Kissé elcsúsztam az írással xD bocsiiiii már rám fért a pihenés 😅

Azt hiszem ezentúl mindig rakok be az előző részből vissza pillantást, vagy ahonnan a szálat folytatnám. Lehet hogy így könnyebb lesz nektek is a vissza rázódás az olvasásba.

13.részből:

  "Nem kenyerem ennyit dolgozni, de muszáj. Leparkolva a magas lakótömb mellett, már szelltem is a lépcsőfokokat a legfelső emeletre. Lepakoltam és csak vártam, hogy a célpontom megfelelő helyre érkezzen. Maszkom elengedhetetlen s a szobában elhelyezkedő tükörben néha megbámultam saját magamat. Jól áll!"

Taehyung pov

A tükörről a kezemben tartott kézi fegyverre vezettem a tekintetemet. Újra átnéztem mindent, tele a tár. Reggel még próba lövéseket is tettem, hogy tudjam nem az utolsó pillanatban fogja megadni magát. Táskámból elővettem egy másik íjat egyetlen egy darab nyíllal, meg egy papír fecnivel. Azt ráerősítettem a nyílra. Karomat felemelve feljebb tessékeltem a kabátom ujját, ezzel feltárva karórámat s az időt is melyet meg akartam nézni. Kicsit késik a hulla jelöltem, de nem gond. Én ráérek, nem az én időm fog megállni és elveszni, amint kiszállok a kocsimból. Ezt a gondolat menetemet befejezve érkezett is meg a célpontom. Ez az ember tulajdonképpen.... nem is ember! Nálam is nagyobb szörnyeteg. Nos, hogyan is jellemezhetném nektek? Saját szórakozása gyerekeket molesztálni és nőket elrabolni. Úgyhogy még szívességet is teszek a rendőrségnek meg amúgy az emberiségnek is. A pasas még egy ideig nem szállt ki, ami kezdett idegesíteni, hogy mit tud pofázni ennyi ideig. Na mindegy. Elhelyezkedtem, kibiztosítottam a fegyvert s abban a pillanatban hogy kinyitotta az ajtót s feltűnt a kopaszodó feje, meghúztam a ravaszt. Nem telt el öt másodperc sem és mindent vér borított. Sikítások tömkelege süvített a széllel együtt, szinte már szinkronban. Az emberei már tehetetlenek voltak, megmenteni nem tudták. Az agyvelője a járdát ékesítette mintha csak leejtettek volna egy fagyit, és ami a napon olvad úgy folyt szerte széjjel a vére. Elraktam a fegyvert s helyette az íjamat pozícionáltam. Ahogy a sziréna hangja erősödött és a járőrkocsik megálltak, tetszőlegesen az egyik autóba lőttem a nyilat a kis információval arról a szörnyetegről. Összepakoltam, ruhámat lecseréltem és a maszkomat is elraktam. A kocsimhoz leérve meghökkentem.

Kikapták a kezemből a táskámat és a falhoz vágtak. A meg lepődöttségemet akarták kihasználni, de mint tudjuk én ezt nem hagytam. Az egyik felém lendítette öklét, de könnyűszerrel fogtam meg a csuklóját és fordítottam saját maga ellen az erejét. Úgy nekiment a mögöttem lévő falnak hogy a hangja még nekem is fájt!!!! Erre fókuszálva egy bakancsot éreztem a bordáimnál -AH!- adtam hangot, miközben a földön kötöttem ki. Egy harmadik a hasamat célozta meg vékony lábaival, de elkaptam a cipőjét és sikeresen fel borult. Szépen felálltam és azzal a lendülettel vettem elő a pisztolyt, mely rengetegszer lapul a farzsebemben ilyen helyzetek miatt. Az eddig magabiztos tekintetek félelemmel teltek meg s pupilláik kitágultak ahogy realizálták, hogy fordult a kocka. Ketten megdermedtek, hisz pont velem szemben ácsorogtak, de a harmadik pánikolva hátrált és kezdett futni, el innen, el a haláltól. Amint a hátát mutatta nekem, azon nyomban egy golyó fúródott a szíve mellé. Lassú halál, amikor kilyukad a tüdőd. A vér szép lassan, vagyis a seb nagyságától függően áramlik be a légutadba majd a hörgőkbe. Egyre mélyebbre hatolva a járatokban, kiszorítva az oxigént. Te pedig minden lélegzet vétellel súlyosbítod az életben maradásod esélyét. Gyönyörű látványt festett így a mozdulatlanul heverő teste. 

Fejemet vissza fordítottam a másik két jómadárhoz, akiknek egy kocsonya állagához tudnám a legjobban hasonlítani a reakciójukat, így önkéntelenül is beteges mosoly kúszott az ajkaimra. -Tudjátok hogy ki vagyok?-  kérdeztem hirtelen a semmiből. Kíváncsi voltam. Egymásra néztek majd vissza rám. Mintha szinkronban lettek volna úgy kezdtek meredni az odébb hajított táskámra.  -Fogtok is válaszolni még ma?-  kezdtem lefáradni mintha retardáltakkal lennék körülvéve, ami lehet igaz is per pillanatban. -Maga az a maszkos gyilkos?-  mosolyom változatlanul díszítette az arcomat. A vér is kiszaladt a fejükből mikor bólintottam. -Maga élvezettel gyilkolja az embereket!- elfúló hangja teljesen eltűnt a mondat végére. -Mondhatni :D -  válaszomat követően az izmaim megfeszültek az ujjaimban s táncra hívták a csontokat és porcokat is. Meghúztam a ravaszt, ezáltal a megadott síkot követte a lövedék, majd a második is. Ében vörös vérük fröccsent a szürke falra, értelmetlen mégis jelentős formát rajzolva. Mégpedig azt, hogy itt meghalt valaki. 

Most, hogy már három hangos lövés is eldörrent, úgy hogy az épület másik oldalán vannak a zsaruk. Sietősre vettem a figurát, de akkora mázlim nem volt. Vagy egy órán keresztül fogócskáztunk, nekem meg egyre jobban fogyott a benzinem. Nem töltöttem tele... jólvan naaa, nem számítottam erre. De arra sem, hogy a másiknak előbb lett üres a tankja xD ! Tehát megúsztam.
...

Otthon hagytam a kocsit és gyalog mentem el Hoseok lakásáig. Nem kell mindig  az engedélye, hogy be mehetek e, mert van pótkulcsom. Belépve, furcsa érzésem támadt. Újra bevillant az álmomból az a néhány szó: "Hoseok......baj van!"  . Túl nagy volt a csend. Biztosan dolgoznak... de mintha ma hyungnak szabadnapja kellene hogy legyen. Nekem ez rémlik... Felmentem az emeletre és nagyon szembe tűnt egy két dolog. Barátom szobájában még érezhető volt egy enyhe cigifüst szag, ráadásnak az ablak nyitva tárva. Sosem hagyta még ilyen felelőtlenül a házat. Becsuktam az ablakot és átmentem Kook szobájába. Felkapni készültem a kedvenc íjamat, de megszólalt egy sunyi kis hang a fejemben. Felegyenesedtem és a bevetetlenül hagyott ágyra meredtem. Éreztem egy késztetést, egy kínos késztetést. Hezitáltam, ajkamba harapva próbáltam leküzdeni ezt a vágyat. A lábaim maguktól mozdultak és az ágy azon oldalára vezettek ahol mindig felkel a tulajdonosa. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rendetlen. Nincsen bevetve az ágya, a pizsamáját is csak rá dobta. A szekrénye tárva nyitva, ezzel belátást engedélyezve ruhatárára, meg azokra amiket a földre szórt. De az is megeshet, hogy riasztották őket és kapkodva mentek el. 

Gondolatmenetemet félbehagytam a testem önkéntelen mozgása miatt. Kezeim a magányos felsőhöz kúsztak és ragadták is meg. Leültem, utána szépen lassan hátra dőltem. Minden az ő illatát árasztotta. A pólót az arcomhoz emeltem s vettem egy mély levegőt. Most már tudatosan tartottam bent hosszú ideig az első légvételemet. A többi már normál tempóban szippantottam, majd engedtem szabadjára a tüdőmből. Határozottan állíthatom, hogy tetszik az illata. Még néhány percig műveltem ezt a kínos dolgot, amíg meg nem rezdült a telefonom. Észbe kapva dobtam el a ruha darabot és égő piros fejjel néztem meg a készüléket.  -2 hét múlva Han folyó Ichon-Dong, Hangang Hídnál lévő csillagvizsgáló. Ne felejtsd el!-  hangosan fújtam ki a levegőt és tűnt el belőlem minden izgatottságom. A kedvem is elment egy kicsit. De nem hagyom hogy legyűrjön. Névjegyzékemben görgetve megtaláltam hyungot s hívtam is. Kicsöng, de nem veszi fel, ki sem nyomja. Újra megszállt a baljós érzés. Most Jungkook számát Hívnám Hívnám Ha Lementettem Volna Arról A Cetliről!!!!!!!! Nagyon jó. Tapsot nekem. Hol hagytam azt a fecnit? Valahol otthon lehet. Fegyvereimet összeszedve egy utazó táskába siettem haza. 

Otthon felforgattam a fél házat és tudjátok hol volt? Nos? Nem? Hát akkor elmondom, de ne merészeljetek nevetni. A telefon tokom mögött.... 😅😳 Leültem az ágyamra s hívtam is. Kicsengett majd felvette. Egy fáradt és szomorú hang szólt bele. -Igen, Jeon nyomozó-  nem tudom mi lelhette, úgyhogy nem mosolygom meg a bemutatkozóját. -Szóval nyomozó vagy? Eddig egyszer sem említetted a posztodat.- kicsúszott egy gyenge kuncogás is a végére. -Taehyung!- emelkedett meg a hangja a meglepődöttségtől. -Igen, voltam nálatok, dolgoztok?-  fogtam rövidre amennyire csak tudtam. -Ami azt illeti igen vagyis már nem. Tae, ne zaklasd fel magadat. A kórházban vagyunk, és Hoseok még nem tért magához.- ahogy realizáltam minden egyes szavát, úgy öntötte el az aggódás és a düh az elmémet. Kinyomtam a hívást. Buksinak adtam ennivalót, majd nyugtatva magamat szépen óvatosan vezettem hozzájuk.

A recepciós útba igazított, szerencsére egy szobába rakták őket. Bekopogtam az ajtón majd a választ megvárva mentem be. De nem számítottam arra a látványra, vagyis látványokra. Jungkook volt az ablak melletti ágyon, mert neki voltak a könnyedebb sérülései. Kicsi pír szökött az arcomra, hiányos öltözéke miatt. Nem volt rajta felső. Habár mondhatni teljesen fedve volt a bőre a kötések miatt. Míg Hyung... belőle egy két cső is kiállt. Lélegeztetőre és más gépekre volt kötve. Arca nagyon sápadt, teste teljesen be volt fedve a takaróval. A mellette lévő állványon egy infúziós oldat és egy vértasak lógott. Ezek szerint rengeteg vért vesztett. Szinte már annyit, hogy kómába is eshetett.

-Mi történt? Kik voltak? Te hogy vagy? És az Ő állapot?- halmoztam el a kérdéseim áradatával. Nagy szemeket meresztett rám, szinte aranyosnak is vélném csak ez a szituáció nem megfelelő. A szemebe nézett egy kis gondolkodás után, majd szépen elmesélte az eddigi információkat amiket a társaitól is megtudott, amióta itt vannak. Egy személy leírása fogott meg. Mintha valaki már említette volna nekem. De nem rémlik hogy ki volt az. Tuti hogy az egyetemi időből. 

Kook ágya melletti székre leültem, aztán beszélgettünk normális, átlagos dolgokról. De a fantáziámat nem hagyta békén a hasa...... a kockás hasa!!!!!!!!

-Nem fázol? Vedd fel a felsődet.- próbáltam minél feltűnés mentesen megkérni, de asszem lebuktam. -Talán zavar valami? Hnm, Tae?- felcsillogtak a szemei és perverz mosoly ült ki az arcára. Nem néztem rá -Semmi az ég világon.- felállt az ágyról. Így egyenesen előttem volt. Ujjaival az állam alá fogva emelte meg a fejem. Kényszerített hogy fonódjon össze a tekintetünk. Elkezdett lehajolni hozzám aztán egy fájdalmas halk nyögés hagyta el az ajkait amikor félbe hagyta a mozdulatot. Végig néztem ahogyan a fájdalom átjárja az összes arcizmát. -Inkább pihenned kellene ahelyett hogy csapod a szelet a pasidnak.- Egyszerre meredtünk a hang irányába. Egy magas fazon dőlt az ajtó szegélyének. -Nem vagyok, Te a társa vagy?- csúszott ki a számon, amit megbántam. Hiszen én miattam van kórházban. -Kim Namjoon szolgálatára.- hajol meg enyhén. Követem példáját. 

...

Jungkook említett olyan részleteket amik jó támpontot adhatnak nekem. Otthon a laptopomon keresgéltem. Sok fajta adatbázis van rajta. Rendőrségi, bűnügyi, tetthelyekről, fegyverekről. Úgyhogy van nyom a tettesekhez. A kínzó módszerek amikkel a lányokat megölték eléggé sajátosak, ha egy ember teszi egy időben. Találtam pár elmebeteget, akik ezeket a módszereket használták. A személyeknek a kapcsolatait is igyekeztem teljesen megtalálni és kiépíteni. Néhányan egyedül dolgoztak. Vagy frissen szöktek ki az elmegyógyintézetekből. Van egy személy, aki tudta a létezésüket, és össze gyűjtötte őket. Egy közös pont van azzal az illetővel. -Nem akarta bántani Hoseokot! Amikor megtudta, hogy majdnem megölték, lelőtte a társát.- dörzsöltem meg a szemeimet. Hyung miért kellesz neki?/nekik? 

Igyekeztem amennyire csak tudtam..... de egy totálisan eseménytelen részre sikeredett

Szomorú vagyok ez miatt.. ráadásul hajnali 2 van !!!!!!!!!!

Remélem ezért nem köveztek meg

Az első sms helyszíne valós >< írás mellett kerestem a térképen egy Seoul határi részt, aztán egy átkötő hídra esett a választásom!

Jóéjt, reggelt, napot 😄