Luhan POV

- Yixing húzd már ki a fáradt segged a fürdőből vagy rád töröm az ajtót- kopogtam már vagy századjára, de válasz csak egy "mindjárt kész vok".

Sóhajtva hagytam rá és lementem a konyhába ahol, YiFan éppen valami könyvet olvasott a reggeli kávéja felett.

YiFan már évek óta a falka vezér, de tökéletesen illik rá ez a szerep. Nem csak egy erős, nagy türelmű ember, de nagyon inteligens is. Néha - na jó elég sokszor - irigylem emiatt.

Nekem sajnos csak a rosszalkodás maradt. Én voltam a családom fekete báránya 14 éves koromig. Anyám semmibe vett, apám szidott és vert.
Elegem lett belőlük és eljöttem.
Akkor még ember voltam.

Kerestem magamnak egy padot az utcán és ott ücsörögtem míg a nap le nem ment. Az utcák üresek és csendesek voltak.
Az éjszaka csendjét csak egy távolból hangzó, kutya szerű lihegés törte meg.
Ijedten néztem szét, de semmi. Betudtam annak, hogy csak félre hallottam.
Kis idő után, már csak annyi éreztem valaki a torkomra mar, de csak egy másodpercig mert utana elmúlt a fájdalom, de az eszméletenet elvesztettem.

Utána ébredtem ebben a házban másik 5 személlyel akik, mint kiderült vérfarkasok, és azután az este után én is az lettem.

YiFan annyit mesélt, hogy egy vámpír megtámadt, de ő megpróbált megmenteni, viszont mire végzett a vérszívóval eléggé sok vért vesztettem és csak úgy tudott megmenteni ha átváltoztat.

Én ezt elfogadtam és nem is haragudtam rá mert nem elvette az életem, ahogy ő fogalmazott, hanem adott egy jobbat, egy újat, amit úgy alakíthatok ahogy én szeretnék. És ezt meg is tettem.

Kilencedikbe mentem mikor teljesen megváltoztam. YiFan nem akart suliba engedni a többiekkel, de kihisztiztem magamnak ( Az egyetlen ami nála használ), de sajnos már első nap eltanácsoltak onnét.

Az igazgató papolását hallgatni másfél órán keresztül, ahogy azt ecseteli YiFan-nak, hogy milyen neveletlen fiú vagyok, hát nem a legjobb.
Persze ő ezt csak egy vállrántással elintézte és új suliba kerültem.

Habár senki sem tudja, hogy miért vagyok ilyen, nekem jól esik így viselkedni. Így fejezem ki önmagam.

De térjünk vissza oda, hogy hogy is lakunk mi farkasok.
Mindig a legeldugottam helyen, vagyis az erdő mélyén keresünk biztos helyet. Ha találunk házat beköltözünk, ha nem akkor épitünk. Már számos helyen voltunk, de mindig vándorlunk, mert nincs semmi ami egyes helyekhez kötne minket.

Rajtam kívül még 5 ember van akivel tengetem a minden napjaim.

Az első ugye YiFan akiről már meséltem. Talán még annyit, hogy egyetemista.

A másik egyetemista MinSeok aki mindőnk között a legidősebb. Ha emberi éveket mondok akkor is, mert 26 éves dolgozó ember.
Pincérként dolgozuk a város legflancosabb kávézó/teázójában.
Nem tagadom, ő keresi a "családnak" a pénzt.

Az utolsó idős tag JongDae aki nem rég éretségizet...újra. Ugyan úgy ahogy a mocskos vérszívók mi sem öregszünk. Én igaz a valóságban is 18 vagyok, de sajnos kinézetben megmaradtam a 14 éves önmagam. JongDae fodrásznak készül, szóval nem igazán kell elmenni sehova, ha hajfestésről, vágásról van szó.

És legutoljára jöjjenek a velem egyidős "gyerekek".
Yixing egy folyton, alvós nyugis személyiség. Nincs vele sok baj, csak annyi, hogy egy év is kevés lenne neki mire teljesen elkészüljön. Komolyan mondom néha végtelenségik képes magát nézni a tükörben és a haját állítgatni.

Tao egy igazi "divat" farkas. Ideges ha a bundája mikor átváltozik, piszkos, nem fényes képes mindenkit legyilkolni.
Ha beszólnak neki a szeme alatti taskák miatt, felkapja a vizet és az arcodba ordítja, hogy azok minimum Gucci táskák.

Elég érdekes egy társaság, de ők az én családom, akik már néhány nap alatt többet jelentettek nekem mint az igazi családom egy egész élet alatt.

- Ajánlom innét ne rúgasd ki magad. Kezdünk fogyni az iskolákból- szólalt meg YiFan miközben a kávémat csináltam.

- Akkor viszont ne költözzünk innét el- tettem fel az én kérésem.

- Ha majd tudsz mondani egy okot ami ideköt minket, akkor nem fogunk- bólintott rá.

- Ha majd nem cseszik fel az agyam nem fogom magam kirugatni- vontam vállat.

- Yixing kihúztad mát a segged a fürdőből?- ordítottam az emeletre.

- Igen. Mehetsz hiszti királynő- jött le szinte tökéletesen Yixing és leült reggelizni.

- Végre- morogtam és felmentem felöltözni. Szokás szerint talpig feketébe öltöztem, majd MinSeok-tól megkaptuk az ebédpénzt, hogy ne haljunk azért éhen és elindultunk.

Nem kellett sok idő mire oda értünk. Megnyugodtam mikor nem éreztem vámpir szagot, de ez is csak másodpercnyi öröm volt, mert a terem elé érve szagot kaptunk. Oda kaptuk a fejünket és négy hófehér, mocskos vámpír nézett vissza ránk.
Hm vajon ölésért kicsapnak?

- Srácok ez nem lesz jó- szólalt meg Tao.

- Na ne mond- forgattam a szemem majd az igazgató beszélt arról, hogy köszönt minket meg majd az osztály is szeretni fog minket meg blablabla.
Szóval még egy osztályt is kaptunk.
Itt garantáltan vér fog folyni.

Belépve a terembe mindenki lefagyott. A lányt aki éppen egy fiút készült megverni mindenki döbbenten nézett, csak én mosolyodtam el gonoszan.

Oh heló szépség. Mi nagyon nagyon jó barátok leszünk, érzem...

Ohayoo! Itt a porológus utolsó része szóval innét már garantáltan be fog indulni a történet.
Ha tetszett ★-oljatok és kommenteljetek.

By: Nini