Kerek szemekkel néztem rá, ő belőle pedig kitört egy jó hangos, erőteljes nevetés.

- Mi ez az arc?- törölte le a könnyeit a szemei alól.

- Én... Aish! Ne nevess már!- csaptam meg a karját.

Duzzogva mentem végig vele az összes csúszdán, szinte átverve érezve magamat. A nap végén pedig az kijárat előtt találkoztunk, ahol egyként mentünk vissza a kocsihoz és ültünk be ugyan abba a helyzetbe ahogy jöttünk. Kb. Egy óra volt az út, de nekem tíz perc elég is volt arra, hogy elaludjak.

Valaki, vagyis Jungkook az arcomat simogatva keltett fel, én pedig azt hittem elsüllyedek. Az ő vállán pihent a fejem, s mikor Taehyungra pillantottam, elöntött a bűntudat. A tekintete üresen nézett ki az ablakon, szinte láttam rajta, hogy fájt neki a helyzet.

- Öt perc és otthon vagyunk.- szólalt meg a nyuszi fiú.

- Mhm.- ültem fel a rendes helyzetembe.

Mintha szellem lettem volna, úgy nézett át rajtam Tae azon a napon. Szomorúan ültem a nappali kanapéján az alvó Shinenal a kezemben, akit simogattam. Kb. éjfél lehetett már, de én egyszerűen megőrültem. Utáltam ha valaki haragszik rám. Főleg egy ilyen dolog miatt. Nem is direkt csináltam! Könnyesedő szemekkel néztem magam elé, nem értve, hogy egy ilyen dolog miért zaklat fel ennyire.

- Hé!- fogta meg egy ismerős hang a vállamat, én pedig, mint akit villám csapott meg, úgy rándultam egyet.- Mi a baj?- ült le mellém, Yoongi.

- Tae haragszik rám. Nem szeretem, ha valaki haragszik rám.- ráztam meg a fejemet.

- Ugyan!- karolta át a vállamat.- Holnapra... Vagyis mára el is felejti! Ő ilyen. Meg nem vagy a barátnője. Ő neki kéne rosszul éreznie magát amiért ilyen érzéseket kelt benned.

- Azt mondod?- néztem rá.

- Persze.- mosolygott le rám.

- Köszönöm.- öleltem meg.

- Nincs mit.- ölelt vissza.

- Már ő is?- hallottuk meg Jungkookot mögülünk.

Lassan távolodtunk el egymástól, Kookra nézve, nem értve mire is gondolt pontosan.

- Mi?- emelte fel a szemöldökét, Yoongi.

- Te is szerelmes vagy Hyunába?!

- Dehogy!- nevette el magát.- Csak megvígasztalom, mert Taehyung haragszik rá.

- Értem.- engedte lejebb a hangját.

- Miért nem alszol?- szólaltam meg én is.

- Inni akartam egy banános tejet.- mosolygott rám.- Hozzak neked is?

- Veled megyek.- álltam fel, Shine-t fogva.

A konyhában felültem a pultra, ahová nem rég és vártam, hogy oda adja nekem a finom italt.

- Mivel bántott meg?- adta oda a tejet, majd becsukta a frigót.

- Csak haragszik rám. Nem szeretem, ha valaki haragszik rám. Rossz hatással van minden kapcsolatra, ha méreggel fekszik le az ember.- kortyoltam bele.

- Szerintem semmi nem történt ami okot adhatott volna neki erre. Azért aludtál rajtam, mert a kocsi fordult egyet és pont felém. Amúgy meg nem a pasid.- vonta meg a vállát.

- Igen, ez igaz.- helyeseltem.

- Élvezted a mai napot?

- Nagyon!- derűltem fel, szempillantás alatt.- Olyan jó volt mindeeeen!

- Számomra te voltál a legjobb az egészben.- suttogta.

A szívem kihagyott egy ütemet. Úgy éreztem, mintha egész nap játszanának vele. Lehet így is volt.

- Megyek, vissza alszok.- indult el kifelé.- Jó éjszakát, gyönyörű.

- Jó éjszakát.

Még ott ültem egy darabig, majd elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a témát. Felkeltem és leraktam Shine-t a ketrecébe, majd a számomra igen ismerős szobába mentem be. Persze Tae már aludt, de én leültem mellé és megböktem a karját.

- Ha Hyuna vagy akkor kifelé!- morogta, ijesztő hangon.

- Ne haragudj.- álltam fel, de a kezemért kapott, lerántva az ágyra, ő pedig fölém ágaskodott, kezeimet a párnájának szorítva.

- Miért vagy itt?- suttogta.

- Nem akartam, hogy egy lényegtelen ok miatt haragudj rám.- válaszoltam, zavaromban pedig megremegett a hangom.

- Jobb Jungkookkal aludni?- hajolt vészesen közel hozzám.

- Sosem aludtam vele együtt. Nem is magamtól dőltem ő rá.

- Jó volt?

- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet.

- Tudsz te egyáltalán valamit?- erősödött meg a hangja.

- Azt igen, hogy túl közel vagy.

- Hogy? Túl messze?- szórakozott.

- Közel, te hülye.- ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Szerintem túl messze.- hajolt rá az ajkaimra.

Sosem csókolóztam még azelőtt. Ügyetlenül viszonoztam, mire ő belemosolygott, csuklóim fogásán pedig engedett. Jobbjával a tarkómat tartottay míg én úgy éreztem szétrobban a mellkasom, s olyan extázisba kerültem, mint még semmi mástól.

- Sosem engedném, hogy ő nyerje meg a szívedet.- simított arcomra, majd visszahajolt a számra.

Az nap éjjel is vele maradtam. Nem történt semmi más, csak csókolóztunk és aludtunk, mint két szerelmes. Viszont még mindig nem voltam biztos abban, hogy tényleg Taehyung-e az akit a szívem magának szeretne.