-Tudod mit ? Részemről rendben ! Kell a francnak az iskola. Ezt a napot igen is, megérdemlem. Jár nekem !

Annyi mindent éltem meg, hogy úgy érzem ez a minimum azokután a rossz dolgok után amiken keresztülmentem.

Foggalmam sem volt róla mit talált ki Evvie, de nagy izgalommal vártam. Elöntött a kaland vágy az élni akarás igazi érzése. Hogy merre tartunk ? Az egy cseppet sem érdekelt.
Csak menni akartam bepótolni mindd azt, amiről idáig lemaradtam. Készen álltam arra, hogy bevezessen az élet nagy izgalmaiba. gyan is ő sokkalta előrébb jár mint én.

-Na mi a terv ?-kiváncsiskodtam vajon mit találhatott ki ?

-Az titok!

-Remek. De remélem nem valami kuplerájba viszel sittes alakok közé.

-Ráhibáztál. Valami olyasmit tervezek.

-Mi van ?

-Jajj ne csináld Lara. Bízz bennem, minden rendben lesz élvezni fogod minden percét. Mondd csak rossz helyre mikor vittelek idáig ?

-Hát eddig ilyenre nem volt alkalom.

-Na látod ! Minden oké lesz.

Mindig is szeretem Evvie igazi őszinte szívbőljövő mosolyát, megnyugtat és nem aggódok feleslegesen dolgok miatt. Mondhatni a szüleim az erkölcsösség mintapéldájának neveltek. A jókislány aki mindig következetes, előrelátó, és tisztességes. Ez lennék én, a szülők és álma csak az ember egy idő után belefárad a rákényszerített életvitelbe, abba, hogy nem bontogathatom saját szárnyaimat. Evvie azt mondta ahová megyünk az gyalog nincs messze innen.

-Mi mit keresünk itt ? Ennyi kész vége, itt már nincs tovább.-okítottam őt, bár nagyon jól tisztában volt azzal hol is vagyunk.

A város határát úgy kell elképzelni, hogy van egy utca amiből nyílik egy földút az egy emelkedőn visz fel, és annak a tetején kétfelé lehet menni.
Vélhetően nem a házak felé mentünk, hanem a másik irányba ahol csak fa, susnyás és bozótos volt. Mondhatom roppant bizalomgerjeztően nézett ki.

-Igen nincs tovább, de nézz arra !-mutatott egy pontra a mutatóujjával

-Egy ház.-eléggé hunyorognom kellett mert messze volt a várostól. Sőt kijelenthetem, elkülönülten állt egymagában.

-Na nem ! Oda, abba akarsz engem elvinni ?

-Igen, menjünk.

Evvie elindult az úton a ház felé Én meg csak álltam egy helyben lecövekelve mint egy szerencsétlen. Mint aki elfelejtette, hogyan kell egymás után pakolnia a lábait, hogy el tudjon indulni.

-Gyere.

Nyújtotta felém a kezét tudta , hogy aggodalmaskodni fogok de tud kezelni engem. Tudta azt is mivel tud meggyőzni és rávenni, hogy tartsak vele. Jobban ismer komolyan mint én saját magamat.
Elindultam Evvie felé megfogtam a kezét, és kéz a kézben elindultunk a ház felé. Akkor még nem tudtam milyen változásokat fog előidézni ez az egész.

Az ismeretlenbe indultam.