3. Fejezet
*Katy Bell*
Minden egyes nap a telefonom csörgésére keltem fel. Rá néztem és láttam hogy késésben voltam, mert 7:48 óra volt.
Gyorsan magamra ráncigáltam egy kezem ügyébe kerülő ruhát, és már szaladtam is az iskolához. Annyira nem az útra figyeltem hogy fellöktem valakit.
-Elnézést én nem akartam fellökni magát. - és csak ekkor veszem észre hogy az a valaki akit felökleltem Jack Burn volt.
-Semmi baj - mondta miközben leporolta magát.
-Te nem sietsz suliba? - kérdeztem azonnal.
-Mint láthatod, futok szaladok - vágott vissza.
-Bocsi de nekem tényleg mennem kell - mondtam neki majd útnak iramodtam.
°~°~°~°
Később, vagyis matek után kimentem az udvarra. Egy kis friss levegő nem ártott nekem.
Egy kicsikét sütettem magam a nappal. A süttetésemet egy árnyék zavarta meg.
-Hercegnőm arrébb vinnéd a csinos kis segged hogy le tudjak ülni? - kérdezte mogorván Jack.
-Á már úgyis be akartam menni, tied az egész. - mondtam s azzal megfordultam hogy el mennyek.
-Ne menj! - kért már sokkal szelídebb hangon.
-Miért?
-Mert meg akartam kérdezni hogy lesz - e itt egy buli a közelbeb?
-Öhm ja Peter - nél lesz ma este. Megadjam a lakcímét? - kérdeztem barátságosan.
-Igen, köszi - mondta majd elvette a kezemből a cetlit amire rá volt írva a lakcím és a telefonszám.
-Nincs mit - mondtam és már indultam volna el ám megint megszólalt.
-Te jössz ma?
-Aha - mondtam s azzal végre el tudtam menni.
°~°~°~°
Este
Már már azt hittem sokkot kaptam a tükörképemtől. Hogy miért?
Azért mert a legjobb barátném kisminkelt és pesze felöltöztett.
A ruha kék volt, az oldalán gyöngyberakásokkal, és persze térdig ért nekem a ruha.
A hajam, mint valami korona, a sminkem pedig szolíd volt.
Ann pedig Piros ruha ami külsőleg ugyan úgy néz ki mint az enyém. A haja ki volt bontva, és a sminkelésben nem fogta vissza magát.
°~°~°~°
Már úton vagyunk Peter házához amikor azt veszem észre hogy követnek.
Nem foglalkoztam vele mentünk tovább. Megint hátra nézek de már nincs ott semmi.
Egyszer csak azt veszem észre hogy a barátnőm térdre rogyik mellettem. És ekkor világosodtam meg. A... a barátnőmet lelőtték.
És már csak arra eszmélek fel hogy valaki egy csövet tart a fejemhez.
Ekkor már sírtam. Nekem itt ma már végem lesz. Nem láthatom viszont a nagyit a nagyapát és a kiskutyájukat sem. És ekkor egy dörrenés csendül az éjszakába.
Sziasztok!
Remélem tetszett a harmadik része is. Ha igen akkor vote vagy comment. Köszönöm szépen hogy elolvastad.
Puszi:JuliaA-Nemeth
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro