Leérve a magasbanyúló épületről indultam meg a találkozási pontra, ami egy kietlen sötét sikátor volt, innen úgy néhány saroknyira. Az uticél felé menet elöntött egy érzés. Ilyenkor a ritka munkáknál mindig jelen volt, ami miatt sose rakom be és hagyom a kocsimban a kicsikéimet, így csak elsétálok mellette. Mikor kiértem a nyílt utcára ezzel együtt elrakva fegyverem, hatalmas tömeg volt jelen, és nem kell magyarázzam miért, de így kissé lassan haladtam azon a kis távon. Ez mellett halgattam a szirénákat, mind a mentős mind a rendőr autók hangját na meg azt a tömeges sugdolózást. Ezekre koncentrálva meg is érkeztem egy állateledel bolthoz ami eszembe juttatja, hogy kell vegyek Buksinak kaját mert ma reggel elfogyott mindene.

A bolt mellett volt az egyik sikátor kezdete, ami persze nekem kellett, mert miért mennék hosszabb úton? Így jobbra kanyarodva bementem a szűk folyosóra. Mondanám hogy full sötét volt, de mivel délután kettő volt és a szürke komor felhők sem tarkították az eget. Így szépen, homályos szinte már ezüstös megvilágításban csalogatta az arra elhaladott neméppen épelméjű embereket. Bevallom, engem is hívogatott ez a látvány, nah azért nem a bűzölgő kukás konténerek. De ahogy ebben a színvilágban a hatalmas régies óriások falán lenyúló tűzlétrák, mint indák lógtak le a sötétségbe vesző talajig. Elkápraztatott, imádom a régies és rejtélyes dolgokat. Újabb mosolyra húzva telt ajkaim, vonultam beljebb középre amivel tökéletes célpont válhat belőlem. Szeretem az ilyen randi helyeket, sok izgalmat rejtenek önmagukban.

Másfél óra után kezdtem szétunni a fejem, amikor is végre megjelent a munkaadó, a böhöm gorilláival. -Ne haragudjon a kesésért Mr.V de volt egy kis fennakadásunk egy másik üzletünkben. -mondta ezt felsőbbrendű hangon, mintha felettem álna.  -A pénz?-  kérdeztem szűkszavúan.  -Megvan a pénz, pontosan annyi amiben megegyeztünk.- nyájas hangjától felállt a nemlétező szőr a hátamon is. Viszont a hányinger kerülgetett a pocséknak már nem nevezhető öltözékétől. Ami állt egy krokodil mintás hegyes orrú cipőből, ami szinte kiszúrta a szemem. Na meg a leopárd mintás öltönyéből. Intett a hozzá legközelebbi szekrénynek, hogy adja nekem oda azt ami már az én tulajdonomat képezi. Megindult felém, ahogy a másik három is. Ennyi kellet ahhoz hogy elővegyem a verekedéshez való tudásom, mert ugyebár egy íjjal nem a két méterre levő ellenfeleidet öldösöd. Az egyik egy jobb horoggal illetett amit könnyedén kikerültem és azzal a mozdulattal térdeltem gyomorszájon s kuporodott össze a hirtelen jött érzéstől. Egy másik le akart fogni de hasbarúgtam, így fellökte a mögötte lévőt is. Mint egy dominó sor úgy borultak fel, amit hangos nevetéssel tudtukra adtam, hogy tetszett a kis paródia. A negyedik előrántott egy pisztolyt, de szerentcsétlenségére egy fordulat lendületével bal lábamat emelve, rúgtam ki markából s egy másikkal mélyesztettem arcába fekete bakkancsom sarkát. Ennyi időnyeréssel vettem is elő büszkeségeimet hogy megmutassam kinek kellene kitől félnie. -Utolsó kívánság?- vetettem oda ridegen mély hangomon és röviden.  -Én..nem..ne.ne kérem..-  Nyivákolt, mint aki megérdemli a kegyelmet. Levettem az arcomat fedő anyagot s veszélyes mosolyra húzva ajkaim, feszítettem meg a húrt és engedtem el nyilamat. Miután ez megvolt, kicsúsztattam zsebemből a saját pengémet s vágtam el egyenként az emberei torkát. Fel álltam a kezeimet beletöröltem ocsmány ruházatába, s minden zsebét átkutatva csak a Rolex óráját tudtam pluszba elcsórni.

A kocsimat leállítva szállok ki a házamnál ami, hát nem a szegény negyedben van. Az elő udvar szépen rendezett és visszafogott. Tudni illik csak egy emeletes viszont így is hatalmas a ház. Az előtérből nyíló folyosón, baloldalon az első a nappali aztán a konyha ami összavan kötve vele. És a harmadik a mosdó lenne. A folyosó jobb oldalán az első szoba egy gardrób. Utána a lépcső van. Majd egy vendégszoba. Enyit a bemutatásról hirtelenjében.

A kulccsal babrálok a zárban, de hogy minek? Nyitva van... Biztos megint Jin hyung jött át. A tágas előtérben le vettem a bakkancsomat s helyére egy benti papuccsal csoszogok a táskával a nappaliba. Ledobva a táskát a fotel mellé, indulok is a konyhába ahonnan isteni illatok szállingóznak. -Megjöttem!- kiabálom a nem távoli helyiségbe.
-Szia Tae, sokat késtél, már vagy egy órája itt kellene lenned. Megsérültél?- fordul felém aggódó tekintettel a nőket megszégyenítő arcán. De nem tudom komolyan venni, mert az otthonról hozott rózsaszín köténye van rajta. Persze jól áll rajta de most valahogy, vicces! -Jól vagyok hyung! Csak az az izléstelen barom megváratott. És mi készül? Már éhes vagyok- mondom kisgyerekesen mosolyogva, mint aki az anyukáját kérdezgeti türelmetlenül.
-Spagetti lesz, ahogy szereted. Moss kezet mert mindjárt tálalok. Viszont nem találtam sehol Buksi kajáját, így nem tudtam megetetni.- mosolyát húzza el oldalra a mondatának a végere. Még jó hogy eszembe jutott a boltra nézve. -Nyugi vettem.- mondom nyugtatásul, hisz annyira szereti a kutyámat.

Ja Buksi egy huski. Gyünyörű selymes bundája tarka színekben pompázik, azaz fehér szürke és fekete. A szemei sötétkékek. A lelkedig hatol a tekintete, de ridegnek és gonosznak látod ha nem ismered. Nagyon hozzám nőtt az évek alatt. Hisz azóta van velem mióta ideköltöztem. Jin hyung mellett ő a másik legjobb barátom. Ja és annyira válogatós, ha megteheti prémium tápot eszik. -Biztos éhes már, kimegyek szólok neki hogy jöjjön be.- mondom s megyek is ki a kocsihoz, mert azt kinn hagytam. A folyosó végébe van a belsőudvarhoz vezető ajtó. Kiérve aranyszínű napsugarak ölelik körbe a hatalmas udvart, ahol éppenséggel futkározik négylábú haverom. Ja és kislány. -Buksiiii! Itt vagyok!- kiabálok neki. Hangomra felfigyelve azonnal megállt és hirtelen oladalra fordította a fejét. Ilyenkor olyan ennivalóan cuki hogy muszály mosolyognom, mert meg melengeti jeges szívemet minden alkalommal. Felém szaladva nekem ugrott így hátra estem a nagy lendületétől. Nyalogatni kezdte az arcomat mire én hangos nevetésbe kezdtem. -Jólvan bocsi, hogy csak most jöttem. Ennyire hiányoztam? Dehát csak reggel mentem el. Ááá ne, nyálas vagy Buksi......  Bent van a kajád.- vetettem oda neki a csalit és rögtön leszállt rólam a nem pehely könnyű súlyával.

Én is beültem enni amint megterített Jin hyung. A néma csöndet én törtem meg. -Hyung! Hogy vagy? Egy hete nem voltál itt. - kérdeztem hisz aggódtam hogy valami nem volt rendbe. -Csak elhúzódott az üzleti utam, és elfelejtettem szólni neked. Bocsi Taetae.- néz rám bűnbánóan -És neked hogy ment a munka? Biztos hogy nem sérültél meg?- Csillogó szemeiben tükröződött az értetlen tekintetem. -Miért sérültem volna meg?- nézek rá kérdőn s egyik szemöldököm felhúztam, aztán a magabiztos téglalap alakú mosolyomat felvéve így folytatom. -Hyung! Tudod hogy ki vagyok. Meg tudom védeni magam.- erre csak egy bólintással felelt és folytattuk a vacsorát.

Miután ettünk én elmosogattam, addig Jin játszott Buksival. Mit ne mongjak, vicces látvány volt. Mindig az lett a vége hogy a kutyuskám Jin hasán ült, ezzel kiszorítva belőle a szuszt is. Még néztük egy kicsit a tévét aztán ment is, mert otthon várja a pasija. Úgyhogy kitessékeltem a házból egy kaján mosollyal és szemöldök húzogatással, amit ő nem díjazott és ezt a szemei totál visszaadták.  -Jó szórakozást otthon-  vetettem oda miután becsukta a kocsiajtót.

Ahogy elhajtott, mentem is az emeleti fürdőbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Megnyitottam és beállítottam, hogy a kellemes melegnél egy fokkal legyen csak forróbb. Álltam és hagytam hogy a víz lemossa rólam a mai szennyet és futkározzanak a nem kidolgozott de mégis erős testemen. Kilépve egy törölközőt tekerve magam köré és a tükörbe nézve megállapítottam, hogy nem is kell kocka a hasamra. Fogat mostam és ballagtam is a hálóba, hogy a pizsinek szánt pólómat és boxeromat felvéve borulhassak az ágyamra. Amint betakaróztam elnyelt a sötétség.

Igen, tudom, hosszú lett és semmilyen az egész. Remélem azért egy kicsit is de tetszett. És igyekszem ennél jobban megcsinálni. A párbeszszéd milyen???? Nagyon nem érzem jónak.

Pusziiiiiii