Miután elváltam Nezu igazgatótól egyből hazasiettem. Minden ugyan úgy volt, mint mikor otthagytam. Elkezdtem feltakarítani magam után. Összeszedtem a törött tányérokat, felporszívóztam a tollakat, amiket a kanapén lévő díszpárnákból téptem ki. A nappaliban álló vitrin egyik üvegének darabjait is összeszedtem. Majd nekiláttam a romba döntött fal helyreállításának. Kiválogattam a még használható téglákat, a többit kidobtam. Gyorsan kötő gipsszel elkezdtem visszaépíteni a falat, remélve, hogy elég lesz a tégla és befedi a lyukat.

Takarítás közben folyamatosan Nezu-san szavai jártak a fejedben.

- Most, hogy kiderült mi is a képességem, már én is lehetnék hős. Még alkalmas is lenne. Akrobatikus vagyok, erős és egy csomó harcművészeti stílust ismerek. Ezekkel a cicafülekkel pedig biztosan népszerű lennék. Hiszen a Wild, Wild Pussy Cats csapat is ezért olyan felkapott. De már késő... A felvételik már egy hónapja megvoltak. A következők meg majd csak egy év múlva lesznek. Bár, ahogy Nezu-sant elnéztem biztosan kitalálna valamit, hogy bejuttasson a UA-ba... U.A. akadémia a legjobb állami hősképző iskola az országban. All Might is oda járt. A number 1. hero. Izuku annyit mesélt arról a helyről. Minden vágya az volt, hogy oda bejusson és sikerült is neki. Kicsit szégyellném magamat, ha én ilyen könnyen bejutnék miközben ő annyit küzdött. De Bakugou is bekerült. Egy iskolába fog Izukuval járni. Ennek nem lesz jó vége. Ott kellene lennem, hogy ha kell meg tudjam védeni. Bár lehet, hogy már nincs szüksége a védelmemre, hiszen egyedül is bejutott. De akkor sem hagyhatom vele egyedül. És egyébként is eddig mindig ketten voltunk. Ketten akiknek nem volt képessége. De most, hogy mindkettőnknek előjött, akkor továbbra is együtt kéne kitartanunk egymás mellett. Mennyire meglepődne, mikor megtudná, hogy én is oda járok.

Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak a fejemen egyre jobban mosolyogtam és egyre biztosabb voltam a válaszomban. Előkerestem a telefonomat és Nezu-san névjegykártyáját. Tárcsáztam a számot. Kicsenget.

- Hallo! Itt Nezu igazgató miben segíthetek?

- Jó napot! [Név] vagyok! Ma találkoztunk.

- Á, [Név]! Szerbusz! Sikerült döntést hoznod?

- Igen! Szeretném elfogadni az ajánlatot.

- Ezt örömmel hallom! Kérlek, gyere holnap ide az iskolához, át kell beszélnünk a dolgokat

- Rendben és még egyszer köszönöm a lehetőséget!

- Én köszönöm! Holnap találkozunk. Szerbusz!

- Viszont látásra!

Megnyomtam a hívás vége gombot. Leültem a kanapéra. A szívem a torkomban dobogott.

- El se hiszem, hogy a UA-ba fogok járni! - Kiáltottam hangosan!

Kezembe kaptam az egyik épen maradt párnát. Fejemet belefúrtam és hangtompítóként használva sikítottam örömömben.

Beköszöntött a tavasz. Az új iskolaév első napja.

Eljött a nagy nap. Ma végre megint találkozhatok Izukuval. Nezu-san azt tanácsolta, hogy év kezdésig ne nagyon beszéljek vele, mert még a végén leleplezem magamat. Tartottam vele a kapcsolatot, de nem találkoztunk. Így arról sem tudott, hogy előjött a képességem végleges formája. Az évnyitón még nem találkozhattam az osztállyal. Még pár dolgot utoljára megbeszéltünk Nezu-sannal.

De végre itt a pillanat. Az osztálytársaim már bent vannak a teremben. Én meg itt állok a folyosón. 1-a. Azért ebbe az osztályba kerültem, mert Izuku is itt van. Így hamar beilleszkedek majd.

Az ajtó nyitva van. Belestem.

Izuku egy szemüveges magas sráccal beszélget, meg egy barna hajú velem egy magas lánnyal.

- Most vagy soha név! Indulás!

Halkan beléptem a terembe. Még nem vett észre senki. Még egy lépés. Az utolsó pár métert egy ugrással tettem meg. Egyenesen ráugrottam Izukura hátulról.

- IZUKU!!!- kiáltottam.

- HEEEEEEE?????- ijedt meg, de észrevette, hogy én vagyok – [Név]-chan? Te hogy kerülsz ide?

- Hihihi! Meglepetés! - Engedtem el.

Végignézett rajtam és jött ki a szeme, mint a csigának.

- Ez az egyenruha! Csak nem?

- De! Én is ide fogok járni! Pont ebbe az osztályba. -jelentettem ki büszkén.

- Hoeeee??? - akadt ki megint.

Ekkor új társaink egyike, a magas szemüveges fiú megbökte Izuku vállát.

- Midoriya-kun ki ez a személy?

- Jaj, elnézést Iida-kun Uraraka-san szeretném bemutatni [Név]-chant. Egy iskolába jártunk ezelőtt is. - Mutatott be. – [Név]-chan ők Iida Tenya és Uraraka Ochako.

- Örülök a találkozásnak! [Teljes név] vagyok! - Mosolyogtam feléjük. - Szuper már van két új ismerősöm is!

- De miért nem szóltál, hogy te is jelentkeztél? - fordult vissza felém Izuku csillogó szemekkel.

- Nem vettél észre még valamit Izuku?- mondtam miközben a farkincámat óvatosan karjára tekertem.

Odakapta a tekintetét. Majd követte, hogy hozzám csatlakozik. Felvezette a szemét a fejem tetejére, nézte pár pillanatig a hajammal azonos színű füleimet. Majd koppant egy hatalmasat nála a felismerés.

- [NÉV]-CHANNAK MACSKAFÜLE LETT??????- kiáltotta, miközben majdnem szívrohamot kapott.

Már éppen elájult volna, mikor elkaptam és megtartottam

- Izuku jól vagy?

Uraraka is odalépett, segített felegyenesíteni zöld hajú sápadt arcú barátunkat.

- Oi! Jól vagy? - kérdezte aggódó arccal

Lassan visszatért a színe.

- Midoriya-kun minden rendben? - figyelte Iida.

- I- igen - kezdett el motyogni - Csak kicsit sokszor lepődtem meg egymás után...

- De hát miért? - kérdezték szinte egyszerre.

- Mert, mikor pár hónapja utoljára találkoztunk [Név]-channal, akkor még nem volt képessége.

- Heeee?- akadtak ki ezúttal új barátaink

- Kiderült hogy eddig is volt- kezdtem el magyarázkodni miközben egyik kezemmel a tarkómat vakartam.

- Micsoda?

- Úgy tűnik eddig is volt képességem, csak nem jött elő a végleges formája. Képességem neve Macska. Az akrobatikus mozgásomat, a reflexeimet, azt, hogy látok a sötétben, mindet ennek köszönhettem. Csak a plusz tartozékok eddig még nem jelentek meg... csak azután, hogy elmondtad bekerültél ide.

- Ez hihetetlen! - csillogott zöld szeme az én [szín] íriszembe.

- Eto... [Név]-chan, ha szólíthatlak így... - kezdett bele barna szemű barátunk.

- Nyugodtan Ochako-chan! Mit szeretnél?

- Tudom, hogy fura kérdés... de megérinthetem?

- He? - hirtelen nem jutott el az agyamig a kérdés.

- Szerintem a füleidre célzott. - bökött oldalba Izuku.

Kicsit belepirultam a gondolatba. Még senki sem érintette meg, csak a doki. De ő is csak azért, hogy ellenőrizze valódiak-e. Nem tudtam milyen érzés lehet.

- A-azt hiszem igen... –válaszoltam - de még nem sokan értek hozzá...

- Ígérem, óvatos leszek! - Mondta és lassan felnyúlt a fejemhez.

És elkezdte simogatni a jobb fülemet. És hihetetlen érzés volt! Megnyugtatott és ellazított. Még dorombolni is elkezdtem, amiről nem is tudtam, hogy tudok!

- Mint egy igazi macska! – csodálkozott Izuku.

- Annyira puhaaaa! – jött bele még inkább Uraraka.

- Szabad? – kérdezte Iida.

De a választ nem várta meg hanem a másik fülemet kezdte el simogatni.

- Mi?? Várjatoooo.....k....

Nem tudtam ellenkezni. Teljesen elzsibbasztott. Alig tudtam állva maradni. Tényleg igazi macskának éreztem magamat. Egyre erősebben doromboltam és csak élveztem, hogy kényeztetnek.

- Tényleg [Név]-chan! Hogyhogy elkerültük egymást a felvételi vizsgán? – szólalt bele Izuku, abba a rózsaszín felhőbe, amibe Ochako és Iida simogatása juttatott.

Erre a kérdésre kihagyott egyet az ütőm, és egyből felállt a szőr a farkincámon és a füleimen is. Ochako és Iida elengedték a füleimet. De továbbra is érdeklődve figyeltek. Láttam a tekintetükön, hogy ők sem láttak a vizsgán.

- Hát... az azért van... - kezdtem bele zavarodottan- mert... engem ajánlással vettek fel....

----------------------------------

Ja és még egy kis utóirat! [Név] nagy valószínűséggel Koji Koda helyét vette át az osztályban. Csak hogy megmaradjon a 20 fős létszám.

Remélem tetszik!