A melltartó merevítő mentén játszadozott az ujjaival, hol kissé a merevítő alá bújtatva a hüvelyk újját, hol pedig a merevítő alatti közvetlen bőrfelületet simogatva.

Közben tovább csókolgatta a fülem mögötti részt, majd szép lassan elkezdett áttérni a fülemre.

Istenem !
Olyan lágyan csókolt, hogy beleremegtem minden egyes pillanatban mikor a szája találkozott a fülcimpámmal.

-Áser-sóhajtottam a nevét.

Éreztem arcomon, hogy neve hallatán felcsattannak a szempillái, aztán pár másodpercre után újra lecsukódtak.
Foga közé vette fülcimpám, és kissé ráharapott.
Ez volt az a határ, hogy úgy éreztem, nekem is van jogom beleszólni a dolgok menetébe.
Két kezét lefejtettem magamról, előredöltem, megfordultam, egyik lábam átvetettem az ő lába felett, majd a másikat is ugyanígy végre szemben lehettem vele.
Mosolygott.
Válaszként én is elengedtem felé egy aprócska mosolyt, de túlságosan izgatott voltam, hogy mi lesz a folytatása a dolgoknak.

Úgy látszik ő kevésbé volt ideges mint én.
Hát persze.
Ő már ezerszer csinálta, ezer meg ezeregy lánnyal...de én előtte még soha.

Hirtelen megfogta a fenekem, közelebb vont magához egészen addig, míg az ágyékán nem ültem. Éreztem amit ilyenkor érezni lehet odalent. Izgatott volt, pulzált és lüktetett.
Látta,ahogy arcomon átsuhan a döbbenet...nem titkolta el tetszik neki nagyon is, hogy zavarba tud hozni.

Beharapta az alsó ajkát, és továbbra sem szólalt meg csak nézett, és mondhatni gyönyörködött a prédájában amit elejtett. Nem mintha nehéz dolga lett volna.
Szemeztünk, de nem csináltunk semmit, végül ő törte meg a varázst.

Fenekemről egyik kezét felvezette arcomhoz, és fülem mögé simította a kilógó tincset, ami aprócska fátyolként választott el minket egymástól.

-Honnan tudod a nevem ?-meglepődtem a kérdés hallatán, nem éppen erre számítottam, hogy erről fogunk beszélgetni ebben a szitiációban.

-Lay mondta nekem, mikor odaadta a pénzt-erre nem mondott semmit, csak biccentett.

Kicsit kezdett kínossá válni a nagy csendd, és az, hogy már nem engem nézett hanem bambult kifele a szélvédőn ebből kifojólag úgy voltam, hogy visszaülök az anyósülésre, és felejtsük el a korábbiakat vegyük meg a piát, és jöjjünk ide vissza a  házba.
Épp emeltem meg a lábam, hogy kimásszak az őléből, mikor rámkapta a tekintetét, és kissé dühös arccal nézett a szemembe.

-Te meg mit csinálsz ?

-Gondoltam visszaülök a helyemre.

Reagálni sem tudtam mikor elkapta az arcom két oldalát, és a szájára rántott, de olyan erőszakosan, és hevesen csókolt, hogy levegőt is alig kaptam. Végül ő szakította meg a csókot gondolom, hogy némi levegőhöz jusson ő is meg én is.
De újra rátalált a számra, viszont  óvatosabban csókolt.

Szerintem érezte nekem ez újdonság, és talán picit lassítania kéne. Azért még sem lehet ajtóstul rontani a házba.

Úgy csókolt, hogy szinte alig érte szája a számat. Nyelvét kidugta, és szép lassan végighúzta az alsó ajkamon, majd én is így csináltam az ő szájával. Kidugtam a nyelvem végigszántottam ajkain, majd a legvégén határozottan ráharaptam, és megrántottam alsó ajkát. Felszisszent, de tetszett neki, mert kezeit fenekemről felvezette a hasamra, majd szép lassan feltűrte a pólóm egészen a mellem alá.
Kezeit levezette a csípőmre, majd azt kezdte el gyurmázni, és kissé mozgatni.

Majd hirtelen abba maradt minden. A telefon rezgése kizökkentette őt is, és engem is az általunk kreált külön kis világból.

Viszont a telefon nem az enyém, mert ott volt az anyósülésen, övé meg hála nekem ripityára tört.

-Bocs, ezt fel kell vennem-nyúlt a műszerfalon rezgő készülék után.

Egy iPhone telefon volt kissé használt, de még jó állapotban volt.
Ezek szerint van egy tartalék telefonja ? 

Egy lány képe világított, a bejövő hívás felirat felett.
Na ne !

-Cső
-Nem, dehogy. Nem zavarsz.
-Aha.
-Ma nem lehet ?
-Na király, hétre nálad leszek. Oké ?
-Zsír

Míg hallgattam a kis beszélgetést, a pofámról leszakadt a bőr.
Ez most komoly, van barátnője közben meg itt szórakozgatunk egymással, vagy tudja a tököm mit is csináltunk.

-Barátnő mi ?-karba tett kezekkel, villodzó szemekkel,továbbra is az ölében ülve, azon gondolkodtam hogyan is tudnám, újra felépíteni női büszkeségen szilánkra tört darabjait...hát őszintén szerintem ezt már nem lehet.

-Nem nevezném annak, de igen olyasmi-és ezt mindd nyugodt rezzenéstelen arccal, de legalább őszintén közölte.

Hogy ne csak a rosszat nézzem, legalább valami jót is kerestem ebben az egész kalamajkában. Legalább őszinte volt. Legalább !!!
De ha nem jön ez a hívás, magától nem mondott volna semmit csak ha úgy alakulnak a dolgok, hogy kénytelen beavatni a mocskos kis titkába.
Látta ő maga is az arcomon, hogy ez gyakorlatilag tőr volt a hátam közepébe ezért sem próbálkozott tovább.
Inkább kivette a kabátjából a cigis dobozt, kihúzott belőle egy szálat, majd elővette a gyújtóját kényelmesen hátradőlt és rágyújtott.
Ezt mindd úgy, hogy én végig az ölében ültem.