Higgadt fejjel gondolkodtam, és vártam az áldozatomat, hogy a megfelelő helyszínre érve könyörtelenül, érzések nélkül öljem meg.

Mikor a számomra optimális helyhez ért, egy mély friss levegőt véve, hiszen épphogy egy órája állt el a szakadó eső, vettem elő az egyik nyilamat és helyeztem a húrhoz. Szokásosan hátrafeszítettem az arcomig, hogy a nyíl része hozzá simuljon arcomhoz, néztem és vártam a megfelelő pillanatot. Céloztam és elengedtem a számomra kulcsfontosságú fegyver részét. Csak úgy hasított kettészelve a levegőt alkotó molekulákat és egy pillanat alatt hatolt át áldozatom koponyáján ezzel szétloccsantva a nemigen sok értelemmel rendelkező agyát.

Szemei fennakadtak s a nyíl bemeneti helyén kibuggyantak az első győztes vércseppek, kik először látták meg a napvilágot, folytak le a már kezdeti fázisban pirossá, majd lilává színeződő arcon. Mely már oly ráncos volt, mint egy száz éves nyanya feneke... Fúj, erre a gondolatra kirázott a hideg, undorító! A kibuggyanó halált jelentő folyadék már szinte ömlött felsőtestére, ezáltal tönkretéve a márkás és egyben pocsék ízlésű öltönyét. Mire felfogta, hogy mi történt vele, izmai egy pillanatra megfeszültek majd ugyanennyi idő múlva ernyedtek is el.
Úgy hullott a földre, mint egy rongybaba, csak gusztustalan kivitelben. Másodpercek töredéke alatt színezte meg a körülötte lévő hatalmas pocsolyákat, mik már nem a tiszta eget verték vissza, hanem a vérben ázott kínlódó siralmat.

Hatalmas felfordulás kerekedett az utcán lévő járókelők között. Valaki még volt is olyan hülye, hogy segítségért kiabált a már hullaházba való fószer után. Sokan felsikítottak a történteken, valaki meg szinte lerókázta magát az igen karmazsinvörös látványra. De ki nem??? Ja, hát peldául én. Hiszen egy nyíl van a fejében, és már szinte minden körülötte ékeskedő folyadék a halálát mutogatta, meglehetősen nyíltan.

De legjobban azon szórakoztam, hogy az áldozatom fekete öltönyös emberei fejvesztve rántották elő a sablonos fegyvereiket. Hiszen a világban mondhatni mindenki lőfegyvert használ. De én kivétel vagyok, a gyönyörű acélozott íjammal és nyilaimmal. Keresték az elkövetőt iciri-piciri eséllyel, mivel az első sikítás után húztam fel a maszkomat, eltakarva beteges vigyoromat, és már mentem le a többemeletes épület tetejéről, hogy folytathassam a munkám.

Igen, a munkám... ritkán úgy kb. félévente egyszer, vállalok el ilyeneket, de csak ha summás összeget kapok érte. Amúgy meg, ha nem akkor csak demonstrálom, hogy hol állok az alvilág ranglétráján, és be kell valljam, már-már elég ilyesztő és veszélyes személy tisztel és huny szemet (vagy hogy írják xD) tetteim felett, ezzel megadva a szórakozás jogát.
Kisebb bűnözők/aprólékok félnek és rettegnek, nehogy összefussanak velem. Habár, nem mintha ismernék az arcom kinézetét. Hisz sötétbarna hajam, mélybarna gyöngyszemeim vannak. A bőröm nem hófehér inkább bronzos hatást kelt, viszont hibátlan kategóriába esik. Avagy, rohadtul dögös vagyok. Ezzel megfosztva őket az egész lényem csodálásától.

Ammm bocsesz, elfelejtettem bemutatkozni haha én meg itt mesélem hogyan tellett a napom... Na szóval V vagyok, és igen tudom ez csak egy betű, mégis így hívnak, mert ez az álnevem. De hogy őszinte legyek, bennetek megbízom és ezért kaptok egy jutalmat. Mégpedig elárulom a valódi nevemet. Azaz Kim Taehyung vagyok az átlagemberek számára, de mivel cukik vagytok úgy hívtok ahogy szeretnétek.

Nos ez lenne életem első ficije xD
És remélem tetszett ez az első résznek alig nevezhető valami. (500szavas...még a suliba se írtam ekkora kiterjedésű levelet sőt érettségin se xD *.*)
Ja és AtheDreamer8 & bettinakuksi Köszönöm hogy nyaggattok miatta😙

Pusziiiiiii