Hoodie azóta az eset óta még visszahúzódóbb. Mikor mindenki együtt van mint például az ebédeknél, akkor is amint lehet távozik a társaságból. Nem szól senkihez még annyit sem amennyit eddig. Látszik rajta hogy a visszautasítás kissé megrázta, ellentétben vele, Masky olyan mint bármikor mintha csak nem is emlékezne arra a napra. Pedig emlékszik, ezt az emlékét még nem vesztette el. 

Slenderman többször is kérdőre vonta a maszkost ám az soha nem árulta el mi történt közte és a csuklyás közt. Annyi azért van benn hogy nem fogja tovább mondani azt ami rosszul eshet társának. Általában érzéketlen barom de aki már egy ideje ismeri, az tudja hogy ez nem mindig van így és nem minden élethelyzettel.

Hoodie egyre többször emlékszik vissza arra az időre, mikor proxyvá vált:

Mikor első nap idekerült még teljesen össze volt zavarodva. Ruháit vér áztatta és kétségbe volt esve. Slender erőt adott neki hogy megvédje magát így túlélte azt az esetet. De azzal hogy ezt elfogadta örök életre hálával és hűséggel tartozik neki. Legalább is így érzi. Így mikor a lény felajánlotta hogy váljon a proxyjává habozás nélkül elfogadta.
Egy erdő közepén egy kétszintes, kissé romosnak ható vadászház állt. Már nem emlékszik a fiú, hogy is jutott oda újdonsült mesterével. Bent elég meglepő látvány fogadta, mivel a külsejével ellentétben szinte tökéletes állapotban volt az ház belső fele. A bejárati ajtón amint beléptek, egy nappali terült eléjük ahonnan egy fa lépcső  vezetett a felső emeletre melyen a szobákat csak egy vékony gang kötött össze egy szép, szintén fából készült korláttal szegélyezve. Alul pedig egy boltív választotta el a nappalitól a konyhával egybekötött ebédlőt amiben egy nagy asztal foglalt helyet középen és kis polc mögött különböző konyhai eszközök sorakoztak lábosokkal és tálakkal együtt üveges faliszekrényekben. A társalgóban egy nagy sötétbarna bőrkanapé két ugyanolyan borítású fotellel körbefogva foglalt helyet. Az ülőalkalmatosságok előtt egy üveg lapú dohányzóasztal volt a szoba másik végében pedig tévét lehetett látni. Az emeleten minden ajtó résnyire nyitva volt, az egyik mögött egy fürdőt vélt felfedezni a fiú míg a többi egyforma szobákat rejtett. A berendezés azóta sem változott semmit. 
Ami a legjobban meglepte a fekete símaszkot viselőt, hogy a korlátnak támaszkodott valaki a felső emeleten. Fekete inget viselő fiú volt aki elég alacsony, nála legalább is egy fejjel minimum kisebb, ujjai közt pedig egy szál cigit tartott. Alkarjait a korlátra döntve nehezedett rá. Arcát félig fedte egy fehér maszk melyen fekete, kifejezéstelen arcvonások a díszítették. Szájáról fel volt húzva arcát fedő kiegészítője s épp egy füstfelhőt eresztett ki ajkai közt.
-Masky! Mondtam már, hogy ne cigarettázz a házban. -Slenderman dorgáló hanggal fonta össze hosszú fehér kezeit mellkasa előtt. A fiú mintha csak most vette volna őket észre úgy billenti fejét irányukba. Mintha az arctalan, öltönyt és vörös nyakkendőt viselő lény szavait meg sem hallotta volna.
-Ch... Mondtam hogy nem kell nekem társ, csak hátráltatni fog. -ezzel a mögötte lévő szobába belépett s maga után becsapta az ajtót. Hoodie meglepett ábrázattal bámult utána. Tudott róla hogy jönni fogok?  Valami ilyesmit gondolhatott miközben Slendy megmutatta melyik lesz ez után a szobája melyet akkor el is foglalt s elhasalt az ágyán. Miután egyedül maradt megpróbálta gondolatait rendezni. Talán egy-két órával később valaki kopogott nyitott ajtaján.
-Bejöhetek? -ugyanaz a fiú volt akivel érkezésekor találkozott. Fejét felemelte és párat bólintott némán, mire az beljebb jött. Most nem fedte maszk az arcát, szemeiben és mosolyában kis zavar tükröződött. Valahogy... mintha egy teljesen más személy állt volna a szobában. A hanglejtése is más volt. Leguggolt a hasaló fiú mellé s jobbját kézfogásra nyújtotta- Timothy vagyok. Te?

-Hoodie... -Slenderman mikor a szolgájává tette, azt mondta ez az új neve. A barna hajú megrázta a fejét.

-Az eredeti nevedre gondoltam.
-... -egy kicsit hallgatott mivel furcsállta a másik viselkedését majd óvatosan kezet rázott vele- Brian. Örvendek, Tim... asszem. -valamiért úgy érezte hogy megbízhat benn.
-Szintén. -lágyan megrázta a kezét majd el is eresztette.

Beszélgetésbe kezdtek. Azaz inkább a kék szemű próbálta beszédre bírni újdonsült társát aki ahogy az idő múlt, úgy nyílt meg szép lassan. 

Másnap reggel azonban ismét Maskynak az a tapló énje üdvözölte a fiút. Hoodie eléggé összezavarodott. Viszont... úgy érezte, mintha olyankor megnyílna felé, mikor kettesben vannak. Ez kissé örömmel töltötte el, szívébe olyankor a melegség áradt mikor hosszasan tárgyaltak akár a semmiről is. Néha még a nevetésre is rábírta pár kedves szóval. Míg a kemény és rideg énjére pedig felnézett. Tetszett neki hogy mindig úgy cselekszik ahogy akar és kimondja amit gondol. Bár vele ellentétben a mesterüknek nem örült. Mikor ellenkezett akaratával akkor elverte, sokszor egész ájulásig. Utána pár óráig tudott viselkedni majd ismét előjött  belőle az önuralom. Rengeteg gyógyszert szedett ám mikor ,,megnyílt" Hoodie felé még egy szemet sem vett be soha. Furcsállta hogy szinte két teljesen más emberként viselkedik sokszor, de ezt az érzést elnyomta magában. Egy idő után ezek a kellemes beszélgetések azonban elkezdtek megfogyatkozni. Egyre agresszívabb volt, rengeteg dühkitöréssel. Volt hogy a csuklyást is megütötte, nem is egyszer. Egyszer azonban a borostyán szín tekintetű megtette azt amit soha nem kellett volna. Azaz inkább mondta...
-A Mester üzeni hogy neked Tim-- -ahogyan ezt a nevet kimondta a maszkos szinte kikelt magából.
-Tim?! Jól hallottam hogy annak neveztél?! Az a szerencsétlen félnótás már rég halott! ÉN öltem meg! -ismét egy dühkitörése volt, de most más. A maszkja nem fedte arcát így látni lehetett hogy szeme rángatózni kezd és egy elmebeteg vigyor kezd el arcán kerekedni. Épp folytatta volna mikor Slenderman megjelent és leütötte. Intett Hoodienak és kiment a házból. 
Elmagyarázta neki mi volt ez az egész. Timothy egy félénk fiú volt, míg Slender nem kezdte el kísérteni. Egy olyasmit adott a fiúnak amire mindig vágyott. Erőt. Hiszen mire vágyna egy félénk kisgyermek aki még a sötéttől is retteg? 

Azonban mikor elfogadta a segítő kezet olyasmi történt amire az arc nélküli lény sem számított. Megjelent Masky, egy új személyisége. A tökéletes gyilkológép. A kés ami a kéz által lesújt, a parancsok véghez vitelére hivatott és nem több egy tárgynál. Eleinte legalább is így tűnt. Lassan kiforrott mekkora vasakarata van és hogy mégsem olyan kezelhető mint amilyennek tűnt. Ezek mellett lassacskán az eredeti személyiségét kezdte egyre inkább elnyomni, amiben Nurse Ann által készített gyógyszerek segítettek neki. Szép lassan teljesen átvette az irányítást. De ami a legnagyobb különbség a két személyiség közt az az, hogy Tim akkor is tudta mi történik, mikor a másik énje irányította a testet.

Azóta a kirohanása óta viszont egyszer sem mutatta eredeti énjét. Talán teljesen elnyomta volna? Lehetséges. Viszont pár napra arra az esetre rá két új személlyel is bővült a csapat. Toby, a harmadik és pillanatnyilag utolsó proxy és Sally a Mesterük kis védence került a háztartásba. Úgy érezte a csuklyás hogy még jobban eltávolodtak egymástól, viszont... mikor a tikkes már szinte a csillagos égig küldte a maszkos idegeit néha az lenyugvásképp próbált vele beszélgetésbe elegyedni.

És mindemellett történt egy két vicces eset is. Például mikor Ann, a zombi nővérke megpróbált Maskyra ráhajtani aki pontosan ezekkel a szavakkal rázta le.
-Bocs, de én a fiúkra állok fel. -ráadásul ezt úgy, hogy majdnem mindenki ott volt aki a Slender birtokon él.

Vagy talán a legviccesebb, mikor az egyik alkalommal már menekült Toby elől Masky és Hoodie beküldte őt az egyik szekrénybe, a tikkest pedig a kanapéhoz irányította, aki természetesen oda is rohant és rá is ugrott az ott fekvő személyre. De kárára Slenderman egyik testvére, Offenderman pihent az ülőalkalmatosságon természetesen széthúzott viharkabátban. Szegény proxy nem kicsit ijedt meg ahogy egy elég sokat mondó vigyorral találta szembe magát majd a slenderivadék ezt mondta:
-Ha már így letámadtál szórakozzunk kicsit.
Úgy elrohant a fiú hogy egy egész hétig kellett másik két proxynak keresni. Persze ezt a történetet elég sokszor emlegetik fel mai napig is, főleg Off.

Ahogyan ezután a gondolatmenet után szinte már a jelennél jár Hoodie s hátáról hasára fordul az ágyán,  valaki kopogtat az ajtaján...

***********************************************
Üdv mindenki ^^ Remélem tetszett ez a rész is és így a végén megjegyezném hogy ennek a visszaemlékezésnek sok olyan alapja nincs amiről a creepypasta fanok tudnának, nagyjából 95%-át én találtam ki. 
Építő jellegű kritikát még mindig szívesen várok, ha tetszett kérlek jelezzétek valahogy.