Bocsi skacok :'( kiestem a ritmusból
De próbálkozom :)
Most nem hoztam annyi képet... ne kövezzetek meg 🙏
Ja és nem neztem át, csak 3x
Jó olvasást ;)

Persze hogy nincsen szerencsém! Miért is lenne? Elhasználtam odabenn azt... Settenkedés közben, hátam mögött egy ág reccsenését hallottam. Rögtön fordultam meg tengelyem mögött, ráfogva pisztolyomat. De egy határozott mozdulattal kirúgta a kezemből az egyik névtelen. Éreztem a tompa fájdalmat. Nem érdekelve húztam karomat magam elé hogy a következő ütést kivédhessem. Ez is eléggé fájt, hisz acélbetétes bakancs lógott a lábán. Hátráltam de mögém került az egyik s két karjával átkarolva fogott le. Így kissé tehetetlen lettem. Míg vertek erőt gyűjtöttem és egy határozott mozdulattal hajoltam előre majd vissza. Így lábaimmal elrugaszkodtam a talajtól a biztos fogásban. Arcon rúgtam az előttem lévőt és azzal a lendülettel emeltem meg a tartóm és dobtam át a vállam felett, hogy a földöz vághassam. Siker érzetemet nem ízlelgethettem sokáig mert egy harmadik jól fejbevágott valami fém csővel.

Látásom homályosodott, s pirosabban láttam a kelleténél. Hallottam egy kiabáló hangot mely ismerős volt a számomra. Térdre rogytam s elterültem a földön. Csak az ő hangját hallottam meg, hogy lelőtte mind a hármat. Oda futott hozzám és keltegetni akart, de nemigazán tudtam mit csinálni. Mindenem elnehezedett s újra a sötétségben találtam magam.
•••

A sötétséget felváltotta egy szép táj. Egy kis erdő melletti tisztás, ahol hallatszott a kis patak csordogálása. Nyár volt, minden zöldellett és színesben pompáztak a virágok. Odasétáltam a kis patak szélére s levettem cipőimet zoknival együtt. Beleléptem a hűs vízbe mely iszonyat jól esett. Tökéletesen kompenzálta a nap melegét mely olyannyira emelte meg a testhőt, hogy még kellemesnek lehetett nevezni. Körbe néztem az ismerős tájon s szemeim megálltak egy bizonyos ponton. Azon a ponton melyhez rengeteg emlék fűződött, jó és rossz egyaránt. Egy kis pihenés és sütkérezés után úgy döntöttem hogy oda sétálok, hátha látok majd valamit. Sétálás közben egy angyali hang súrolta meg hallójáratom, mely már nagyon hiányzott. Anyukám csilingelő hangja, amikor hozzám kiált hogy menjek ebédelni. Megfordultam hátha az emlékbéli énemhez szólt e, de kellemesen tévedtem. Engem látott s hozzám beszélt. Lépteimet sürgetni kezdtem hogy minél előbb egy hatalmas ölelésbe vonhassam törékeny alakját.

-Szia kisfiam! Hogy megnőttél mióta nem láttunk téged apáddal!-  mondandója végére könnyezni kezdett. Semmit nem változott azóta a nap óta.

-Szia anyu! Hiányoztok! Hogy vagytok?-    hangom kezdett kicsit megremegni de elfolytottam könnyeim. S nyugalmat erőltettem magamra. Ölelésemet nem akartam abbahagyni de kivált belőle s karomat megragadta és húzni kezdett a kis házikóba.

-Ne mi érdekeljünk kincsem, mesélj magadról?-  kíváncsiskodott, felhőtlenül boldog mosolyával. Leültünk a kicsi nappaliban, amiben minde miliméterre pontosan úgy helyezkedett el ahogy hagytam... Minden feldúlva, rendetlenül s komor fájdalmat árasztott magából. Egyedül a kinti táj és édesanyám világította be életem legfájdalmasabb emlékét. Sose volt még ilyen, hogy szép is lett volna ebben az álomban, ebben az emlékben. Valami megváltozhatott. Valami amit tudok csak nem veszek észre.

-Nemigazán úgy alakultak a dolgok ahogy elterveztük közösen. Gimiben megismertem Jimint, majd az egyetemen Jint. Aztán lett egy husky-m Buksi nagyon értelmes szőrcsomó.  Ők a legjobb barátaim, meg ott van még Hoseok akihez szintén mindig fordulhatok. Gazdag vagyok de nem úgy ahogy mások. Rossz vagyok.-   mosolyom, ahogy beszéltem róluk eltűnt a végére. Minden nap tudatosul bennem hogy nem azt teszem ahogy ők szerették volna, hogy normális legyek. Ez van, de őszintén valahogy szeretem azt ahogy alakult az életem. Csak őket ne vesztettem volna el.

Tovább beszélgettünk a múltról és a jelenről de egy ponton nem hallottam a hangját. Az ég elsötétült s tomboló vihar keletkezett. Minden lelassult. Anyám alakja kezdett repedezni s mállani. Csak úgy mintha porból lett volna úgy fújta el őt a szél.

Utána nyúltam, de egy hirtelen villanás jött, majd ellepett újra a homály.
•••

A TETŐS ISMERETELEN pov.  😂😂😂

A razzia alatt úgy döntöttem hogy kinn maradok. Nem mentem be s inkább helyette az oldalról jövő névtelenekkel foglalkoztam. Én lettem a főnök aki igazgatja a kint maradt rendőröket. Míg az újonnan kijelölt tiszt ment be legelőször. Biztosítottuk a lifteket is, hogy csak a lépcsőket használják ezen az oldalon. Ezzel már nem foglalkozva néztem meg a táramat melyben 3 golyó maradt. Kelleni fog még máshová, biztos vagyok benne. Így maradtam a verekedésnél. Hagytam egy szusszanásnyi időt magamnak s az épület oldalához mentem. Láttam három férfit, mintha kettő az egy ellen lenne. Elég szépen elbánt velük, de egy harmadik mögötte termett s leütötte. Odakiáltottam s lelőttem mindegyiket. Felismerve barátomat szólítgattam   -Tae! Hé Tae, maradj ébren, hallod? Tae!!!-   próbálkoztam de semmi nem segített. Meg is pofozgattam óvatosan de elájult. A fején levő sérülés nem vérzik annyira. De nagyon féltem. Felemeltem s a kocsimhoz érve betettem lassan s orvoshoz vittem.
Bekötötték a fejét, nem kapott agyrázkódást hála az égnek. Jelezték hogy haza is vihetem. De előtte meglátogattam régi haveromat is. Hisz múltkor ő is bekerült ide. 

-Hé! Szia Joonie, hogy vagy?-  mosolyogtam rá mint a vadalma. S leültem ágya mellé.

-Hé! Te nem dolgozol? Amúgy jobban. És a barátom is mindig bejön hozzám így nem unatkozom.-   felelte készségesen és derűvel az arcán. Tényleg jobban néz ki, mint amikor behozták.

-Na jó akkor én lépek, mert dolgom van még.-   kezet fogtam vele s mentem is Tae-hoz, hogy haza vigyem.
...

A lakásba érve láttam a már megszokott cipőpárt és nyugtáztam magamban, hogy vége a razziának vagy fogta magát és hazajött. Felvittem a vendégszobába s behelyeztem az ágyba. Felkapcsolva hagytam a kisvillanyt, hogy azért világítás is legyen de ne legyen bántó Tae-nak. Fordultam volna az ajtó felé, mikor az nyílott is az ideiglenes lakótársam miatt.

-Kit hoztál? OH!-   maradt abba a mondandója s megdöbbenten nézett barátom öntudatlan testére.

-Egy barátomat, miért? Amúgy hogy hogy itt vagy? Már vége is?-    próbáltam terelni a témát, hisz V nem olyan foglalkozást űz, ami jó fényt vetne rám egy feljebb álló tiszt szemében.

-Vissza fele fogok válaszolni a terelő kérdéseidre, úgyhogy figyelj.-   eközben idesétált és leguggolt az ágy mellett.     -Igen vége, a nagy halak elmentek mire oda értem. A többi meg vagy meghalt vagy elfogták vagy elslisszolt... ez van. A másik meg -  itt megvakarta tarkóját és megsimogatta Tae karját.          

-Túl gyorsan lett vége, nem?-   kérdeztem rá egyből, csak a semmiért.

-Ez van. Kihagytam Namjoon látogatását és egyből vissza jöttem.-   itt megfogta a kezét és összekulcsolta az ujjaikat. Ezek találkoztak vajon? Vagy mi??? Lemaradtam?
-És azért, mert Ő AZ ENYÉM, ha netán többet akarnál tőle.-  nézett rám birtokló s elsötétül szemekkel.

-Ahaaa! És tudod egyáltalán hogy ki ő? Mert én az egyetem óta ismerem és egy nagyon jó barátom. És nem, nem akarok tőle semmi olyat, amire te gondolsz.-   közöltem vele a számomra fontos információkat. Habár kicsit ledöbbentem mondandójától.
-Honnan ismeritek egymást?-   tettem fel a kulcsfontosságú kérdést.

-Elég régóta...-  s megcsókolta Tae kézfejét.

Kimentem és otthagytam kettesben vele. Nem gondoltam volna, hogy ez történt. Pedig V elmesélt mindent a múltjáról. De igy hogy ezt is hallottam.
•••

Taehyung pov.

Éreztem, hogy valaki fogja a kezemet. Hogy puha ágyban fekszem. Érzékeltem hogy a halovány fény átszűrődik a szemhélyamon. Megszorítottam az engem fogó kezet s kinyitottam pilláimat. Az első amit megláttam az Kook volt, ahogy az arcomba hajolt. Nem számítottam rá. Hátrálni akartam, de mivel feküdtem így csak jobban belesüppedtem a párnába...

-Auuuuu!-  és ez a fejem volt és rohadtul fájt!!!!
-Ja! már emlékszem... és te hogy kerülsz ide? Én meg hol... mindegy, tudom már.-    ajjj ezek szerint jól fejbe csaptak. Körünéztem s a fegyvereim a sarokban pihentek, egytől egyig minden. Legalább a kést a zsebemben hagyhatta volna. Köszi.

-Nagyon fáj? Hozzak borogatást?-  kérdezte egy kicsit aggódóan csillogó szemekkel, miközben lehellete csiklandozta az arcomat.

-Nem kell, de köszi-   s próbáltam eltolni tőlem meg felülni de karjaival az ágyba lökött és rám ült.

-Ágyban maradsz, mert pihened kell-  szigorú hangon mondta de vigyorgott válasza közben.

-Ügyes gondolat nyuszikám, akkor hogy pihizzek neked kéne mozogni. Mit szólnál ha meg lovagolnál?-  kacsintottam és magamra öltöttem kaján vigyorom. De el is tűnt mikor ölét hozzám nyomta, én meg egy hatalmas nyögést hallattam.

-Jó próbálkozás Tae, de mint érzékeled nem te állsz fölényben kettőnk között.-  és hogy bizonyítsa, megszorította a csuklóimat s rámnehezedett teljes felsőtestével. Éreztem ahogy a nyakamat éri a lehellete. Teljesen kezdtem felcsigázódni. Tudja mit csinál, francba.

-Leszállnál rólam?-  próbáltam meg jobbítani helyzetemet, hátha.

-Nem.-   vágta rá azonnal rövid és tömör válaszát. Mely neki kényelmes nekem meg nehéz. Haha. Lennétek a helyemben mi?

Nem szóltam semmit, ő nem tett semmit csak feküdt és ölelt. Jól esett ez a nyugalom, ez a melegség. A koncepció ahogy ez a szituáció csak volt. A szoba homálya az asztali lámpa miatt romantikus volt, de közben meghidt és nyugalmat lehelt a lélekbe. Ahogy csak egymás közelében voltunk, hogy mozdulatlanul érintettük egymást. A melegsége amely a testéből áradt s hozzám áramlott és simogatott. A lehellete kellemesen csiklandozta nyakam érzékeny részét. Kellemes volt, így csatlakozva hozzá így én is lehunytam pilláimat és kiélveztem a társaságát.

Egy kis idő elteltével megmozdult s cirogatni kezdte hajam, ügyelve hogy az újonnan szerzett sérülésem ne érintse meg. Jól esett a törődése. Felé fordultam s dögös arca most gyermekien festett. Meg kellett mosolyognom, de hibáztam. Megérezte mozdulatom ezért rám pillantott és csak bámult. Nézett s lelkemig hatolt gyönyörű íriszei mögül.

De persze megmentőmnek bele kellett rondítania és hálás is voltam neki. Ahogy benyitott rögtön le is merevedett. Arcára fagyott a mosolya is. Majd megköszörülte a torkát.

-Kölykök mindjárt kész a kaja.-  mondta ki és várt míg reagáltunk. Kook alkarjára nehezedett és felé fordult, de nem szólalt meg csak küldött felé egy gyilkos pillantást.
-Te menj először fürdeni, addig keresek Tae-nak ruhát. Te meg lejössz velem és segítesz. Addig is mozogsz egyet. Vita nincs.-   mondta ellent mondást nem tűrően. S testtartását is jobban kiegyenesítette, hogy nyomatékosítsa szavait felemelte mutatóújját is. Komolyan.... lepacsizhatna Jin hyunggal. S fogta magát és kiment.

-Ajj  pedig olyan jó volt rajtad feküdni. Puha vagy a magad módján.-   nézett rám komoly szemekkel. De mikor az enyemek szikrát szórtak rá leröhögte magát.

-Mi az hogy puha?? Ha? Szálj le rólam míg meg nem fordul a helyzetünk.-   felháborodásom el is illant és megint perverz gondolataim léptek helyére. De nem is élhettem bele magam, mert hónom alatt megfogott él ülő helyzetbe emelt. Miután meggyőződött abban, hogy nem dőlök el, fogta a takarót és lerántotta rólam. Majd felsegített.

-Tudod a járást, igaz?-  s megölelt.

-Ya.-  és ezzel együdt a gyomrom is válaszolt egy hangos korgással. Kook mosolygott mint egy bolond aztán ment a dolgára. A sarokba néztem s a késemet eltettem, biztos ami biztos. Lementem a konyhába ahonnan iszonyt nyálcsorgató kaja illatt terjengett. (Megj. Rohadt éhes vagyok  de éjfél is elmúlt... :$)

-Ide is értél? Azt hittem sose találsz le a szobából mert egy labirintus az egész.-   szarkazmusát felváltotta a szokásos röhögése.

-Jólvan na! Mit segítsek?-  áldoztam be magam a kaja oltárán hogy siettethessem a folyamatát.

-Nincsen mit.... csak ne kelljen hallanom az élvezkedéseteket.-  hadarta s a sunyi mosolyát sem rejtette el.
-Hol szedted össze őt?-  hangja szigorral lett tele s szemeiből a törődés tükröződött vissza.

-Tisztázzuk azt hogy nem en fogok nyögdécselni. Másrészt néhány napja.-   válaszoltam egyenesen és hirtelenjében egy hideg és nedve érzés fogta el a hátamat.

-Mintha egy úton hagyott állat lennék.-   ő volt! A vizes mellkasával a hátamnak dőlt. Ahogy felé fordultam és ahogy a vizes póló rátapadt a kockás hasára.... elállta lélegzetem is. Amit remélhetek hogy egyikük se érzékelte.
-Tényleg, ha már így hasonlítottok akkor be is fogadhatnál.-   villantotta meg nyuszi fogait hatalmas mosolyával. Én meg letaglóztam. Mint a látvány, mint a hallottak alapján.

-Mi? Nem!-   vágtam rá de neki is meg kellett szólalnia.

-Ez egy igen jó ötlet! Így is ingyen tanyázol itt. Most hogy ez eldőlt Tae te is menj el zuhanyozni aztán ehetünk.-   az áruló. Ezt megjegyeztem. Fogtam magam s a zuhanyzas után teletömtem gyomromat a fenséges kajával. Nem beszélgettünk evés közben. Inkább mindenki lapatolta a falatokat egymás után. Miután közösen elpakoltunk magunk után, megszólaltam.

-Nem költözöl hozzám és pont!-  azóta senkivel nem osztottam meg a lakásom, ami hozzám tartozott vagy a mostanit. Az hogy másnál alszok vagy nálam alszanak az más. Teljesen más helyzet ha hozzád költözött valaki. Rám néztek de nem reagáltak. Felmentem a vendég szobába és lefeküdtem az ágyra. Hallottam egy halk csengést. Azt a nyakláncomon lévő két medál adta ki. Ez eszembe juttatja azt az éjszakát ahol az a két ismeretlen csak úgy betört vagyis beengedte magát... Emerengtem s most se jutottam egyről a kettőre, hogy mi lehetett az. Gondolataimból az ajtó hangja zökkentett ki. Oda jött, térdem alá nyúlt és hátamnál fogva felemelt, helyet cseréltünk.... az ölébe ültetett. Viszont az én lábaim fogták közre a derekát és nem fordítva. Itt kapcsoltam, és azzal a mozdulattal a hátára döntöttem. Kezei derekamon maradtak mintha hozzám kapcsolódtak volna, nem engedett el. Kénytelen voltam derekára ülni, hogy teljes súlyommal lent tarthassam. Mikor ez meglett, megéretem tagját ami élvezetes bizsergést váltott ki testemben. Kívülről ezt nem mutattam, nehogy fogást találjon rajtam.

-Ki fog kit meglovagolni?-  pofátlanul vigyorgott és húzogatta a szemöldökét. Látszódott rajta hogy folytatná a beszédet, de ráhajoltam ajkaira. A bizsergés nem hagyott alább sőt, erősödött bennem. Azonnal viszonozta s a tempót átvette, majd nyelvével engedélyt kért s meg is adtam neki. Nem azért mert behódolok hanem azért mert nekem is jól esik. Táncra hívta izmos szervem s versengeni kezdtem, nem finomkodtam. Dominálni akarok felette. Le akarom győzni. Gondolataimból egy kevésbé váratlan dolog hozott vissza, de én per pillanat nem vártam. Csípőjével fel lökött egyet, ezzel tagját enyémnek és bejáratomnak nyomta. A csókot megszakítva sóhjtva nyögtem s köd borult az agyamra.

Hogy vagytok skacok?😇😙
(Ezt jól össze csaptam ezt a részt...)

Nahát ez is itt van xD !😲
Töb mint 2000 szóval meg is jelentem. Bónusz 😶😛
Milyen lett? Nem eröltetett? Érthetően írok? Mármint nem helyesírásilag, hanem hogy a karakterek tiszták? Mármint hogy nem zavarodtatok össze ennyi ismeretlentől?😵

Amúgy annyira filóztam azon hogy felfedjem e az egyik karaktert de szerintem sikerült morzsákat hintenem 😉

Hajnali 1:00van..... 7:30kor kelek 😂 és éhes vagyok😢😱 ahhh nem zöröghetek mert😪 alszanak szobatársaim😭😭😭😭😭 haaaaa marad akkor a viz ivás... xD

Fogalmam sincsen hogy mikor hozom a kövit😓  ennél tudtam össze vissza irogatni aztán ma sikerült megemberelnem magam. De a kövihez semmi anyagom sincsen 😱😫
Good night or GOOD DAY(szeretem ezt a számot, meg nézegetni ahogy az ottani armykat labdával dobálgatták) (*.*) át akarom élni!