Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

3.rész♡

Előre szólok, hogy nagyon durva jelenetet/-eket tartalmaz... ha nem bírod a véres gusztustalant leírást, akkor ne olvasd el..... csak a csillagozott után. Nem vállalok felelősséget ha rémálmod lesz miatta... :c




Feküdtem. Amikor kinyitottam a szemem, csak a sötétséget láttam ahogyan körbeveszi és elnyeli egész lényemet. Csak bámultam ki a fejemből miközben azon filóztam miért nem ismertem fel a szobám plafonját. Egy kis idő elteltével leesett hogy idegen helyen voltam és azt se tudom mióta. Gondolataimból az oldalról észlelt mozgás zökkentett ki. Az árnyak közül, kezek nyúltak felém. Rengeteg volt, nem csak egy pár. De ahogy közelebb értek láttam, pedig fény se volt idebennt. Foltosak voltak. Némelyik úszott a vérben, egy-kettőre rá is száradt. A legtöbb viszont már bomlásnak indult és mutogatta rothadó részeit. S a láványhoz társult a rothadó hús szaga is, ami légutaimban nem kívánt reakciót kezdett kiváltani belőlem. A lassan mozduló kezekhez csak alkar, és az éjfekete légkör kapcsolódott.

Meg akartam fordulni s felemelni a kezeim védekezésképpen vagy legalább az orrom fogjam be. De a világért se mozdultak meg a végtagjaim és izmaim. Kiáltani akartam, fenyegetni és káromkodni. Hogy az éppen csíráját bontogató félelmet kiadjam magamból. Csakhogy ez sem jött össze. Tátogtam mint a partra vetett hal, és a torkomra égtek a szavak. Szinte éreztem ahogy fizikálisan is marja a torkomat. Ezzel viszont a halvány remény ami élt bennem, hogy kapok egy kis infót kegyetlenül eltaposta.

Lassan, szinte óráknak tűnt mire hozzám értek. Türelmetlen voltam, mi lesz ha megérintenek. Mi fog történni velem? Lefogtak. Ahol érintkezett bőrömmel, mart és égető, kínzó fájdalmat szült bennem. Ösztönösen kiáltottam volna fel s mint az előbb most se formálódtak meg a hangok a torkomban. S éreztem ahogy saját véremmel színeződik testem részei. Ahogy kezdetben csak egy kicsi helyen, majd egyre nagyobb területen melegített. Orromban éreztem a saját vasas, fémes illatomat. A drága véremet itt fecsérelték és fájdalmat okoztak. Nem tudom, hogy hoztak el ide, de ezt még nagyon megbánják.

Felemeltek. Viszonylag egy lebegő érzés kerített hatalmába, mintha nem is lett volna súlyom. Percekig, csak a sötétség és a lebegés mellett éreztem a fájdalmat a fizikai kontaktusnál és hallottam, minden egyes dühtől forrt vércseppem hangját amint a földre érkezett. Ruháimon viszont a vörös folyadék egyre hidegedett. A homályban láthatóvá vált egy fémes anyagból készült ágy, mint valami bonc asztal. Ráhelyeztek de nem engedtek el. A jéghideg érzetre megborzongott bőröm. Egy furcsa kétértelmű érzés kerített hatalmába. Akartam tudni, de féltem és kétségek közt voltam a folytatás miatt. Remegni kezdtem, de főleg a hideg miatt hisz az egész helyiség olyan volt mint egy hűtő belseje. Még a lehelletem is látszott. A sötétben!!!

Megjelent egy újabb kar, aminek csillogott egy szike, véráztatta gumikesztyűs markában. Egyre csak közeledett felém, és én ficánkolni kezdtem. Mert következtethetünk, mi lehet ennek a végkimenetele és az nekem nem igazán tetszett. A kezek egyre jobban szorítottak, és érintésük helyén egyre nagyobb és fájdalmasabb sebek alakultak ki egész testemen. A penge közeledett nyakamhoz s egy csigákat megszégyenítő lassúsággal mélyesztette vékony bőrömbe, majd husomba. Én pedig csak a homályba bámultam tehetetlenségemben. Amikor már a teljes egy-két centi, a vékony nyakamba furakodott. Vágó mozdulatok követték egymást. Mint a villám, úgy csapott belém sorozatosan a kín s terjedt szét egész lényemen. A vészesen száguldó forró vérem a keletkezett seben keresztül köszöntött engem s a rejtélyes bántalmazóim. Hiszen mindent kezdett beborítani szépen lassan. Majd percek múlva éreztem, ahogy a penge távozott testemből s hallgattam immáron csordogáló vörös éltetőm. Tudatom homályosodni kezdett s lefogóim is eltűntek. Csak a homály és a sötétség keveréke maradt, na meg én, öntudatlan állapotban.

***********************************

Nyüszítést és kaparászást hallottam a távolban, majd hirtelen egy jéghideg szellőtől kipattantak a szemeim. Ziháltam, és ha jól éreztem akkor az izzadságban is úsztam. Nem maradt abba Buksi tevékenysége, így kénytelen voltam kinyitni neki az ajtót. -Mi a baj, kislány?- kérdeztem pedig ilyenkor sokan azt mondják felesleges. De kiábrándítok itt mindenkit, mivel egy igazán okos teremtéssel áldott meg az ég. -Eddig magadtól kinyitottad az ajtót, mi a baj? Történt valami?- Erre a feltett kérdésemre jobb mancsát felemelve lökte meg a lábam, ezzel jelezve hogy kövessem. Rosszat sejtve magamhoz kaptam az íjamat és a nyíltartómat. Mentünk lefele a lépcsőn, csak hogy lent a folyosón előbukkant egy fekete öltözetben levő alak. Az ablakból beáramló holdfény megvilágította őt. Alkatából ítélve izmosabb lehetett nálam. Felnézett rám éjsötét gyöngyszemeivel, igen annak hívtam. Valami káprázatosan varázslatos volt az a pár másodperc, amit szemezéssel töltöttük. Egy izgató bizsergés futott végig gerincem mellett. Nem tudtam min gondolkodhat, de én bizalmasabban is megismerném .....

Buksit meglátva futni kezdett a hátsó ajtó felé, mi ketten meg utána. Kint csak a holddal bevilágított szunnyadó nagy udvar volt, majdnem néma csendben. Hallani lehetett menekülésénak dallamát, így bezárva az ajtót magam mögött, eredtünk a nyomába. A kert végében egy aranyos kicsi kerítés választotta el a piciny erdőtől az én tulajdonomat. -Jó gyorsan futsz, hogy rohadjál meg! Na ebből nem eszel!- Kiáltottam utána és gyorsabb tempóra vettem. Kezdtem utolérni de csak az a kis táv volt, ami nem akart csökkeni. Használtam volna fegyverem de túl sűrűen voltak a fák, így szerencsémre társam megjelent előtte oldalról. S lendületével le is terítette. Azonban pont egy lejtő következett így gurultak, mint labda a domboldalon lefele menet. Buksi nem harapta meg így ő se ütötte meg barátomat, amely szívem mélyén jól esett. Utálom ha bántják őt. Mikor felállt a kapucinija, kevésbé takarta az arcát. Nekem meg elállt a lelégzetem is. De mivel betört hozzám, így rászegeztem fegyverem. -Ki vagy és mit kerestél?- Kérdeztem mély rekedtes hangomon, de nem felelt. Buksi megse moccant amit furcsálltam, hisz idegenekkel nem így viselkedik. Barátokra szokott így nézni. De hisz emlékeznék erre a-a-a műalkotásra. -Mi lenne ha játszanánk egyet? Kérdez feleleknek hívják. És megengedem hogy kezdjél.- Mondom kajánul a végére mert egy mosolyt véltem felfedezni szexi arcán.

De egy hirtelen jött csikorgás és éles fény után, arra eszméltem hogy felszállt a motorra és társa indult is. Miután idedobott egy kisebb dobozkát. Felhúztam szemöldököm majd értetlen fejet vágtam, hogy mi a fészkes fene történhetett az előbb. Buksi a lábam mellé ült aztán neki is dőlt, ezzel melegítve a lábamat. Így realizáltam hogy hajnali kettő fele kb egy szál faszban ácsorgok a fegyveremmel. Ezzel a gondolattal felvettem a kis ajándékom és indultam visszafele.

A ház minden szegletét megnéztem, hogy juthatott be és mit kereshetett. Mert semmi nem volt feltúrva és behatolási nyomok sem. -Bassza meg, nem zártam be az ajtót!!- Kiabáltam el magam. Amint derengett, hogy Jin hyung távozása után én csak becsuktam az ajtót.... Nagyszerű, néztem kutyám szemébe aki aggódó tekintetel nézett rám. Elfordította fejét, én követtem eme mozgását és én is abba az irányba néztem. Az asztalon volt a kis drágaság amibe még nem néztem bele. -Kíváncsi vagy?- kérdem tőle s egy jól hallható mély morgást enged ki. -Lássuk, mit rejtegetsz!- emeltem fel, és nyitottam ki.

Felmentem zuhanyozni, hogy azt a sok izzadságot lekaparhassam magamról. Így levéve vékony öltözetem, álltam be a forró víz alá. Nem érdekelt, hogy szétégeti a bőröm, nekem most ez kellett. Megtörölköztem de a hajam csurom vizesen hagytam. Lementem a nappaliba és felvettem a régen látott nyakláncomat.

Kiérve a konyhába csináltam kávét, hogy még véletlenül se aludjak vissza ezután. Hisz mára is terveztem dolgot. A hűtőt felkutatva a szendvics készítés mellett maradtam.

Jólesőn csámcsogtam, a gyomromat kitöltő anyagot. Hisz rengeteg energiám veszett oda ebben a néhány percben-órában. Gondolataim útvesztőjében bolyongtam, hisz a doboz tartalmát senki sem ismerhette. Csak a szüleim...

Szijjasztoook xD
Sikerült folytatnom ezt a mennyiséget. Viszont hogy minősegben hogy ment azt már nem tudom xD Ha elolvastad az elejét, akkor csak remélem hogy nem lettél rosszul xD Remélem tetszett :)
Kommentelni és csillagozni szabad, nem haragszom érte xD
Legyetek jók

Pusziiiiiii

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro