Itt az új rész!!!!!
És #+18 #véres #ijesztő #nemszéplátványha elképzeled
#nemtommilyenhastegkellmég
#+19 #🔞💥🚧🔫💉🔪✂🏥🚑👤👥👣

Ismétlem jobb részt hozztam.. vagyis úgy hiszem jobb lett xD
Telón írtam mint mindig, lehet sok hiba van benne. 🙇🙇

Kisebb emlékeztető a 11.rész végéből:

(Mielőtt végleg lecsuknám elgyengült szemhéjaimat,  trappolást s hangos légvételeket észlelek. Egy test jelenik meg s felém sietve térdre rogy mellettem. Rongybaba testemet kezei közé veszi szorosan.  -Hyung! Ne merészelj meghalni, hallod? Hoseok az istenre esküszöm ha itt hagysz minket nem tudom mit csinálok veled!!-  s hangja elfullad a kezdeti sírás miatt.)

Írói szemszög

Jungkook két karja között fogta egyre szorosabban Hoseok egyre gyengébb testét, miközben a belőle áradó vörös folyadék bevont mindent ami csak az útjába került. Teste a kezdeti remegést mellőzve azért próbálta leszorítani a sebeket, csakhogy négy is volt. Igyekezett magánál maradni és nem a legrosszabbakra gondolni, habár amit átélt mielőtt riasztották volna felettese állapotáról, az sem volt semmi.

Sajnos az elméje kiszúrt vele s a behatolástól kezdve mindent újra vetített a lelki szemei előtt ezzel mégtöbb rossz érzést keltve benne.

...
Mikor jelezték, hogy beléphetnek az épületbe, két nagy csoportra oszolva váltak el rögtön az elején. A fiatalabb egyre izgatottabb lett, hisz a foglalkozása eddig sok adrenalinnal túláradt munkával árasztotta el. Nem félt a sötétben, de ez egy nyomasztó és hátborzongató érzést árasztott magából ez a légkör. A folyosók nagyon régi képet festettek magányáról és a mostani őrületről. Az éjjellátó szemüveg is adta a hangulatot mindegyik rendőrnek. Nem is mertek megszólalni, igyeleztek beleolvadni a némaságba. Sajnos a következő elágazásnál lefeleződtek az arányok. Most már csak hárman voltak. Az egész folyosót nem lehetett látni, de az elején néhol volt pislákoló fény ami inkább volt horrorisztikus mint segítőkész jelző. Engedte láttatni néhány kinyilt ajtót s pont be lehetett látni azokba ha közeledtél hozzájuk. Óvatosan sétáltak középen s minden szobába kénytelenek voltak benézni.

Az első szobákban csak a felgyülemlett porral tarkított ósdi tárgyak díszelegtek. Míg ketten benéztek addig egy mindíg a folyosó végén lévő sötétséggel szemezett. Tovább haladva egy helyen fel volt kapcsolva a villany. De hang nem hallattatta magát. Néhány lépesnyire a vér tömény szaga csapta meg őket. Fintorogva lépett be Kook a masik után. De lélekben megbánta.

Egy tizenéves kislány volt felakasztva s alatta a kádban gyülekeztekek éltető folyadékának minden cseppje, amiket a gravitació szakított el tőle nem hagyva hogy az ereiben száguldozzanak ezzel is a szívét életben hagyva.
Mellette egy másik feküdt tehetetlenül egy asztalon s fele lelógva engedni láttatta nyaka vizszintes felépítését. Az asztal lábain folyt végig a vöröslő tenger s a csempézeten terült el kényelmesen, egyre szétterpeszkedve, nemúgy mint ezelőtt az érpályában eddig. Teste csúnya fehér s rengeteg csikk nyoma tarkitotta vágások mellett.
A sarokban pedig testrészek kupaca próbált tornyosulni de vér és izomtónus hiányában teljesen ellazultak az izmaik s lassan mocorogva engedték magukat lejjebb. Közeledve a jegideg véráztatta koszps csepéhez, ahol nyugalomra lelhetnek.

Lefotózták a helyszínt s tovább haladtak sokkolt elmélyükkel. Egyszer halk s egyre erősebb léptek s futás hangját hallották s szemükkel a sötétben egy egyre közeledő s nagyobbodó alakot vettek észre. Az ismeretlen egy fejszét hadonászva ijesztett a srácokra mikor is középtájra eldobta a fegyverét. A szemüvegnek hála látásuk jobb volt a másikbál így sikerült kikerülni és lelőni azt az elmebeteget. Mindegyikük ajtónyílás mellett pihante ki pillanatnyi stresszét, de nem sokáig. Jobb oldaliba bepillantott az egyik s eléugrott valami ezzel berántva őt egyedül sikolya mellett. A másik kettő kitágult szemekkel nézett s indultak meg. Jungkook próbalta felfeszíteni az ajtót miközben halgatta társa kínzó hangját. Izzadt a fiatalabb s egyre idegesebb lett. Mögötte egy ajtó becsapódása és másik tarsának meglepődött kiálltasa hozta rá a frászt. Hátra fordult s egy magas alak kicsatolt zubbonyban behúzott neki. Nekiesett az ajtónak de egyből felvette a védekező pozíciót. Végigmérte az ellenfelét melynek vereres szemei és beteg vigyora volt a legijesztőbb semmi több. Kétoldalt társai kiáltása fokozta a légkört egyre siralmasabbá és kétségbeesettebbé. Jungkook állt nyerésre s egy pillanatra megállt, mikor az egyik ajtó recsegését hallotta, de nem kellett volna elfordulnia. Ellenfele alkalmat látott s rejtett tűjét az oldalába vágta ezzel fájdalmat s hangot kicsalva belőle. Lefordult a másikról s nekidőlt a falnak, mintha az enyhítené a szúrt érzést. Ennek hála látta megviselt társa lényét aki egy ok jellel rontott is be harmadik társukhoz kinek még lehetett hallani erölködő hangját. Ekkor két másik lövés is visszhangzott. A fiatalabb is feltápászkodva erőt gyűjtött s figyelte ellenfelét ki rá várt eddig. Úgy látszik tényleg élvezheti a helyzetet ha nem csapott le a rá eddig. Csakhogy Kooknak volt fegyvere, de nem akarta pazarolni viszont már fárad igy kénytelen volt lelőni. Beteges kacagas hagyta el torkát ezzel mégegy golyót megérdemelve..

A küszöbre álltak társai. Egyik vonszolta a másikat, úgylátszik eltört a lába. Közös megegyezés alapján kértek segítséget, addig ott várták az őket helyettesítő csapatot.
Beszámoltak s visszafele ballagva, mert hogy máshogy megszolalt az adóvevő.
-Jeon maga még használható allapotban van. Hoseok társai eltűntek és ő két súlyos sebbel az E szektorban meghúzta magát. Siessen!-
-Vettem!-

Jungkook kétségbeesetten futott végig a folyosókon s mikor az elágazáshoz ért fegyverét szorosabban fogta s úgy haladt tovább. Az oldalából folydogált a vér de ez nem érdekélte őt. Sokkalta fontosabb volt neki a barátja élete mint a saját jóléte. Ezen az oldalon viszont sehol nem volt világítás és a levegő itt sem volt tisztább. Elhaladt a többi kínzó szoba mellett s végül egy tárva nyitott ajtónál érezte, ott van. Befutott s elborzadva vette észre Hoseok elgyengült testét a saját éltetőjében feküdve. Legvételével küszködve rogyott térdre s szoros ölelésbe vonva úgy intézte szavait hozzá.  -Hyung! Ne merészelj meghalni, hallod? Hoseok az istenre esküszöm ha itt hagysz minket nem tudom mit csinálok veled!!- mondta sírással küszködve a fiatalabb.
...

Perceknek és óráknak tűnő másodpercek alatt jelentek meg a rohammentősök s hordágyra rakva siettek vele a kórházba. Jungkook ne mehetett vele, ő csak egy gyors sebellátás után folytatta a behatolast Hoseok oldalán három újonnan jött taggal. Látszottak a vonszolás nyomai s a masik két személy lábnyomai. Követték a nyomokat egy hatalmas tornaterem méretű helyre. Rengeteg hatalmas munkagép aludta téliálmát, mióta ott hagyták. Sajna sok búvóhejet adva a jumpscar-re. Kuncogás lepte be a teret s valahonnan ismerős volt. Ezután egy pofon csattanása visszhangzott. -Megmondtam hogy ŐT nem bánthatjátok! Erre majnem megölöd?-Értetlenül néztek össze a kopók. Majd csendesen tovabb menve meglátták az egyik "erkély" alatt a bűnözőket. De az önbizalmuk nem nőtt meg. Mosolyogtak majd a fehér hajú lelőtte elmebeteg társát. Utána rájuk is lőtt egy sorozatot majd kámforrá vált. Meg találták a két eltűntet szétmarcangolva. Sok helyen koszos ablakok voltak és rossz átlátást engedtek meg másik oldalukra. Az egyik ilyen mellett elhaladva nekiment valaki teljes rémületet hozva rájuk. Az alak nekitapadt az üvegnek teljes felsőtestével, bőrét nekinyomva s ujjait széttárva nyomult a tárgynak. Ismétlő mozdulatokkal folytatta a tárgyhoz való nyomulást. Mellé siettek de amint rájuk emelte tekintetét hörgőhangot kiadva rontott nekik teljesen erőből s egy méter távolságból lelőtték s azzal a lendülettel hullott össze.

Hajnalodott, a nap szomorú és aggódó sugaraival lepte be a gyárat s egesz területét. Rengeteg ablakon tört be, hogy a borzalmakra új napot hozzon valakinek reményt s felhívja a figyelmet az idő múlására. A helyszínelők vegigjártak mindent, bizonyítékok halmát szedték össze. S az áldozatokat is ideiglenes nyugovóra segítették. Még ki kell deríteni hogyan hozták őket ide. Az is szembetűnő lett, hogy nem volt szemtanú, csapda volt az egész. Egyedül a fehér hajú szökött meg a társaival ellentétben, de azok közül egy maradt életben de az is épphogy alig.

A beszámolók megírása után mindenki pihent tovább a kórházi ágyán. Kivéve Hoseokot aki gépekre kötve aludta öntudatlan álmát.

Rettentően sajnálom hogy ennyi kihagyásom volt 🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇
Szerintem a sztorira sem emlékeztek már xD
Véleményeket kérek szépen 😇😄

Bocsi már csütörtök este ki raktam volna de a mobilnetem nem tudta ezt teljesíteni... aztán egészen ma estig nem voltam wifi közelben, tehát azért is bocsánat.... használhatatlan mobilnetem van....😢😢😢😢😢😢😢😢