Bocsi a hosszu ô miatt de nincs magyar billentyûm ezen a telón ;p

14.rész visszatekintés

"Tae pov
A személyeknek a kapcsolatait is igyekeztem teljesen megtalálni és kiépíteni. Néhányan egyedül dolgoztak. Vagy frissen szöktek ki az elmegyógyintézetekből. Van egy személy, aki tudta a létezésüket, és össze gyűjtötte őket. Egy közös pont van azzal az illetővel. -Nem akarta bántani Hoseokot! Amikor megtudta, hogy majdnem megölték, lelőtte a társát.- dörzsöltem meg a szemeimet. Hyung miért kellesz neki?/nekik? "

Taehyung pov.

Néhány nap alatt több információt szedtem össze mint a rendôrség. Kiépítettem a hálózatot de nem jutottam semmire a fehér hajúnak a kilétéhez vagy ahhoz a személyhez aki felbérelte azokat, akik kiszabadították a gyilkosokat.
Néhány nap után kiengedték Jungkookot is és Namjoon hyung is szépen meggyógyult. Hoseok hyung állapota jobbult de még nem tért magához. Igyekeztem nem sûrûn látogatni nehogy valakinek a figyelmét felkeltsem. 

Pittyegett a telefonom, új melót kaptam így tettem amit kellett. Kutakodtam a célpontom után majd el is fintorodtam. Ezt hogy nem veszi észre a hatóság? Najó sok pénze van de azért ez a legalja, hogy hagyják a pasast. Alátámasztott bizonyítékok vannak a nemierôszak és bántalmazás vádjához. Undorodom az ilyenektôl. 

Elpakoltam mindent és már indítottam a kocsimat. Tankoltam xD nehogy megint necces helyzetbe kerüljek, mint múltkor. Leparkoltam két lakóház közötti parkolóban s ballagtam még néhány tömböt, mint aki semmi rosszat nem fog tenni csak ügyet intéz. Kiszemeltem magamnak egy elhagyatott emeleti lakást és felnyitottam a lakatját. Kipakoltam s elhelyezkedtem, vártam. Néztem ahogy az emberek csak mennek a céljuk felé. Voltak akik céltalanul ballagtak vagy vártak valamire vagy valakire. A sikátorok szélein is tevékenygettek, nagy eséllyel drogot árultak. Egyszer egyszer járôrautók is elhaladtak. Megnéztem az idôt és csalódok hogy ma már nem jön az emberem ide. 

Utoljára körbe nézek a távcsômben de semmi. Feltápászkodom s reccsenés hangja üti meg a fülem majd egy fájdalmas csattanás a hátamon és megszédülök.

Térdeimre esek s próbálok újra talpra állni s újra megütnek de sikerül elkapnom a karját a szemétnek. Másik kezemben végre szorosan fogom a pillangókésem. Kicsit tisztul a látásom s az hat az egy ellen felállás nem tetszik. Végig mérem az ellenfeleim és megkönnyebbülök nincsen náluk lôfegyver. 

Késemmel kicsit felnyársalom az elôttem levôt majd ki is csavarom a vállát, biztos ami biztos. Ezután ketten jönnek vasrudakkal. Kikerülöm az elsô ütést majd a másodikat. Gyomorszájon rúgom a jobboldalit és hátra esik. Így kapok a bal combomra egy erôs ütést de nem rogyok ôssze. Megragadom a csövet s késemmel elvágom a torkát. A vére fröcsköl amerre engedi a nyílt sebe. Szerencsére a fekete ruházatomon nem látszik. Két kéz hátulról kezd el fojtogatni, így kezeimmel a szorításon próbálok enyhíteni s hátrálni kezdek vele együtt. A többi csak nézi nem tesz semmit. Lehúzom maszkom hogy ennyivel is több oxigénem legyen. Elértük a falat s lendületbôl a falnak nyomtam majd a könyököm is a mellkasába vájtam. Elengedett s hasfalát értem elôször a következô pillanatban már a belei integettek vissza a padlóról. 

Beteges vigyorra húztam ajkaim s tekintetemben ôrülettel fordultam a maradék három felé. Élvezem azt a  félelmet, amit árasztanak magukból úgy hogy még három az egy ellen vagyunk.

Mire végeztem velük a szoba már vörösben úszott. Valahogy még a plafon is olyan lett. Eltüntettem a dns-em, hogy hozzám ne juthassanak el. Vissza zártam az ajtón a lakatot, aztán igyekeztem normális tartással visszamenni a kocsimhoz. Mikor oda értem nem kívánatos személyek tartózkodtak mellette. A célszemély és a kutyái. 

-Tudja Mr. V alábecsültem magát.- mondja ezt úgy hogy le néz rám. Valahol az ég felé néz az arca s így próbál lenézni ENGEM! 

-Tényleg?- horkantom szarkasztikusan.

-Arra tippeltem hogy maximum kettô ember kell maga ellen, de meglepett.- fordul végre teljesen velem szembe s már nem az eget lesi arcával. -Nem akar nekem dolgozni?- kérdezi ezt eltorzult arckifejezésével s egyik szemöldökét felemelve. Asszem a hányinger kerülget a szembetûnô gondolataitól.

-Nem hiszem hogy felettem állna, hogy erre esélye legyen. Úgyhogy menjen el amíg szépen kérem- szólok rá erélyes hangon s elkezdek lassan sétálni. Nem mozdul ahogy a kutyái sem. Szerencsére senki nincs most itt. Bal kezemben rászorítok a késemre s amint a pasas mellé érek. Kihúzom a zsebembôl és azzal a lendülettel a nyaka felét elvágtam. Alapból félre döntött feje mégjobban elhajlik abba az irányba s a nyaki artériájából pulzálva lüktet kifelé a vörös folyadék halált hagyva maga után. 

Ezzel a lendülettel mindkét emberét megöltem. Megbizonyosodtam róla senki nem látott és kamera sincsen az utcán. Így haza kocsikáztam, zuhanyoztam és pihiztem a nap maradék óráiban.

Estefelé találkoztam a megbízóval s a jutalmammal távoztam. Kedvelem azokat akik idôben és annyit adnak amit ígértek vagy megbeszéltünk. Gyermeki mosollyal ajkamon vezetek. Hogy merre azt nem tudom hisz csak nézek ki a fejembôl. Mint amikor sétálsz és mikor vissza jön a lélek jelenléted, akkor nem tudod hova vittek a lábaid xD Ez is ugyanaz csak vezetés közben.

Leállítom a motort s kiszállva az ajtóhoz sétálva rökönyödöm meg hova jutottam. Hoseok háza Hoseok nélkül és egy Jungkookal az élen.

Eszembe jutnak a közös emlékeim vele s arcbôröm rózsákkal lesz tele s egyidôben szakadni kezd az esô is. Én csak állok és vagyok. Kinyitódik az ajtó s egy meglepett arckifejezésû Jungkook lép elém. Ezt felváltja egy kaján és bugyinedvesítô mosoly. Ha lehet még vörösebb lettem. Karmonál fogva behúz a házba s a kanapéhoz irányít.

-Hozok egy elsôsegély dobozt, addig vedd le a ruháidat Tae- mondtam már hogy már csak nem elpirulva vagyok hanem már ég az arcom???? Ahogy hangzott a nevem az ô hangján… mi lelt engem???? Jobban megnéztem magam s a kötéseim átáztak.

-Leveszed magadtól vagy én vetkôztesselek le?- Kérdez meg újra de valahogy megszólalni sincs önerôm csak tátott szájjal hebegek. De kínos…. Csak bámulom s nézem ôt mint a prédámat. Szemeiben csillog a vágy s a kíváncsiság.

Lerakja a dobozkát s kezeivel a vállára rakja mindkét kezzem aztán a ruháim alját összefogja és ôrjítôen lassan húzza fel. Így is elég piros vagyok nem akarok korai halált halni!!!! 

Fejemet kibújtatja óvatosan s mellém rakja. Leveszi az elázott kötéseimet és lefertôtleníti újra a sebszéleket. Az érintése elviselhetetlen forróságot hagy maga után. Kezdek bekattani. Végül lekötözi ôket befejezve az ellátást.

-Köszönöm- ennyire futotta, a szó végén elfúlt a hangom s újra némaságba burkolóztam. Elôttem guggolva térdeimre rakta tenyereit és szélesebb terpeszre igazította lábaimat. Megbabonázott arckifejezése tartósan díszítette arcát s közelebb jött, közelebb húzódott. Derekamra fogott s egyszerûen felvett, mintha súlyom se lenne. Reflex szerûen átkulcsoltam lábaimat a leesés ellen. Bal kezemmel tarkóján kapaszkodtam, míg jobb mancsom a kulcscsontjánál idôzött.

Felvitt a szobájába maga mögött bezárta az ajtót, majd az ágyhoz sétálva lefektetett a puha matracra. Hozzám simulva maradt s ölelése megmaradt. Úgy nyomott el az álom.

Tudom!!!!! Tudom! Nem sok.. XD 1050 szó kb

Kérek szépen majd véleményt, hisz rengeteg írónak ez ad lendületet.

Igyekszem nem egy év múlva hozni a kövi részt................ Vicc volt x)

Vigyázzatok magatokra❤❤❤❤