy ott vagyok mellette. És kicsit kielégíthette a bosszúvágyát a kedvesemen. De még ha értem is az okát, akkor sem volt szép dolog tőle. És inkább gyerekes viselkedésnek számított. Éreztem, hogy van valami még ezen kívül, ami ott lappang a háttérben.

Azok alapján, amiket a három nap múlva történő „átadásom" körülményeiről elmondod, úgy tűnt nem igazán van jóban azzal a másik szervezettel és inkább ellenségként kezeli őket, mint a szövetségesekként. Ezen kívül, ami nagyon meglepett, hogy az utasítások között amiket Deku kapott egyetlen egyben sem volt megemlítve, hogy a zöld hajú fiú nem kérhet segítséget. Nem tiltotta meg, hogy szóljon erről a beszélgetésről másoknak, vagy profi hősnek. És biztosra vettem, hogy ez Izukunak is feltűnt! Tudtam, hogy amint leteszi, a telefont megy és riaszt mindenkit, akit csak lehet, hogy engem kiszabadítson.

Miután véget ért a beszélgetés Tomura eltette a telefonomat, hiszen még szüksége volt rá, mert aznap szintén fel akarta még hívni zöld a szemű fiút. Mikor megint rám nézett látta a szememben hogy kérdéseim vannak és levette a kötést a számról

- Mondjad... mit akarsz?

- Jól sejtem, hogy azt a szervezetet... amivel állítólag jóban vagy és... 3 nap múlva elcserélsz engem valamire... éppen az imént húzta csőbe és állítottál csapdát nekik?

- Miből gondolod? - tettette a tudatlan

- Tudod te azt nagyon jól, hogy mostanra a profi Hősök tudomást szereznek, a találkozóról vagy éppen most tudják meg Izukutól. De te pont így terveztél... Igaz? Azt akarod, hogy takarítsák el az ellenségeidet az utadból?

- Nagyon okos lány vagy Név... Egyből átláttál a terveimen. Ez tiszteletreméltó egy kis zöldfülű hőstanonctól... De ne félj téged nem sodorlak veszélyes helyzetbe.

- Sejtettem az a kis színjáték csak arra kellett, hogy Izukut tudd kicsit kínozni... Jól láttam?

- Az a kis szerencsétlen túl sok jót kapott egyszerre a kezébe. Nem árt, ha megtanulja, milyen könnyen elveszítheti ezeket. Meg egyébként is... Jobban kellene vigyáznia egy ilyen barátnőre, mint TE...

Két ujja közé fogta előbb a hajtincseimet majd utána az egyik fülemet is és játszott velük. Egy kicsit megijedtem mivel a képessége pillanatok alatt el porlaszthatta volna őket... Így inkább meg sem szólaltam, hogy ne tegyen semmi olyat. És bár ha mások csinálták ezt nekem, ha így simogatták a fülemet azonnal elkezdtem dorombolni... ez a félelem most visszatartotta belőlem ezt a hangot... hiszen még szerettem volna frissen, nem olyan régen szerzett testrészeimet a jövőben is birtokolni...

- Nem kell aggódnod Név... Nem foglak átadni nekik. Nem is tudnak rólad. Majd ha mindenkit elkapnak a hősök, akkor vissza engedlek, majd hozzájuk. De addig itt maradsz majd velem. Remélem... Értékeled a védelmed érdekében tett erőfeszítéseimet

- A-arigatou...

Nem mertem mást mondani neki. Kicsit aggódtam azt mondom, Igen értékelem... akkor lehet, valami olyasmit kér tőlem, amit eszem ágában sincs teljesíteni. De szerencsére nem szólt, csak elengedett. Elégedetten bólogatott és kiment a szobából. Aznap nem is láttam többször. Sőt tulajdonképpen aznap reggelig egyáltalán nem. Kurogiri hozott nekem mindig enni is.

(...)

Végre elérkezett az a nap is. Minden úgy alakult, ahogy Shigaraki eltervezte. Nem mellesleg ez most először történt meg. Hiszen eddig a hősök mindig áthúzták a számításait. Így első alkalommal érezhette meg azt milyen az, amikor tényleg minden úgy alakul, ahogy ő akarja. Az összes profilos, akit Deku riasztott a megadott időpontban megjelentek a nyolcas dokknál. Tomura ellenségei a Gonosztevők szövetségét és annak vezérét várták akkor oda. És helyette profi hősöket és a rendőrséget kapták ajándékba. A jófiúk azt hitték Én már ezeknek az idegenek a kezében vagyok. Éppen ezért mindet el akarta fogni, hogy meg tudják hová vittek el engem. És ez sikerült is nekik. Shigaraki mindezt a távolból figyelte velem az oldalán, és amikor úgy látta már mindenkit elfogtak, aki az útjában lenne később akkor Kurogirivel engem a helyszínre teleportált.

Nem érkeztem oda olyan egyszerűen, mint amire én gondoltam. Nem letett melléjük, hanem jó magasból leejtett engem. Tulajdonképpen ez azért volt szükséges neki, hogy a fekete köd se legyen, már ott mire észreveszik az én érkezésemet. Amint ott találtam magamat a levegőben sikítottam. Én nem voltam biztos abban, hogy így megkötözve is talpra érkeznék.

Izuku pillanatokon belül elkapott. Így nem sérültem meg. Ha tudtam volna, már a levegőben átkarolom és puszilgatni, csókolgatni kezdem... de még nem bírtam megmozdulni...

- Jól vagy Név? – Izuku még mindig nagyon aggódok miattam

- Igen.. most már jól vagyok... - bújtam oda nyakához

Ahogy fogott a karjaiban olyan jó érzés volt. Magamba szívtam az illatát. Ez volt az, ami elfeledtette velem az összes rosszat. Még a talajra való érkezés közben csókolt meg. Nagyon hiányzott már ez nekem. Ezért is könnyeztem bele a csókjaiba. Nem akartam, hogy elengedjen engem... Soha többé! Ha rajtam múlt volna, legalább két hétig nem engedem el! Semmiért! Ez az egy hónap azért volt ennyire kibírhatatlan nekem, mert nem láthattam őt. Az én hősömet, akit annyira szeretek!!!

A földet érés után a hősök segítettek kiszabadulni a köteleimből és ellátták a sebeimet, amiket az egy hónapja ilyen pózban való tartás okozott. De egyébként egész jól megúsztam ezt a hosszú üdülést a Gonosztevők Szövetségének vendégszeretetével. Miután megállapították, hogy jól vagyok... Végre átölelhetem Izukut is. Csak csüngtem a nyakán és próbáltam nem hangosan bőgni az kicsit ciki lett volna, de azért megkönnyeztem a viszontlátást.

- Annyira aggódtam miattad Név! És hihetetlenül hiányoztál!

- Te is nekem!!! Nem akarom, hogy elengedj!

- Nem foglak! És sokkal jobban fogok rád vigyázni! Ha most hamarabb megtaláltalak volna...

- De neked hála elengedett!

- De bántott téged! É-én hallottam hogy-

- Nem bántott... csak úgy tett engem nem is akart megkínozni előtte sem tettem. Csak téged akart kínozni, hogy azt tedd, amit mond neked...

- Micsoda?

- Azt akarta kérdezés és gondolkodás nélkül teljesítsd, amit eltervezett. Hogy te és a többi hős eltakarítsák az ellenségeit az útjából. És most hogy ezt megtettétek elengedett engem.

- Hihetetlen... - szólalt meg a csodálkozásból éppen felocsúdva Aizawa sensei mellettünk - Felhasználni minket a saját céljaira? ... Ezt nem néztem volna ki Shigaraki Tomurából...

A többi hős is egyetértett vele. Shigarakit mindenki úgy képzelte el a profik közül hogy nagyon nagyra vágyó tervei vannak. De igazából egy felnőtt gyerek, akinek nem nagyon van viszonyítási alapja. De ezek szerint hamar felnő arra a szintre, amit egy gonosz szervezet vezetéséhez el kell érnie. A stratégiai lépései terén ilyen fejlődést tudott létrehozni a legutóbbi akció óta akkor ez nagyon ijesztő fejlődés. Ugyanis ha ilyen röviden az idő alatt ennyit javultak a tervezésben, akkor nem nagyon akar az ember belegondolni abba, hogy mire készülhet még? És miért kellett ezt a szervezetet neki eltüntetni? Miért voltak az útjában? Ezekre a kérdéseinkre nem fogunk válaszokat kapni... Hacsak maga Shigaraki Tomura el nem mondja. De erre valószínűleg még nagyon sokat kell várnunk. Ami biztos, hogy nekünk, hőstanoncoknak fel kel kötni az alsógatyát és szembeszállni vele!