Sziasztok😊
Visszatértem xd
Átneztem de ha van hiba akkor nézz at rajta vagy írj nyugodtan😉
Jó olvasást♡

Taehyung pov.

A szememet nagyon bántotta a kocsi fényszórójából kilépő erős sugarak. Ledermedtem. Mintha ismertem volna azt az autót. Egyre közelebb ért hozzám. Valaki a nevemet kiáltotta, de nem fordultam felé. Látni akartam ki vezeti a kocsit. Már szinte súrolni kezdte testrészemet, mikor hátra rántottak. S ez miatt a földre zuhantunk mindketten. -Taehyung! Taetae! Tae! Mondd hogy jól vagy! Hallod, szólalj már meg, az isten bassza meg!- káromkodott tovább. Viszont ez visszahozott a sokkból. Mondhatni elütöttek. -Jimin- csak ennyire futotta tőlem. Rendesen átölelt és ringatni kezdett. Éreztem hogy remegett egész testében. Valószínűleg ő jobban átélte, mint én. Így erőt vettem magamon, hogy karjaimat átkulcsoljam háta mögött. -Azt hittem nem fog sikerülni.- mondta elhaló hangon. És puszikat hintett a fejem búbjára. Simogatni kezdte a hátamat. Mintha azért szorítana ilyen kétségbeesetten, hogy tudja nem haltam meg, hogy lélegzem még. -Jimin, nyugodj meg. Itt vagyok. Minden rendben van!-  öleltem szorosabban. Nem mondott semmit ezután. Nagy nehezen felsegítettük egymást és hazakísért.

A házhoz érve, léptem fel a lépcsőre s hirtelen hátulról átkarolt. Így megálltam s vártam míg lenyugszik teljesen. Nem szólt semmit mikor elengedett. Csak megfordult és elindult, de megfogtam a kezét és behúztam a házba. Leültettem a kanapéra míg csináltam teát. Oda nyújtottam a bögréjét amit el is fogadott. Majd mellé ültem.

-Miért nem ugrottál arrébb?- kérdezte halkan.
-Tudni akartam, hogy ki van a volán mögött.- nem akartam beismerni hogy mellé ledermedtem.
-Tae, nem vagy normális! Majdnem elütöttek!- csattant fel hirtelen ami miatt megugrottam egy kicsit. Látva reakciómat mosoly kúszott az ajkaira. De hirtelen újra komor ábrázat lett úrrá arcizmain. -Mi lett volna, ha nem vagyok ott? Arrafele kevesen mászkálnak. Reggelre ott haltál volna az út szélén.- szemiben lévő fény gyengédsége szúrós tekintetté változott. Avagy most szidott le, de jogosan. Igaza van.
-Bocsánat.- sütöttem le szemeimet. Hisz a legjobb barátom, és a szívén viseli a sorsom.

-Jólvan. Mostmár tudod. De nem zavarok tovább. Pihenjél.- állt fel, lerakva a bögrét a kávézó asztalra. De ezt nem hagytam. A tarkójánál megfogtam a pulcsiját s vezetni kezdtem a lenti fürdőbe. Viccesen hatott, ahogy hátrafele menet totyog, hogy ne essen el. Majd rácsuktam az ajtót, hogy váltás ruhát tudjak bevinni neki. Felérve a szobámba, az ágyamon Buksi feküdt. Az ajtó hangjára felfigyelt s felemelte fejét jelezve, hogy észrevett. -Szia kislány! Jimin ma itt alszik, úgyhogy légy jó.- simiztem meg. A szekrényből kivettem egy sima pólót meg egy alsógatyát. Lebattyogtam a fürdő ajtajáig s kopogtam. -Gyere.- jött a válasz. Benyitottam s a mosógépre raktam a ruhát. -Itt a váltás ruha.- motyogtam zavaromban. Hisz nem volt elhúzva rendesen a kabin ajtaja. Így látszódott izmos felépítése. Pirulásom észre vette s kuncogni kezdett. -Tae, láttál már.- húzza sexy mosolyra telt ajkait. Ebbe szerintem jobban belepirultam. Így fogtam magam és kimentem a helységből.

Egy kis idő után nyílt az ajtó s egy törölközővel a derekán jelent meg haverom, és kezében voltak a ruhák. -Nincsen kisebb?- kérdezte a tarkóját piszkálva. Hisz mondhatni 2 centivel alacsonyabb nálam. De a rám is nagyobb pólót hoztam le neki poenból. Leröhögtem magam, ezért hozzám vágta a ruhákat. Idejött hozzám és csikizni kezdett. Próbáltam kiszabadulni vagy lefogni, de elvette az erőmet a „kínzás". Hangos nevetésem egyszer nyikkant mikor leestem a kanapéról vele együtt. A könnyeim is kicsordultak, majd véletlenül kilöktem alóla a támasztó kezét, így majdnem rám esett. De másik kezével vagyis alkarjával meg tudott támaszkodni. Viszont vészesen közel került az arcunk, helyesbítek a szánk! Egymás szemét néztük, szinte megállt az idő. Letekintett az ajkaimra és sóhajtott egyet. Visszanézett a szemembe s újra a számra. S végül ráhajolt ajkaimra.

•••

Tetős hyung pov. 😂😂😂

Végre lezuhanyoztam. Készültem aludni és hogy ne halljam a gerléimet elővettem a fülesemet. A zene mindenre jó. És elnyomja az olyan zajokat amiket nem akarunk érzékelni. Vagy csak hangulat javítonak. Telefonomért nyúltam mikor az rezegni kezdett. Ránéztem a képernyőre s a főnököm neve díszelgett. Fasza, ebből alvás nem lesz, ha ilyenkor hív.

-Tessék?-
-Vonszolja be magukat a kapitányságra. Megbeszélés lesz. Ott van egy járőr kocsi, hogy felvegye magukat.-
-Igenis-  válaszomat épphogy hallva le is rakta.

Kössz hyung. Kedves vagy, hogy megkérdeztél van e kedvem hozzá. Sóhajtottam s a szekrényemhez lépve kivettem az egyenruhámat. Felöltöztem s a fekete bakancsomat is felvettem. Tiszta, így maszkálhatok a házban vele. Amint hazaérek mindig letakarítom. Átmentem a vendégszoba ajtajához. Nem hallottam nagy zajt, így benyitottam.

-Kook behívtak minket. Munka..- de itt abbahagytam. Szinte éreztem ahogy az állam koppant a földön. Pedig nem voltak hangosak..... Jungkook az ágyon feküdt, Tae meg az ölében ült. Rám néztek majd újra egymásra. V ránehezedett majd felállt hogy megnézze a telefonját. Addig a másik is kiszállt az ágyból. Aztán V háta mögé ment s leskelődött a válla felett. Beszóltak egymásnak de itt megelégeltem a csigákat. -Elég a beszédből gerlepár! Munka van! Mi megyünk...- ekkor Tae közbe szólt.
-Én is, haza megyek!- erre csak bólintottam. Kook végre felöltözött. Az íj a sarokban maradt aztán mentünk is. Kint elköszöntünk s beszálltunk a járőr kocsiba.

Beültünk a tárgyalóba s hallgattuk a feletteseket vagy egy órán keresztül. Kiderült, hogy a külföldi szállítmányt az egyes csoportnak kell lekapcsolnia, de a miénknek kell támogatnia az akciót. Egy hét múlva indul és mégegy míg a határhoz ér. Jó kacskaringósan oldották meg a csempészek. Már csak azt kéne tudni, hogy ki veszi át és hogy kinek viszik.

-Hyung-  szólal meg először Jungkook, mióta a házból eljöttünk. Ritkán szólít hyungnak hisz lehet hogy fiatalabb, de tisztségben felettem áll.  -Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Remélem minden simán fog menni. Addigra Namjoon is újra munkába áll, mire elkezdődik.-  nézett rám mondandója végén.
-Én is csak remélhetem. De minden kiderül, ha itt az ideje.-  sajnos ennél többet nem mondhattam neki. Én is feszélyezett vagyok, hátha Taehyung szembe jön majd velünk. Ettől félek a legjobban.

-Ezzel vége, mehetnek a dolgukra!-  nézett végig a termen s kiment.
-Az alvás lenne a dolgunk, jelenleg.-  szólalt meg hangosan egyik munkatársam. S kijelentését díjazták nevetéssel.
-Reggel nem ért volna rá?-  folytatta egy másik.
-Sajnos nem! Hisz reggeltöl egészen egy teljes hétig, nemigen lesz szabadidőtök.-  hangoztattam a nyílt tényt amit mindenki tudott. Csak nem akarták elfogadni.  -Jóéjt-  köszöntünk el egyszerre s ugyanazzal az autóval vittek is haza minket.

Hát élek még xD
Sajna most csak ennyivel tudtam jönni. Igyekeztem, már amennyire a képzeletem engedte :( 

Hogy vagytok?♡

Remélem tetszett ez a rész is. Most is nem a legvégén hagytam meg a kérdőjelet xD remélem nem baj. Így jött ki.