Reggel mikor felkeltem és kimentem a konyhába reggelit csinálni magamnak a semmiből ott volt mellettem Isaac egy pillanat alatt.
-Min gondolkoztál ennyire Mia?
-Neked is jó reggelt.
-Köszöntem, de annyira gondolkoztál valamin, hogy meg sem hallottad.
-Bocsi, csak azon gondolkoztam, hogy mit csináljak ma.
-Szerintem ne menj semerre ma. Elvileg megyünk majd valamerre. ~Furcsán néztem Isaacra, majd megfogtam a tányérom és bementem a szobámba.~ Megettem a tányér müzlim, felöltöztem, telefonoztam és kezdtem valamit a hajammal is. Kivittem a tányért a konyhába és bíztam benne, hogy megint egyedül leszek kint, de tévedtem. Nevelőapám egyik testvére, Cameron ott ült az asztalnál egy ismeretlen sráccal. Mikor megláttam a srácot megállt egy pillanatra a szívem és még a kanalat is leejtettem. Gyorsan felvettem és bíztam abban, hogy nem hallották meg, de ebben is tévedtem. Mind a ketten engem néztek és mosolyogtak, majd összenéztek és ettek tovább.
-Sziasztok. ~Köszöntem, mintha semmi nem történt volna~
-Hali. ~Köszönt Cameron~
-Szia. ~Köszönt a srác is~ Elindultam a szobám féle és próbáltam sietni, de nem sikerült, mert utánam szólt Cam haverja.
-Hé kiscsaj! Tetszett az előző mutatványod. Hogy sikerült leejteni?
-Van nevem is ~Kacsintottam rá~ bár addig jó amég nem tudod. Amúgy meg siettem.
-Jó kifogás Mia! ~Röhögött Cameron~
-Fulladj meg! ~Siettem el onnan~ A szobámba érve elkezdtem mosolyogni, mint egy idióta, de még nem csuktam be teljesen az ajtót és hallottam, hogy Cam megkérdezte tőle, hogy ”Ez mi volt?” és ő csak annyit mondott, hogy ”Nem tudom, kérdezd meg tőle, de azt tudom, hogy bejön a kiscsaj stílusa”. A srác gyönyörű kék szemére, a jól beállított fekete hajára, a mosolyára és a hangjára tudtam csak gondolni. Lépéseket hallottam a szobám felé. Gyorsan odamentem az ajtóhoz és becsuktam és írtam Cloénak, hogy találkozzunk. Szokása szerint csak fél óra múlva írt vissza, hogy akkor menjek át, mert egyedül van. Átöltöztem, szóltam Isaacnak, hogy szóljon majd valakinek, hogy elmentem Cloéhoz max 2 órára. Siettem ki a házból, nehogy megint látnom keljen Cam haverját, de amilyen szerencsétlen napom volt nekimentem, mikor Isaac szobája ajtaját csuktam be.
-Szia kiscsaj.
-Köszöntél ma már.
-És az baj?
-Igen, mert sietek és feltartasz.
-Elkísérhetlek?
-Jobban szeretek egyedül menni, főleg akkor mikor egy ilyen ember akar elkísérni és így legalább tuti nem látlak ma már többször.
-Ebben kételkednék kislány. ~Kacsintot rám~
-Jó nekem ehhez nincs kedvem se időm, szóval mentem!
-Várj egy kicsit még.
-Minek?
-Mondani akarok valamit.
-Akkor mondjad már! ~Kezdtem ideges lenni~
-Bejön a stílusod meg az, hogy csak azért mész el innen, hogy ne gondolj rám. ~Éreztem hogy ennél a mondatánál elpirultam kicsit és inkább kimentem az ajtón~ Ahogy sétáltam az utcán arra kellett rájönnöm, hogy a srácnak igaza volt. Részben, azért megyek át Cloéhoz, hogy ne lássam, ne gondoljak rá és kibeszéljem magamból ami történt ma. Cloé a kapu elé kijött és ahogy odaértem látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
-Szia
-Szia, mesélnem kell.
-Baj van? ~Vágott kicsit ijedt fejet Cloé~