[Név] vagyok középiskolás. És jelenleg utálom az életemet.

Valamikor szerettem, de megismertem valakit, aki miatt minden álmom romba dőlt. Ez az ember pedig Bakuou Katsuki volt.

Az osztálytársam de mindig gonosz velem. Hogy miért? Mert nem jelent meg a képességem. Az osztályban van még egy másik gyerek is, akinek ugyan az a sors jutott, mint nekem. Midoriya Izuku szintén egy képességek nélküli gyerek. Éppen ezért jól kijövünk. De mindkettőnket terrorizál az a robbanékony dög. Azért, hogy meg tudjam védeni magamat saját erőből, edzettem. Harcművészetet tanultam, így vagyok olyan jó mint ő a képességével. És nem csak magamat kellett megvédenem. Izukut is.

Szegény fiú nem tudott mit tenni Bakugou ellen. Csak tűrt. Egyik nap hallottam, mikor beszéltek. És nem akartam hinni a fülemnek. Bakugou azt tanácsolta Izukunak, hogy ugorjon le egy jó magas épület tetejéről és ha újjászületik, talán lesz képessége. Berontottam a terembe és alaposan elvertem a szőke srácot. Nem bírtam elfogadni hogy egy ilyen gyerek hős akar lenni.

Izuku példáját kellett volna követnem kitartani az álmaim mellett és küzdeni. Izuku így tett és bejutott a UA-ra. Nagyon büszke voltam rá. Elmondta hogy végül lett képessége. Hihetetlennek tartottam. Aztán megtudtam, hogy Bakugou is bejutott. Mikor ezt megtudtam nem akartam elfogadni. Nagyon mérges lettem a világra, hogy ilyen megtörténhetett. Hazamentem és törtem zúztam mérgemben. A végére annyira felidegesítettem saját magam, hogy belevertem a falba és az összedőlt. 

Megijedtem. Máskor is vertem mérgemben a falat, de sosem történ komolyabb baja. Elléptem a romoktól és megpillantottam magamat a tükörben. Macska füleim nőttek és még farkincám is lett.

Elájultam.

Mivel egyedül lakok már egy jó ideje, ezért senki sem talált rám. Mikor magamhoz tértem még mindig megvoltak új testrészeim. Minden új dolgom azonos színű volt mint a hajam. Hozzájuk értem és éreztem őket. Félrehúztam a lapockámig érő hajamat és megláttam hogy az emberi fülem nincs meg.

Átváltoztam.

Gyorsan felvettem egy sapkát és farkincámat pólóm alá rejtve elrohantam az orvosomhoz. Ő azt mondta hogy sosem látott még ilyet. Megvizsgált megröntgenezett. Kiderült hogy már régen megvolt a képességem, de a nagy adrenalin löket amit mérgemben produkáltam előhozta a végleges formáját.

Képességem neve: Macska.

Megköszöntem a doktornak majd elindultam, de ez úttal már nem vettem fel a sapkát. Ahogy elhagytam az orvosi rendelőt gondolkozni kezdtem. Rájöttem, hogy a dokinak igaza lehet. Mindig is nagyon akrobatikus és hajlékony voltam. Jól láttam a sötétben. Könnyen felmásztam dolgokra és jók voltak a reflexeim. Valamint a macskák megtették amit mondtam nekik. Csak addig nem tűnt fel hogy ezek a képességem hatása miatt lennének.

Ahogyan az utcán mentem beleütköztem valamibe. Akkor vettem észre hogy egy alacsony egér szerű férfit felborítottam.

- Jaj! Nagyon sajnálom! - ugortam mellé és felsegítettem.

- Semmi baj. Nagyon elgondolkodtál nem igaz?

- Bocsánat! - elkezdtem felszedni a holmijait, amiket miattam ejtett el

- Ugyan hagyd csak! - mondta de már mindent összeszedtem.

Elvette a kezemből a tárgyakat. Majd rám emelte a tekintetét. Azt hittem az egerek félnek a macskáktól, de ő láthatóan nem félt, sőt érdekesnek találta hajammal azonos színű füleimet. Láttam hogy gondolkodik valamin.

- Mond csak min gondolkodtál annyira?- szólalt meg végül.

- Az a helyzet hogy pár órával ezelőtt jött elő a képességem – törzsöltem meg tarkómat - és még nem egészen fogtam fel...

- Micsoda? Most? – kerekedett ki fekete szeme.

- Igen... tegnap még ezek nem voltak a fejemen.- mutattam a füleimre.

- Bámulatos! - nézett fel rám.

Én letérdeltem elé. Hogy ne keljen olyan magasa emelnie a tekintetét. Hiszen ő alig érte el a térdem magasságát.

- Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni! Segíthetek valamiben?

- Szerintem igen- vágta rá szinte egyből.

Én kicsit értetlenül néztem rá.

- Szükségem lenne egy segédre. És te pont alkalmas lennél rá.

- Én? De hiszem az előbb löktem fel önt!

- Gyere velem egy kávé mellett elmagyarázom.

- R-rendben.

Ő megindult én pedig követtem. Beültünk az első kávéházba. Én egy forró csokit kértem. Nem szeretem a keserű dolgokat. Ő egy kapucsínót. Belekortyolt majd belenézett a szemembe.

Bemutatkozott.

- Nezu Igazgató vagyok a UA akadémia igazgatója.

Leesett az állam.

- Abba az iskolába jutott be az egyetlen barátom! – szaladt ki az első dolog a számon ami eszembe jutott.

- Tényleg, kicsoda?

- Midoriya Izuku. Pont tegnap tudta meg.

- Gratulálok neki. – mondta őszinte mosollyal- Te nem akartál jelentkezni?

- Képességek nélkül nem vett rá a lélek. De ha egy hónappal ezelőtt jött volna elő akkor biztosan jelentkeztem volna...

- Értem

Kis csend telepedett közénk kavargattam gőzölgő italomat majd belekortyoltam.

- Mit értett az alatt, hogy segédre van szüksége?- törtem meg a csendet.

- Kellene nekem valaki aki az én felügyeletem alatt jár az iskolába. És szemmel tartja a tanulókat.

- Mi?- hirtelen fel sem fogtam mit mondott.

- Sajnos történtek balesetek mert nem mindig tudtunk figyelni a diákokra.- folytatta- Ezért kellene valaki aki olyankor is ott van velük ha a tanárok nincsenek, és a diákok nem tekintenek rá felügyelőként.

- Beépített ember?

- Olyasmi. Bár még csak egy kísérlet lenne. Csak egy osztállyal csinálnánk meg. Így összehasonlíthatnánk a többivel.

- Ez mind szép és jó de miért pont én? Még csak negyed órája ismer... Biztos találna sok másik jelentkezőt erre

- Na látod pont ezért a gondolkodásod miatt vagy tökéletes.

- Mi?- néztem fel rá értetlenül.

- Mert te nem akarnál "kém" lenni. Te csak diák akarsz lenni. És már van is ott ismerősöd könnyen beilleszkednél. Plusz a képességed előjövésének késése miatt nem jutottál be. Vedd úgy, hogy ez egy második esély az élettől.

Vártam kicsit a válasszal.

- Ezen szeretnék elgondolkodni. -mondtam végül.

- Rendben, de ne mond el senkinek! – egyezett vele az igazgató.

- Értettem! Tényleg még be sem mutatkoztam -esett le hirtelen. [Teljes név] vagyok!

- Nagyon örvendek! - elővett egy kis kártyát és felém nyújtotta - Ez a telefonszámom ha átgondoltad akkor hívj fel.

- Köszönöm! – szóltam miközben elvettem a kártyát.

---------------------

Sziasztok! Tanulnom kellett volna és ezért az agyam védekezésből kitalált egy új történetet....

Mindig ezt csinálja velem.....

Na de a lényeg hogy ezt elkezdem. Még nem döntöttem el kivel fog [Név] romantikus szálat kialakítani éppen ezért lett csak "olvasó a my hero akademia-ban " az alcím.

Remélem tetszeni fog!