Figyelmeztetlek! Thrilleres véres rész!!!! +18 szigorúan 
A csillagozott vonalak között van.... ami elég gyomorforgató lehet ha tele a pocid, így azok a részek nem kötelezőek, oké? Nem fontosak a ficihez, csak a részhez.
Jó olvasást^^
Ha mondhatok ilyet xd

Hyung pov.

Visszaérve, mindketten aludni mentünk. Vagyis én akartam, de nem ment, csak forgolódtam az ágyamban. A gondolataim nem hagytak nyugodni, csak a rosszat erősítették meg bennem. Kezdett az egész lelki és testi lényemre kihatni ez a megérzés. A gyomrom néha-néha görcsbe rándult vagy hányingert éreztem. Izzadtam, pedig nem volt valami meleg a szobában. Szépen lassan a jókedvem is eltűnt. Időnként az ágyam melletti éjjeliszekrény tetején lévő ébresztőórámra néztem, de az idő lassan vánszorgott előre. Nyomás nehezedett rám s az idegesség is átvette felettem az uralmat. Nem bírtam tovább így felkeltem, kinyitottam az ablakot s a régi rossz barátomat vettem elő rejtekéből. Nem, nem az amire ti gondoltok. A szekrényem aljából halásztam elő a már talán egy éve vett cigis dobozomat és kivettem belőle egy szálat. Még félig tele van. Ügyes vagyok, szinte büszke is lehetek magamra. Ezt a gondolatom megmosolyogtam s arc izmaim visszaveszik a gondterhelt ábrázatot. Előkotrok egy öngyújtót és meggyújtottam a mérgező rudat, beleszívok egy mélyet s hagyom hogy átjárja az egész tüdőmet. Megborzongtam, hisz régen éreztem már ezt és mellé a hideg levegő érzése is rátesz. Mindkettő jól esett az idegeimnek. Miután elnyomtam az ártalmas cigit, felvettem egy garbót és lementem kávét csinálni. Kiléptem a szobámból s a sötétség szinte elnyelt, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót. Lefele a lépcsőn belerúgtam valamibe.   -Auuu bassza meg!!-   igyekeztem suttogva kiabálni. A nappaliba nézve mintha egy alakot vélnék kirajzolódni, de elég nehéz megállapítani, ha a hold sem világít be a sűrű felhőzet miatt. Azonnal felkapcsoltam a kis folyosó villanyát s észreveszem hogy az csak a függöny szar elhelyezkedése miatt volt. De ez sem könnyített a helyzetemen. Lefőztem a koffein bombámat, s egy ideje üldögélek bambulva, de a lépcső felől hallottam hogy Kook jön lefele. S mellé a telefonom is hangosan megszólalt mely a frászt hozta rám.

-Minden rendben hyung? Miért vagy lennt?-   kérdezi aggódó tekintettel a fiatalabb. Lehet felébresztettem mikor jöttem le a lépcsőn.  -Igen..... vagyis nem. Eléggé rosszul vagyok.- nézek fel rá fáradt tekintettel. Látom rajta, hogy érti mire gondolok. A telefonom nem hagyta abba a figyelmünk felkeltését így kénytelen voltam felvenni. A főnököm volt, megint. 

-Igen?-
-Öltözzenek, lassan ott van értük egy autó. Teljes felszerelést hozzanak. Egy part menti gyárban 6 holttestet találtak és még jelenleg is bujkálnak a szemtanúk, mert még az elkövetők ott vannak.-
-Értettem. Azonnal ott vagyunk.-  felelte JK.

A kihangosított hívás végeztével, rohantunk öltözni ahogy csak tudtunk. A ház előtt már várt az autó. S egy bő fél óra alatt ott is voltunk. Elhihetitek hogy nem tartotta be a sebességhatárt. Kiszállva az autóból csak a lámpafények homályában gyülekeztek a kommandósok. A levegőben érezhető volt a feszültség. Idejött az egyik irányító s közölt minden elérhető információt, de egy valami biztos volt. Senki nem tudta kikkel állunk szembe. Ellenőriztem minden cuccomat és felvettem az éjjellátós maszkot.  A hátsó bejárathoz álltunk és elég csendesen feltörték a zárat, hogy bemehessünk. Első körben kisebb 3 fős csoportokra oszlottunk. Kook vezetett egy másikat, meg én is egyet. A legelső elágazásnál mindenki ment a hozzá közelebb eső oldalra. Kookkal még egy darabig együtt mentünk, hisz mi választottuk a gyár szívébe hatoló folyosókat.

Az éjjeli sötét teljes vaksága uralkodott az egész épület teljes területén. A csend, félelmet és kétségbeesést suttogott. Nem számított, hogy ki vagy, honnan jöttél és merre mész. Ha hangos vagy meghalsz. A lélegzetet vissza folytó démonok nem engedtek a nyakad körüli szorításon, folytogattak akárhogy imádkozol vagy könyörögsz nekik. Kezdtek kiszélesedni a folyosók, egyre több szobába lehetett bekukkantani. Minden kopott és rozsdás, vagy két centi porréteggel meghintve. Guszta.
Egyre jobban nőtt bennem az adrenalin. A léptek zaja, ahogy próbálsz olyan halkan és észrevehetetlenül osonni a célodig. A hallásod kiéleződik és a szíved dobogását hallgathatod egész végig. Nem kellemes. Az egyik szobaajtó félig ki volt nyitva, így a pislákoló fény mint jelzés próbált távol tartani attól amit senkinek nem kellene sohasem látnia...  -Bassza meg-  suttogta mögöttem az egyik. Nekem csak kitágultak a puppiláim, elakadt a lélegzetem és rókázhatnékom támadt. A fény amely váltogatva járta be a termet s ....

************************👇
A falakon vér foltok sorakoztak véletlen szerűen. A plafonon becsavarozott fogantyú volt, s kötéllel volt egy test felakasztva, mint egy kiállításon. Teljesen meztelenül, felismerhetetlen állapotban volt. A padlón a vércseppek kis csermelyként forrtak össze, ezzel pocsolyát képezve.
**********************👆

Lábnyomok mindenütt s attól a helytől nyomokat hagytak maguk után a padlózaton. Nem nyúltunk hozzá, pedig már csak emberségből is le kellett volna tenni. De akkor beszennyeztük volna a nyomokat. A jeleket követve az épületben egy újabb elágazás állta utunkat. Mi jobbra mentünk míg Jungkook csapata balra. Ezután az idegesség és a rosszullét jobban hatalmába kerített. Nem tudom mi lelt engem, de nem ismerek önmagamra. Valahogy az elhagyatott épület önmagában kísérteties és ezt megfűszerezte az éjszaka feketesége s a tudat hogy elmebetegekkel van tele és bárhol beléjük futhatunk. Mint egy rossz horror film. Aztán még kettő lány holttestét találtuk meg lehetetlen brutalitással a testükön.

*********************👇
Az egyik meg volt nyúzva és mindenféle szerszámok álltak ki a teste különböző helyeiből. A körülötte lévő dolgok mind véresek voltak. Az üresen kísérteties szobában a  másik fel volt darabolva s arcizmaiból ítélve, még életben lehetett amikor ezt csinálták vele. Itt még a plafonon is voltak nyomok s ezekben a helyekben a vasas vér nyomasztó szaga uralkodott a sötétség mellett.
***********************👆

Valószínűleg a többi áldozat a másik irányban lehettek ha nem találtuk még meg őket, így a többieknek sem lett több szerencséje. Folytattuk a benyomulást a fekete fátyolban úszó épület részében s kisebb zokogás törte meg a siralmas csendet. Egymásra néztünk s halkan benyitottunk a zaj forrásához, azonnal elhallgatott így kénytelenek voltunk mi is megtörni a feszült légkört.  -Rendőrök vagyunk, kérem nyugodjon meg. Nem esett baja?-  nem válaszolt.  Így gondoltuk eléggé sokkot kaphatott.  -Segíteni akarunk. Most felkapcsoljuk a villanyt, ne ijedjen meg.-   de nem az történt amire számítottunk.

Elfordultam hogy a villanyhoz mehessek s felkapcsoljam. Ekkor egyik társam hűlt helyét találom akinek az ajtóban kellene állnia. Kezemmel megpaskoltam másik emberem vállát s mutattam neki hogy forduljon meg. Szorosabban szorította meg fegyverét s kisétált az ajtón túlra. Mindkét irányba nézett s az utolsó irány felé mutatva elkezdett rohanni. A küszöbből láttam hogy eltűnt emberemet pont vonszolják a folyosó kanyarjában s a másik rohan utánuk. A fülem hangosan zúgni kezdett, jobban izzadtam, mint nyáron és a szívem dübörögni kezdett eszeveszett tempóban. Én is indultam neki de eszembe jutott hogy itt van az egyik szemtanú így nem hagyhattam csak úgy itt. Felkapcsoltam a villanyt s a szoba felé fordulva megjelent előttem egy ember tiszta véresen. Rohadtul megijedtem így egy kicsit meg is ugrottam. Első mozdulatával egy fémcsővel fejbe vágott ami hirtelen ért, ezért nem tudtam védekezni. Lehajoltam s tisztáztam magamban hogy a sisak megvédett, de az éjjellátó szemüveg eltörött. Felnéztem s beteg mosoly terült el arcán, amit megajándékoztam az öklömmel. De nem élvezhettem ki, az ütések egymás után jöttek hol neki, hol nekem. Az adrenalin egyre jobban átvette felettem a hatalmat s egy pillanatra meg is tántorodtam miatta. Ennek hatására kirúgta a kezemből a fegyveremet, amit éppen használni akartam. Majd hasba rúgott és a falnak estem ezzel lekapcsolva a villanyt. Nem adtam magam könnyen s feltápászkodtam, de a combomban éreztem egy szúró nyomó fájdalmat. Jobb kezemmel sikerült újra fényt szerezzek ebbe a rémálomba. Egy ollót vágott belém s a másikba egy golyót eresztett mielőtt én bármit is csinálhattam volna. A fegyver dörrenése az egész épületet bezengte s vele együtt az én hangom is visszhangzott. Sebeimmel nem törődve folytattam a dulakodást hisz már verekedésnek nem mondható. S szerencsémre kivertem a pisztolyomat kezéből és a magamból kihúzott eszközt mélyesztettem a nyakába. Izgatott arca fájdalmat tükrözött s egy kisebb ellenállás után eszméletlenül esett össze mellettem. Picit megkönnyebbültem, de nem lazíthattam hisz ömlik belőlem a vér és két társam nincsen meg. Az adóvevőmhöz nyúltam s megnyomtam rajta a gombot   -Vétel, itt a 2-es csoport, három lány holttest megvan. Két társam eltűnt, feltehetőleg egy bűnözőt megöltem és megsérültem. Az E szektorban vagyok. Vétel vége.-  nehezemre esett kimondani ezeket a szavakat.

Hatalmas fájdalom járta végig minden porcikámat és a legrosszabb az volt hogy éreztem ahogy a vér kibuggyan mindkét sebemből.  -Vettük, tartson ki, küldünk segítséget!-  huh kössz, nem gondoltam volna. Szarkazmus a köbön, pont nálam. Kinyújtottam karomat s a biztonság kedvéért lekapcsoltam a világítást, hogy ne legyek feltűnő. A golyóálló mellényem alatti ruhámból kiszakítva két darabot, próbáltam leszorítani a szúrt és a lőtt sebet. De ekkor neszt hallottam. A vér meghűlt bennem egy pillanatra. Megfogtam fegyverem s picit arrébb vonszoltam magam, hogy ne vehessen észre az a valaki és pont rá tudjam fogni a pisztolyomat. A léptek zaja egyre hangosabb volt, vagyis inkább egyre közelebb hallottam őket. Félelem járt át majd koppant valami a szoba másik felében. Odakaptam tekintetem, de nem kellett volna. Kicsavarta kezemből az egyetlen mentsváramat s rám szegezte.  -Bedőlni egy ilyen kis trükknek- kacagott s folytatta -Csak egy kis kavicstól ilyen helyzetben találhatod magad, kiábrándító nem?-  elővette saját fegyverét, s azt is kibiztosította. A két pisztoly csövével szemeztem, ami hosszú másodperceknek tűnt, de nem sokáig. Meghúzta a ravaszt s ahogy éreztem mindkettőt, majd szépen lassan kisétált s elnyelte őt a sötét folyosó. Elterültem a padlón s feljajdulni sem tudtam. A hang a torkomra égett. Csak hörgésre hasonló hangokat tudtam kiadni és kezeimmel a két újabb sérülésemet fogtam le. Érzékeltem hogy az erő szépen lassan hagyja el a testemet ezzel magamra hagyva tehetetlenül. Nem hallok semmit, csak a fülem zúg a szokásosan, amióta beléptünk ide. A látásom kezdett gyengülni de még éppen kiveszem a körülöttem gyülekező vörös folyadékból álló tócsát, ami egyre nagyobb és nagyobb.

Mielőtt végleg lecsuknám elgyengült szemhéjaimat,  trappolást s hangos légvételeket észlelek. Egy test jelenik meg s felém sietve térdre rogy mellettem. Rongybaba testemet kezei közé veszi szorosan.  -Hyung! Ne merészelj meghalni, hallod? Hoseok az istenre esküszöm ha itt hagysz minket nem tudom mit csinálok veled!!-  s hangja elfullad a kezdeti sírás miatt.

Nos letezem élek és régen hoztam részt! 😵😢😱

Remélem tetszett és nem lettetek rosszul tőle.
Nyugodtan kommenteljetek és a csillagot sem vetem meg xD

1600 szó remélem elég 😅
Legyen jó a htvégétek hamár a napocska nem süt😄😇😙