*Katy Bell*

A világ mint mindig, borús volt számomra. Na jó nem, csak vicc volt.

A nap melegen sütött, a madarak csiripeltek, az emberek pedig az időjárásról beszélgettek.

Az iskolámhoz vezető út a legjobb a napban.

-Katy - hallom meg a nevem a hátam mögül.

Gyorsan megfordultam hogy meg tudjam nézni, hogy ki volt a nevemet kiabáló ember.

Hát persze, hogy a legjobb barátnőm volt az. Ann.

Ann - ről csak annyit kell tudnotok hogy be nem áll a szája. Mondjuk ezt jó értelemben mondtam.

-Ann - kiabáltam én is, és már rohantunk is egymás felé.

Szerintem az emberek fele hülyének néznek minket. Mondjuk meg is érteném.

Két visongató lány akik szaladnak egymás felé.

Amint átöleltük egymást, sokkal de sokkal jobb kedvem lett.

°~°~°~°

-Kat, nem hallottad amit mondtam? - jött Ann hangja mellőlem.

Pont azon gondolkodtam, hogy mi volt mára egyáltalán feladva.

-Öhmm... nem elismételnéd? - kérdeztem.

-Ma jön az új gyerek, akiről Mr. Forest beszélt - válaszolta azonnal.

-Ja az a Jack nevű gyerek nem?

-Aha, álítólag írtó helyes a gyerek... - mondta és már láttam a szívecskéket a szeme helyén.

-De még nem is láttad. Akkor honnan tudod hogy "írtó" helyes? - kérdeztem kicsit furán.
-Onnan hogy le csekkoltam a facebook profilját. - válaszolta mosolyogva.

°~°~°~°

Már vagy tíz perce arra várunk hogy a tanár bejöjjön. Végül már tízenöt percnél az osztálynak elege lett és elkeztek beszélgetni.
Tízennyolc percnél vágódott ki az ajtó. A tanár és egy fiú jött be rajta.

Ann - nak igaza volt. Tényleg tök jól néz ki.

-Elnézést osztály a késésért de volt egy kis elintézni valom - biccent az új gyerek felé. - Na akkor fiam mutatkozzon be az új osztálytársainak.

A fiú kiállt a katedra elé és belekezdett a mondandójába.

-Sziasztok, Jack Burn vagyok 18 éves Californiából jöttem. Van egy kutyám és két húgom. - fejezte be.

-Kérdés van - kérdezte a tanárnő.
Feltettem a kezemet.

-Katy parancsolj.

-Hogy hívják a két húgodat? - tettem fel a legkönnyebb kérdést.

-Molly és Julie Burn - nek. - mondta a szemembe nézve.

-Még valaki? Senki? Oké ülj le oda - mutat a hátam mögötti padra.

Jack elindult felém, vagyis nem a padja felé. Miközben element mellettem rám mosolygott.

Ezt a majdnem mellettem ülő barátném is láthatta. Ann sejtelmesen rám mosolygot, ezzel azt üzenve hogy ezt még meg kell beszélnünk.

Sziasztok remélem tetszett az első része ennek a kis könyvnek. Ha igen akkor vote és comment. Köszönöm hogy elolvastad! Sokat jelent számomra.

Puszi:JuliaA-Nemeth