Sehun POV:

Miután végre farkas mentes lett az egész terülerünk leültünk a nappaliba tv-zni. Egy idő után már eléggé unatkoztam ezért elkezdtem Chan lábát  rángatni.

- Mit akarsz Sehun?- nézett rám idegesen. Látszólag őt lekötötte az érdektelen, szar műsor.

- Menjünk ki fogócskázni. Lécii~- néztem rá nagy kölyök szemekkel amiknek már nem tudott ellanállni.

- Baekie te is jössz- fogta meg a már félig alvó BaekHyun kezét.

- Na Chanie baba ne már- motyogta, de a megnevezés mindenki figyelmét felkeltette

- Chanie baba??- kérdezett vissza JoonMyun hyung.

- Aha- felelte a még álmosan pislogó barátunk.

- Okéé~- húztuk el egyszerre a szó végét.

Tudtuk, hogy ChanYeol és Baek legjobb barátok, ne de ez már egy kicsit furcsa.

Mivel senki nem jött ki velem játszani egyedül indultam el a sötét erdőbe. Addig mentem míg észre sem vettem, de már a városban kószáltam. Úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok eszek valamit. Elmentem egy bár szerűségbe és leültem a pulthoz.

- Hé kisfiúknak bejönni tilos- szólalt fel mögöttem egy lány.

Lassan megfordultam közben bele ittam a wishkey-mbe.

- Apuci tudja, hogy a kicsi lánya így kicsipte magát?- néztem végig rajta felvont szemöldökkel.

A kék egybe ruhájából a feneke épp, hogy nem volt kint, a közel 15 centis magas sarkújával ölni lehetett, a 6 méteres műkörméről ne is beszéljünk. Mellei jó része kint volt, de hogy ott egy százas zsepi bele volt tömködve az biztos és az arcán több vakolat volt mint egy házon. Haja természetellenes szőkére festve. Ezeket mind egyesítve rájöttem, hogy egy kurva ronda lány áll előttem. Még a smink sem segített. De nem vagyok válogatós a vére jó lesz.

- Nem kell róla tudnia- jött közelebb huncut mosollyal. Ki az akinek ez tetszik? - De most lehetsz te apuci.

Elkövette a hibát. Belenézett a szemeimbe amik jelenleg vörösen csillogtak. Álltalában az embereket, mi vámpírok könnyen transzba tudjuk ejteni ezálltal könnyebb kaját szerezni. Természet feletti lényeknél is működik csak ahhoz több erő kell.
De a jelenlegi vacsorám sikeresen beleesett a csapdámba.

- Na gyere kislány- gurítottam le a poharam egész tartalmát a torkomon és megfogtam a lány kezét. Kimentünk a friss levegőre és az erdő felé kezdtem húzni.

- Apuci, hová megyünk?- nézett rám nagy szemekkel, de a tekintetén látszódott, hogy nem volt magánál. Viszont nem csak a transzomtól volt ilyen. Eléggé betöltött a barátnőivel, mert a lábai néha össze akadtak.

- Valahová- feleltem egyszerűen és az erdő egy eldugott részén megálltam.

Felé fordult, de láttam rajta, hogy fázik. Ch majd nem fog.
Játszottam a jó fiút és hagytam, hogy hozzám bújjon.

- Megígérsz nekem valamit picike?- suttogtam a fülébe.

- Mit?- nézett fel rám.

- Nem fogsz sikítani- néztem mélyen a szemeibe ezzel mégjobban megfosztva a józan ítélő képességétől.

- Miért?- akadékoskodott. Kislány ha így folytatod nem kapsz kegyes halált.

- Ígérd meg!- mondtam eréjesebben és csak egy bólintás kaptam.

- Ügyes kislány- mosolyogtan és a nyakához hajoltan amire lágy puszikat hintettem.

A kislány a kezeim köz megremegett, de mikor belé mélyesztettem nagy szemfogaimat megdermedt.
Könnyű dolgom volt így csak kiszívtam minden egyes csepp elérhető vérét és hagytam össze esni. Nem akartam ott hagyni mert bárki rátalálhat, ezért felkaptam a vállamra mintha csak elájult volna és elindultam vele a farkasokhoz. Nem mentem nagyon be a területükre mert akkor kezdődne a veszekedés ezért csak leraktam egy tisztes távolságban a házuktól és elindultam vissza a városban. Úgydöntöttem egész este csak sétálgatok.

Útközben valamiben majdnem megbotlottam. Lenézve a földre a lábaim előtt egy édes kiscica nyávogott.

- Hát te pajti?- guggoltam le hozzá és megsimogattam a kis jószág fejét.

Nyávogott valamit és bement egy sikátorba. Leültem a földre ő meg az ölembe mászott. Ah szóval fázott. Levettem a pulcsim és ráterítettem. Hálásan dorombolt és lehunyta a szemeit. A kis gazember. Mosolyogva simogattam a kis buksiját.

Szerencsére a mi fajtánk sosem fázik mivel a testhőmérsékletünk alapból alacsony. Csak a formalitás végett öltözködünk az évszakoknak megfelelően.

Már egy ideje a sikátorban ülhettem amikor cipő kopogást hallottam és egy másik személytől jövő lihegést. A másik futott, de nem volt rajta cipő. Jobban koncentráltam és a hang alapján a cipőtlen egy lány volt. Bajban lenne? Leraktam a cicát aki nagyokat pislogva nézett rám, de a mutató ujjam a szám elé raktam, hogy maradjon csendbe és csucsuljon tovább.

Kiálltam a kis rejtekhelyünk szélére, hogy ha jön a lány be tudjam húzni. Ma már elvettem egy életet ezért csak jó pont lenne megmenteni még egyet.

Lehajtott fejjel koncentráltam.
50 méter.  40....30...már csak 20 és...most.

Megragadtam a lány csuklóját és berántottam. Nem adott ki egy hangot sem. Lenézve rá szembesülten azzal, hogy ha ezt nem teszem meg egy életre el lennék átkozva. MiNa remegett és némán sírt.

Már rég nem hallottam az üldözője hangját, de míg nem szólalt meg addig én sem. Lassan nyitotta ki éjfekete szemeit és felnézett rám.
Kezdett neki össze állni a kép, hogy ki is vagyok.

- Se-Sehun?- suttogta rekedten.

Bólintottam és végig néztem rajta. Nem volt rajta cipő. Észre vehette, hogy nézem mert próbálta eldugni zoknis lábait. Tekintetem fentebb vándorolt  és megláttam könnyes arcát.

- MiNa...mi történt? Miért vagy kint ilyen kor és hol a cipőd?
- ezeket még elismételtem párszor, de akkor sem volt hajlandó megszólalni.

Feladtam és megfordultam előtte. Nem értette, de megfogtam a kezeit és a nyakam köré fontam majd combjai alá nyúltam és a lábait összekulcsoltam a derekamon. Értette a célzást mert elkezdett erősen kapaszkodni. Oda lépdeltem a békésen szunyókáló cicához és felvettem az ölembe. Elkezdtem elindulni haza felé.

Az út felénél halk suttogó hangot hallottam a fülem mellől.

- Csak ne vigyél haza- suttogta rekedten a fülembe MiNa.

- Nem viszlek- ráztam meg enyhén a fejem és bementünk az erdőbe.

Nam akartam firtatni, hogy mi történt vele és mit csinált az állat apja. Vagyis az állat apánk... Csak biztonságba szeretném helyezni minnél hanarabb.

Elértünk a házunhoz. Na akkor kezdődhet a valóság EGY részének a kitálalása. Hogy mit miért tettem és hol a rákba voltam. A többi még ráér.
Most a lényeg, hogy MiNa jól legyen.

Nocsak Sehunie is tud aggódni.
Lehetetlennek hangzik nem de?
Lehetetlen is...

Ohayoo!
Ha tetszett ★-oljatok és kommenteljetek.

By: Nini