Kikerekedte a szemeim.
Megfogta a bal kezével az arcomat, elrántotta balra, jobb kezével elsöpörte a hajamat az útból, és rácuppant a nyakamra.

Próbáltam magamról valahogy lelökni kapálóztam is, de sehogy sem akart sikerülni.

Feladtam. Egy idő után, próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni, sajnos nem jött össze...és amint elgyengültem, egyre erősebben és jobban szívta a nyakam. Már csak nem egy helyen, hanem össze vissza néha pedig egy korábbi szívásnyomra is visszatért, és rászívott még egyszer.

-Elég már, ez fáj !-sajnos elérte azt, hogy könyörögjek neki, pedig soha nem akartam megadni ezta az örömöt senkinek sem.

Felemelte a fejét a nyakamról, elengedte az arcom és egyenesen újra a tekintetembe fúrta az övét.
Kicsordult a szememből az a könnycsepp, ami felgyülemlett a "fájdalom" alatt...meg az ahogyan bánt velem, ahogy viselkedett, nagyon bántotta a lelkemet.

Megfogta az arcom mindkét oldalról, ujjaival szép lassan letörölte a könnycseppeket.

-Remélem ezek után megtanulod azt, hogy ne tegyél nekem ketesztbe...vedd ezt egy leckének, hogy biztosak legyünk abban legközelebb nem lesz hasonló esetre példa.

-Te beteg vagy-lelöktem magamról, és elindultam a ház felé Evviék után.

Egy egyszerű fehér ház volt, kissé lelakott állapotban, de még is volt egy kellemes kis hangulata.
A bejárati ajtón látszott nem éppen hideg biztos az ablakok is régiek, nincs szigetelése háznak, a falakról jön fel a tapéta, a parketta sem mai darab, plusz nyikorog mint a horrorfilmekben. Maga a ház két emeletes, nincsenek benne nagy terek inkább egymásra épülő mint, hogy a földön-hosszában elterülő.
Pontosabban, hogy egyszerűbb legyen megérteni, a bejárati részen van bal oldalt rögtön a konyha, jobb oldalt meg egy nappali, középen meg már fut is fel a lépcső az első emeletre.
Senkit nem találtam a fölfszinten, így elindultam felfelé a lépcsőn.
Na az is nyikorog.
Fent rögtön szembe találltam magam a fürdővel, jobb oldalt meg egy szobával, és amellett, még egy szobával.
Az egyik szobában meghallottam Evvie viháncolását, már rá is tettem a kezem a kilincsre..

-A helyedben nem tenném, ha nem akarsz olyat látni amit később vissza csinálnál-ott állt a lépcső aljánál a falnak támaszkodva.

-Mert ?-néztem tudatlanul.

-Gondolkozz csak, egy hete nem találkoztak még is mit csinálhatnak ?-hülyének nézett, hiszen mosolygott és a fejét rázta...

Na, leesett a tantusz. Rögtön vettem is le kezem a kilincsről, majd hátrébb léptem pár lépést, és beleütköztem a srácba aki mögöttem állt. Kezéből kivertem a telefont, egyenesen képernyővel lefelé ért földet hatalmas csörömpöléssel.
Ezt nem hiszem el !

Egyszerűen lefagytam, én is és ő is. Késsel lehetett volna, vágni a feszültséget. Majd én törtem meg a csendet, és indultam fel az emeletre. Gyakorlatilag menekültem előle kész vicc volt nem mellesleg, röhejes is.

Felszaladtam, megragadtam az egyik szoba ajtaját kinyitottam, és bevágtam magam után. Szívem, a fülemben kalapált, gyomrom a torkomban éreztem.

-Beengednél a szobámba ?-hallottam meg a hangját.

Mi ??? És tényleg, egy szépen berendezett férfi szobában álltam. Ellöktem magan az ajtótol, és a szoba közepéig meg sem álltam.

-Ne haragudj a telefon miatt. Teljesen véletlen volt az egész-gondoltam, mentem ami menthető.

-Tudom.

Na ennek hallatára megkönnyebbültem.

-Csak éppenséggel leszarom-vonta meg a vállát, majd lábbal maga mögött bevágta a szoba ajtót.