A srácok már mind a szobájukban tevékenykedtek, mikor én mit sem sejtve sétáltam a hátsó kert felé, ahol fényeket láttam.

Mintha csak egy mesébe csöppentem volna, a kinti asztal két szék között volt, min egy gyönyörű gyertya világított, a fákon pedig lampionok csillogtak. Fogalmam sem volt semmiről, míg be nem indult egy zene.

You're the light, you're the night
You're the color of my blood
You're the cure, you're the pain
You're the only thing I wanna touch
Never knew that it could mean so much, so much
You're the fear, I don't care
'Cause I've never been so high
Follow me through the dark
Let me take you past our satellites
You can see the world you brought to life, to life

Jungkook sétált elém egy öltönyben, ami tökéletesen illett hozzá, s mikor oda ért a meglepődött testem elé, jobbját nyújtotta.

- Felkérhetlek egy táncra?- mosolygott, kedvesen, mintha egy teljesen más ember lenne, mint amilyen egy napja volt.

Reszketve mentem bele, így lassan dölöngélni kezdtünk, és éreztem ahogy a lágy, nyári szellő simogatja az arcomat, mi nyugalmat keltett bennem.

- Mi ez az egész?- suttogtam, próbálva ügyelni, hogy a zene ne halkuljon el a hangom miatt.

- Bocsánatot akarok kérni.- nézett a szemembe.- Nem kellett volna így viselkednem veled még akkor sem, ha nem engem akarsz.

- Megbántottatok.- sütöttem le a tekintetemet.

- Ha kell, térden állva, az esőben könyörgök a bocsánatodért, de nem bírom ezt a feszültséget, Hyuna.- fogott államra, így finoman rávéve, hogy újra rá pillantsak.

- Azt talán nem kéne.- mosolyodtam el halványan.

- Én szeretlek téged és foglak is amíg csak ismerlek, de csak egyet kérek. Sose mondj le rólunk.

- Sosem mondtam.- komolyodtam el.

- Gyere, igyunk egy kis bort.- fogta meg a kezemet, majd az asztalhoz kísért.

Kihúzta nekem a széket, majd segített be is tolni. Vártam pár percet, mire visszajött két pohárral és egy üveg, vörös borral, ami láthatólag is be lett rendesen hűtve.

- Rájöttem valamire az elmúlt éjszaka.- kezdtem bele.- Most nem szeretnék magamnak párkapcsolatot.

- Én nem kérem tőled már, hogy legyél velem. Szeretném, ha boldog lennél. Vagy velem, vagy mással. Annyit kérek csak, hogy tartsd észben az ittlétemet.

- Hyuna!- hallottam meg Yoongi hangját az ajtótól.

- Yoongi?- néztem rá a vállam fölött, meglepődve, hiszen mikor ott hagytam a szobában, nagyban dolgozott valamin.

- Gyere be, kérlek. Vagy elfelejtetted, hogy miről beszéltünk?- döntötte oldalra a fejét.

Igaza volt.
Csak fecséreltem Jungkookkal az időmet, hiszen ugyan olyan, mint amilyen volt.
Felálltam az asztaltól, elnézést kértem, majd besétáltam a házba.

- Megnézed az új zenémet?- karolt át, mire én mosolyogva bólintottam neki.

- Honnan tudtad, hogy Jungkookkal vagyok?

- Megérzés.- kuncogott.

Mikor mentünk fel a lépcsőn, észrevettem a nappaliban Taehyungot ahogy Shine-al játszik, Yeontan pedig figyeli őket. Valamiért másnak láttam Tae-t.

- Egy pillanat és megyek, csak hozom Shine-t.- hagytam ott a lépcsőn, visszafordulva.

Megvártam amíg be megy a szobájába, én pedig leültem Taehyung mellé.

- Aranyos kislány.- szólalt meg.

- Elmondod, hogy mit csináltál azon az éjjelen?- néztem a szemébe.

- Nem feküdtem le senkivel, csak felmentem beszélgetni azzal a nővel, mivel az unokahúgom. Egyébként sem egy szex klub volt, hanem táncolnak ott a lányok.

- Jézusom.- fogtam a fejemre.- Nagyon sajnálom!

- Persze.- horkantott fel.- Ha annyira sajnálnád, nem aludnál Yoonginál, nem mennél el Jungkook kis mini koncertjére, és nem játszanál még a fiúkkal. Neked milyen érzés lenne? Ha játszanának veled. Egyszer te, egyszer más a nagy szerelem.

- Te sem vagy egy angyal!

- Ó, igen? Na hagy, halljam miket mesélnek rólam?

- Állandóan váltogatod a nőket, sosem volt egy rendes kapcsolatod sem és nem tudod hogyan kell igazán szeretni valakit.

- Igen? Érdekes mert négy hónapja lett vége egy két éves kapcsolatomnak.- lett idegesebb, mint volt.

- Nagyon sajnálom.- néztem a szemeibe.

- Tudod miért lett vége?

- Nem.

- Jungkook elvette tőlem, a lány megcsalt vele, aztán Kookie dobta egy hét után.

- De ezt eddig miért nem mesélte el nekem senki?

- Mert jobb a gyönyörű tudatlanságban élni valószínűleg. Minden esetre szeretnék bocsánatot kérni amiért olyan önző voltam. Most már leállok, ígérem. Nincs több flört, csók, együtt alvás. Csak jókedv és bulizás.

- Köszönöm.- fogtam meg a kezét, hálás arccal.

Taehyung lassan pillantott le a kezeinkre. Arcán egy keserédes mosoly terült, s láttam, hogy szomorú a történtek miatt. Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki mindezek után csak annyit, hogy:

- Tudnál várni?

- Micsoda?- emelte fel a szemöldökét.

- Tudnál... Várni? Rám. Hamarosan vége a nyárnak, de én nem szeretném, hogy ami köztünk van az... Eltűnjön. Gondolkodtam múlt éjjel mikor hazaküldött Jungkook és rájöttem, hogy nem akarok még kapcsolatot, mert egyszerűen képtelen vagyok választani köztetek.

- Ne haragudj, de nem. Egy hónapig próbálkoztunk nálad Jungkookkal és mind a ketten egyet értettünk abban, hogy nem mehet ez a végtelenségig. Nem tudom meddig szeretnéd, hogy várjunk rád, de az én véleményem az, hogy nem.- vette ki a kezeit az enyémek közül.- Szép vagy, okos, vicces, mindig felderíted a napokat, de nem pazarolhatom el az éveimet egy plátói kapcsolatért ami talán be sem fog teljesülni.

- Értem...- suttogtam.

- Minden porcikám szeretni fog téged amíg csak létezek, én ezt tudom. De azt nem, hogy mikor fogom megtalálni másnál ugyan ezt az érzést legközelebb. Lehet, hogy holnap, lehet egy év múlva.