Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6.rész♡


Ha találtok hibát nyugadtan írjátok meg 😀😁😊
Jó olvasást♡

ISMERETLEN pov.

Besúgóim jelentették, hogy a szórakozóhelyen látták az egyik új zsarut. Ha már beleköpött a levesünkbe, elmegy szórakozni? Nem komplett a csávó ha azt gondolta hogy enyeleghet. Magára vonta szinte az összes banda figyelmét. Erre leengedi a védelmét? Őrült lehet, de komázom az ilyeneket. Na mindegy, ha szimpi akkor átgondolhatom az eddigi megtervezett ötleteimet a kínzásával kapcsolatban.

-Hé! Indulásra készen van minden? - kiabáltam embereimnek. Hisz minél előbb a markomban akartam tartani a zsarut.
-Igen Boss!- mondta határozott hangon.
Beültünk az autóba s minden emberem leellenőrizte fegyverét s ha kellett be élesítette. Az a fél óra hamar eltelt és már szállhattunk is ki a fekete autókból. Kiszállva fülemet már sértette is az üvöltő zene, amely károsítja a bennlévők hallását. Félreértés ne essék. Imádok bulizni, de most nem vagyok abban a kedvemben. Most a munka az első és felhúztam a maszkomat, mely eltakarta szinte az egész arcomat s a sapkám is kötelező darab. Hisz hajam ékes színben pompázott vagy egynéhány hónapja.

-Itt a fotója, keressétek meg és nehogy megöljétek! Ha 10 perc múlva nincs meg akkor tűnés innen!- mondtam el tervem. Hisz ennyi baromnak vagy hússzor meg kell ismételjem hogy felfogják a csöpp kis agyukkal. Ja és alig van értelmes emberem.... ez mennyire gáz? Na mindegy, amíg használhatók és nem árulnak el, addig minden szupi. Mindegyik bólogatott, hogy felfogta mit kell tenniük.

Benyomultak s ezt követte a zenét átszelő sikítások. Mennyei zene füleimnek. Imádom kínozni az embereket. A vért, annak gyönyörű karmazsin színét. Az állagát amely bármilyen formát fel tud ölteni. Fel lehet hígítani, be tud sűrűsödni és meg is tud szilárdulni. Elképesztő nem? És még az élőlényeket is életben tartja. Aztán a fájdalmat mi érezteti hogy élünk! Hogy vészjelzőként csenget ha valami nincsen rendben. Egy védő mechanizmus amely a jó oldalát mutatja. És mi a rossz oldala? Hogy az őrületbe tudja kergetni az észt. Meg tudja változtatni a személyiséget. Ha rizikós a helyzet és tovább kéne cselekedni akkor elborítja az elmét ezzel öntudatlan állapotot hozva rá. Veszélyes dolog, könnyen fel lehet használni és én ezt tettem, teszem és tenni is fogom.

Miután az első dörrenések elhangzottak, pszichopata mosolyomat felöltöttem s szemeim kevésbé látszottak ezáltal. De a mosolyom se, a maszk miatt. Behalok a hülyeségeimen. Na vissza. Szépen én is bementem az épületbe s a tömegen keresztül megláttam Őt. Nem arra akire Ti gondoltok, szemeim égnek emelem. Olvasók. Haahaa. Miután láttam hogy szinte egymásba vannak paszírozva. Na meg ha arra gondolok mit csinálhattak mielőtt a vadbarmok berontottak. Csak felforr az agyvizem. Szikrákat szórhattak a szemeim.

Gyilkos tekintetem elérte őket, hisz észrevettek. Felfigyeltek rám. Taehyung tekintete az enyémet kereste s amikor egybeforrt, nem is tudom mit érezhettem. Dühöt, fájdalmat, csalódottságot és talán féltékenységet is. -Úgy tudtam heteró vagy.- suttogtam magam elé de tekintetünk még össze volt kötve. Az ő gyöngyszemeiből színtiszta értetlenség és zavarodottság tükröződött vissza. Embereim körbefogták a lefagyott tömeget, már amelyik nem kezdett el menekülni. S neki iramodtak a zsarunak. De Tae elővett egy kiskést s nekiesett az egyik meláknak. Mit ne mondjak rendesen meglepődtem tettén. Ahogy a fakabáténak is. Maga mögé rántotta Tae-t s lelőtte három emberem is. Ahogy letelt a 10perc fogtam magam s az autóhoz sétáltam. Hallatszódott a szirénák hangja is mely biztosra jelezte, hogy nincs itt helyünk.

Sose gondoltam volna hogy képes ilyenre. Meglepődtem de tetszik amivé vált. Akarom.
....

Taehyung pov.

Miközben bámultam ki a fejemből a podon ülve, rezgett egyet a telefonom.

-Mr.V gyűlés lesz! -Stive

-Oké. Mikor? -V

-20 órakor. Mindenki ott lesz. -Stive

Fasza, akkor ma se aludhatok sokat. A tetőről egyenesen bevásárolni mentem. Hisz a hűtő nem magától töltődik fel. Miután ott is végeztem, a szatyrokat a csomagtartóba raktam. Szemem sarkából észre vettem valamit ami felkeltette a kíváncsiságomat. Meglehet hogy tévedek, de fogadni mernék rá, hogy a gimis legjobb barátomat láttam az előbb. Így utána mentem a kávézóba. Kívülről nem egy hivalkodó, hanem egy kedves aranyos kis kuckónak látszik. Természetes kedvességet áraszt magából a pici üzlet. Mikor kinyitottam az ajtót nem az az irritáló ajtócsengő (vagy mi xD) visított, hogy bejött egy új vendég. Hanem egy lágy kellemes hang zendült fel s simogatta meg dobhártyám. Ez a fajta dallam, még jobb kedvre is deríti az embereket. Belépve körülnéztem, nem volt zsúfolt az asztalokkal és székekkel de ahogy el voltak rendezve, nem állapítanád meg hogy egy kicsi épület részben vagy. Az egyik ablak melletti széken foglalt helyet jóbarátom és várta rendelését. Narancssárga haja élénken izzott a fényben. Legutoljára lila volt a hajszíne. Imádja az extrém színeket, ha jól emlékszem azt mondta hogy a sötétbarna az eredeti, de még nem láttam úgy. Lezser ruházata arra enged következtetni, hogy szabadnapja van vagy esetleg semmi dolga nem akadt. Laza bő farmerja mellett egy tornacsukát vett fel. Ingjéhez meg egy fekete bőrdzsekit. Remélem megsült már benne, ebben a melegben. Ja és le ne maradjon a napszemüvege, ami rohadtul jól állt rajta.

(BOCSIII NEM VETTEM ESZRE HOGY NEM RAKTAM BE A KÉPET ><)

Mikor meglátott, dús ajkai felfele görbültek, kiszélesedtek és kivillantotta fehér fogait.

-Taeeeee! Hát te??? ~Kérdezte meglepedten de vidáman.

-Pont bevásároltam, aztán a szemem sarkából láttam egy ismerős alakot. Tudtam hogy te vagy az. Hogy s mint? ~Feleltem miközben leültem vele szembe. S intettem a felszolgálónak.

-Mit hozhatok, uram? ~mosolygott rám túlzott jókedvel.

-Egy Latte Machiato-t kérnék szépen. ~Mondtam az ital lapot nézve.

-Máris hozom. ~azt el is ment.

-Érettségi óta nem is láttuk egymást. Rögtön dolgozni mentem, tudod. ~Mondta sejtelmes vigyorával.

-Áh azt gondoltam, hogy nem hagyod elúszni azt a lehetőséget. Aztán? Barátnőd hogy van? ~Váltottam inkább témát, mert nem erről akartam beszélgetni, hisz rég láttuk egymást. Úgy tudja csak annyira ismerem az alvilágot amit eddig engedett, hogy lássak belőle. De ez korántsem így van/volt hisz gimi alatt is jóval benne voltam mint kellet, hogy legyek.

-Ballagás után szakítottunk, de nem is baj. Sokat hisztizett, meg más fele kacsintgatott. Utána volt egy barátom, de ráuntam így most egyedül vagyok. Ja és új számom lett, de nem tudtalak elérni. ~Biggyesztette le ajkait mondandója végére. A kis cuki. Olyan mint egy mochi.

-Detto, én se értelek el....~mondatom be se fejezve nevettük el magunkat. Nekem szinte a könnyeim is kicsordultak. Nevetésünket a pincér lány zavarta meg, azzal hogy le rakta a kávémat az asztalra. Abbahagytuk moderálva magunkat, majd a röhögést vissza folytva csillogó szemekkel néztünk a lányra majd egymás szemeibe. S újra megszólalt csilingelő hangján.

-Akkor megadod a számod?

-Ezt kérdezned kell? Még jó hogy! ~vágtam rá egyből, nem hagyva hogy folytassa.

Ránézett karórájára -Na de nekem mennem kell, találkozóm van. ~Megölelt, majd kezet fogtunk s az üzlet előtt elváltunk.

Beültem a kocsimba s hazafele menet megint rezgett a telefonom..... túl népszerű vagyok. De szerencsémre csak a naptáram jelzett, hogy Seokjin névnapja lesz holnap. És ezzel beütött nálam a ménkő, hisz fogalmam sincs mit adhatnék egy gazdag palinak akit a legjobb barátomnak nevezek!!! Lehet a pasiját kéne masniban odaadnom? De az már az övé, nem? Ahjjjj. Mennyi macera. Tortát szülinapra kell adni, ugye? Így vezetés közben azt néztem, hogy milyen üzletek mellett haladok el. És hirtelen szemeim rajta mardtak azon a bolton s lefékeztem....
Ezt ne utánozzátok le kérlek 😙. Ezt csak én csinálhatom.

-Megvesztél te állat? Minek fékeztél le ilyen hirtelen? Vadbarom. Mi van ha beléd megyek? Búcsút mondhattam volna a kocsinak egy jó időre.- kiabálta szerény szókincsével a vezető ülésről s az melletti ablakon kihajolva egy nyurga szőrös pacák. Hát nemigazán hatott meg a kis monológja. Figyelmen kívül hagyva, indítottam újra a motort s kerestem egy parkolóhelyet.

A kirakat előtt állva újra végig páztáztam a kellendő árukat s megállapodtam annál, amit a kocsiból vettem észre. Kissé drága, de nem vagyok szegény. Semennyire sem. Úgyhogy megengedhetem magamnak. Belépve az ajtón két egyenruhás kislány állt széles mosollyal arcukon. Biztos unták magukat, hisz az ilyen boltokba kevés vevő van de mindegyik borsos áron vásárol. A kislányt meg úgy értettem, hogy talán velem egykorúak lehetnek de naaaa minden szempontból hozzám képest azok s gondolatomra perverzül vigyorogni kezdtem de rendeztem azt a fajta vonásaimat. Oda sétáltam a pulthoz egy széles mosoly kísétetében.

-Jó napot hölgyeim! A kirakatból szeretném az egyiket. Ki tudnák nekem venni?- mély hangom hallatán kissé sokkolódtak na meg mást is reagáltak. Kis huncutok. S ki mentek ahova kértem.

-Természetesen uram! Melyiket óhajtja?- kérdezte hisz azt se mondtam melyik oldalt van a kiszemeltem.

-A jobb oldalon a harmadik polc fal mellettit, és ha van akkor dísz csomagolásban szeretném!- hangzott el kimért válaszom. S tették is a dolgukat. Az egyik kivette a helyéről a másik meg becsomagolta.

-Nagyon köszönöm! Hölgyeim?! Viszlát!- s léptem is ki fizetés után egy hatalmas és széles mosollyal az arcomon. Megvan az ajándék!!!! Remélem tetszeni fog neki. Tényleg, fel is hívom ha vége a gyűlésnek.
...

Kipakolva a kocsiból, rögtön zuhanyozni mentem. Lecséreltem újfent a kötést a karomról. S kivasaltam a ruháimat.

Előkészítettem a fegyvereimet mely álltak az íjamból a nyilaimmal karőltve, egy kiskés és egy stukker, plusz tárral. Hát igen, érzem hogy kelleni fognak. Megvacsiztam s az egyik emberem elvitt arra a helyre.
...

Felhúztam a maszkomat s rideg viselkedésemet öltöttem magamra. Jól kell viselkednem. A szerepemhez méltóan. -Ha vége itt találkozunk. Ha balul sül el, ne várj meg.- intéztem szavaim sofőrömhöz, nehogy itt várakozzon. -De.....- nem hagytam befejezni mondatát. Túl hűségesek. Vagy csak én érzem azt hogy tapadnak? -Ha gáz van akkor tipli! Ne kapjanak el! Én meg valahogy kijutok innen.- ezt befejezve sétáltam a hatalmas épület bejáratához. Rengetegen vannak itt. Számomra sok barát, semleges és ellenség van. Sokan megilletődve néztek végig rajtam, vajon mit kereshetek itt. Néhányan undorral a szemükben. De a legtöbben ijedten fordultak felém. S a ritka fajta, melyek szemében tisztelet csillogott. Fogalmam sincsen miért.... biztos király vagyok.

Az ajtóban mondhatni majdnem letaperoltak "vizsgálat" szempontjából. De amikor megszólaltam, úgy rakták el a kezüket mintha tűzhöz nyúltak volna. -Van merszetek, mit ne mondjak!- lassan s hűvösen tele ridegséggel hangzott el ajkaimból ezek a szavak. Ennyi kellett s tovább sétálhattam.
-Ne olyan sietősen Mr.V , azért ne hord ennyire fenn az egódat. Csak egy kis halacska vagy akiket a főnökök érdekelnek! Azért hagyják hogy szabadon mászkálhass.- hangja csöpögött a gúnytól és a megvetéstől. Ennél szebben nem is mondhatta volna. Megálltam s lassan felé fordultam egész testtel. Majd ezt feleltem. -Oh! Ne haragudj lehet nem fordítottam rád elég figyelmet. Meglehet rosszul emlékszem, de.... mondtál valamit az előbb?- gúnyosan s tele szarkazmussal intéztem felé eme csodálatos szavakat. S mentem tovább, hisz nem a piti tolvajokkal van dolgom. De azt hiszem hatásos voltam, mert nem nyitotta ki a száját.

Belépve a liftbe kettő testőr csatlakozott mellém. S megnyomták a 6-os gombot. Ezek szerint azon a szinten vannak a fejesek. Nagyszerű. A beállt csöndet az egyikük törte meg. -Mr.V milyen fegyvereket hozott magával?- szavaiból semmi érzelmet nem lehetett kihallani. Vajon mi baja lehet?
-Amit álltalában a gyűlésekre hozok. Semmi olyat ami nem való hozzám- mondtam. Mondatom első fele kimérten hangozhatott s a másik fele már szinte átment jatékosra. Hisz szeretem húzni az agyukat. De tudják hogy mikre értettem, mert mindig ők kísérnek fel. Mindig!
-Rendben. Erre tessék.- s vezetett az előttünk megnyílt teremben s a hozzá tartozó folyosón. Megálltak az egyik ajtónál.... amit valljunk be, soha nem találtam volna ki hogy az lesz! Csak ez az egy ajtó volt nagyobb a többinél.
-Skacok! Nélkületek soha nem találtam volna ide. Örök hálám.- röhögve estek ki a szakvak fogaim között. Szemet forgattak s kinyitották az ajtót, elém tárva a poklot amely már csak rám várt.

The End😈

...

Just kidding😂

Hogy vagytok?????????😊😀
Én álmosan😪, hisz elmúlt éjfél is xD.

Bocsi hogy.... szar lett ez a rész. Semmit mondó lett. Egy rakás 💩 aminek szemei is vannak.😐😑
Igyekszem jobbra👉 írni, nem pedig balra👈... bocsi fáradt vagyok😫 ilyenkor dől belőlem az idiótaság😂

Amúgy képzeljétek (szinesben és HDban...) ma a fanfiction helyezesben 331-es voltam!!!! Csak voltam xD de nagyon megörültem. Sose hittem volna hogy 500 alá megy majd.

És azt se hogy ennyien olvasni fogjátok (^.^) Fel villanyoztátok a napomat. Sőt minden napomat amikor látom hogy olvastátok vagy vote-oltatok 😄😶❤

Ma lesz szenteste hisz 2:02 van.... aludni kéne 😂 meg már fáj a hátsóm. Majdnem egy huzamba írtam meg ezt a részt....😱

És itt a végén a kiemelt szöveggel együtt 2028 szó lett!!!!! Ne várjatok mégy egy ilyen hosszú részt! Ez egy csoda hölgyeim és uraim!!! Na én léptem aludni 😪

Vigyázzatok magatokra😙

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro