- Maradj velem.- ült fel.

- Mi?- fordultam vissza hozzá.

- Kérlek, maradj velem az éjszakára.- állt fel, majd odasétált hozzám, s megfogta a kezemet.

- Meg vagy húzatva?

- Csak legyél mellettem amíg el nem alszok. Melletted nyugodtabb vagyok és ígérem nem fogok semmit sem csinálni.

Nem mondhattam nemet az ő boci szemeinek. Őszintén szólva nem is tudtam volna. Bólintva fogtam meg a kezét, majd vissza feküdtem vele a már ismerős ágyba.

Reggel a nap szinte égetett, s a fiúk hangos trappolásaira ébredtem fel. Észre sem vettem, de én is elaludtam Taehyung mellett. Derekamat átölelve szuszogott a nyakamhoz bújva, ami bennem valami ismeretlen, erős érzést keltett. Viszont mire mozdulni tudtam volna, Namjoon nyitott be.

- JÓ RE...- fagyott le.

- Mi van már.- morgott a fülembe a férfi.

- Egy óra múlva indulunk.- kaparta meg a torkát, majd vissza csukta az ajtót.

- Jó reggelt.- suttogta.

- Jó... Jó reggelt.- fordultam vele szembe.

Mosolyogva nyitotta ki a szemeit, s éreztem ahogy átjárja a boldogság. Vörös arccal keltem fel mellőle, majd otthagytam, s óvatosan sétáltam át a saját szobámba, ügyelve nehogy valaki észre vegye, hogy nála töltöttem az estét. Igaz, hogy semmi sem történt alváson kívül, de bárki félre érthette volna.

Megetettem Shine-t, majd elkezdtek készülődni. Én voltam az utolsó aki a nagy autóhoz kiért ami Jooné volt. Pechemre, pont Jungkook és Taehyung közé tudtam beférni. Egész úton kényelmetlenül éreztem magamat, egészen addig amíg el nem értünk az épülethez.

- Jól van. Ha átvettétek a fürdő ruhátokat, találkozunk a csúszdáknál. Rendben?- tapsolt az unokabátyám.

- Jó!- mondtuk egy emberként a hat fiúval.

Amilyen gyorsan csak lehetett, átvettem a ruháimat és siettem ki, ugyanis olyan hatalmas volt a fürdő, hogy egy nap is kevés lett volna kiélvezni, hiába volt még csak kilenc óra. Én voltam az első aki várta a fiúkat, majd Namjoon csatlakozott hozzám.

- Figyelj, én nem fogok beleszólni a dolgaidba, de lehet nem Taehyung a hozzád való férfi.- karolt át.

- Miért mondja mindenki ezt?- néztem fel rá.

- Ő csak játszik a lányokkal. Főleg ha még "kiskorúak". Csak addig kell neki egy nő amíg szűz.

- Mi?!- visítottam fel, de mire folytathatta volna, Hoseok és Tae egy emberként jött oda hozzánk.

- Miről beszéltek?- mosolygott a napsütésre hasonlító férfi.

- Csak arról, hogy milyen jó lesz a mai nap.- mosolygott rájuk Namjoon.

- De még milyen jó.- nézett rám ugyan olyan mosollyal Taehyung, de én kerültem a tekintetét.

Idővel a többiek is oda jöttek hozzánk, Nam pedig elmondta, hogy hánykor találkozzunk ugyan ott, addig pedig mindenki mehet ahová csak szeretne. Akár párban vagy csoportban. Engem a jakuzzi medence érdekelt a legjobban, ezért afelé kezdtem el haladni, Jungkook pedig csatlakozott hozzám.

- Reggel merre voltál? Nem láttalak a szobádban.

- Jaaaa!- tetettem lepődötteséget.- Éppen a fürdőben voltam szerintem.- vágtam ki magamat, reménykedve, hogy senki sem volt akkor ott.

- Ohh, jól van.- ült be mellém a meleg, buborékokat árasztó, kényelmes medencébe.- Ez nagyon jó!- villantotta meg a nyuszi mosolyát.

- Ahh, tényleg.- engedtem hátra a fejemet.- Ne haragudj a tegnapi miatt. Nagyon éhes voltam. Tudod, olyankor egy teljesen más emberek a nők.- pillantottam rá.

- Ugyan, én vetettem el a súlykot. Teljesen jogosan kiabáltál le. Inkább én kérek bocsánatot.

- Semmi baj.- fogtam meg a víz alatt a kezét, élvezve a buborékok simogatását.

Tudtam, hogy ő is ugyan olyan mosollyal ül ahogyan én is és szívből örültem ennek. Jobban el sem tudtam volna képzelni ezt a pillanatot.

Egész nap Jungkookkal voltam, egészen ebédig, ahol a fiúk együtt ettek, így mi is csatlakoztunk hozzájuk.

- Szeretnék csúszdázni.- ültem le egy nagy sóhajjal.

- Tae, te is ezt mondtad nem rég! Menjetek el ketten. Van egy csomó kétszemélyes!- mondta Jimin.

- Ha Hyunának is jó...

- Rendben.- egyeztem bele, így a lehető leghamarabb ettük meg az ételünket, s elindultunk a csúszdákhoz.

- Jó volt Jungkookkal?- ölelte át a derekamat, hozzám simulva.

- Jó.- mosolyogtam rá.

- Örülök.- kuncogott.

- Sosem csúszdáztam még...- húztam a számat mikor a sor elején álltunk.

- Csak fog a derekamat és nem lesz baj.- ült be elém, én pedig szorosan hozzá simultam a testéhez, ami először megfeszült, viszont hamar elengedte magát.

Szinte egész végig hevesen dobogó szívvel szorítottam Taehyungot, egészen a végéig, ahol a félelmeim szinte ködként szálltak el.

- Nem is olyan rossz, ugye?- nevetett, mikor kiléptünk a vízből.

- Tényleg nem.- néztem fel rá.

- Na látod.- simított az arcomra, majd lassan hajolni kezdett az arcom felé.

Éreztem ahogy a torkomban dobog a szívem, mi őrült tempóban pumpálta a vert. Lassan csuktam be a szememet, várva ami történni fog, viszont meglepetésemre nem az ajkaimat csókolta meg, hanem a homlokomat.