1996. október 2.

Szia!

Szia!!! ^.^

Hű, de örül valaki.

Hát... felesleges lenne tagadnom.

Csak nem az áll ennek a hátterében, hogy voltak kétségeid azt illetően, hogy írok - e neked még?

Őszintén?

Nem tudsz becsapni.

Oké... igen, voltak kétségeim.
Izgultam, hogy tényleg komolyan gondolod - e.

Most megnyugodtál?

Meg.
És nagyon örülök! :D

Akkor ha ilyen lelkes vagy,
remélem fel is készültél
a mai első bájitaltan leckére.

Áh ne már.
Totál ünneprontó vagy. :D
Nem dumálhatnánk előtte egy kicsit?
Olyan jól esne.

Ez valóban jól hangzik drága,
de nem lenne túl hatékony.
Ha valóban tanulni, és feljődni akarsz, akkor előbb azzal kell foglalkoznunk.
Tudjuk le gyorsan a "kötelező köröket" aztán elalvásig cseveghetünk, rendben?

Ah, nem tudom, hogy imádjam,
vagy utáljam, hogy ilyen professzionális vagy.

Inkább az utóbbit javasolnám
a jövőre tekintettel.

Oké, igyekszem.
De csak az ígéreted miatt. :D

Gondoltam.
Szóval felkészültél?

Amennyire lehet...

Rendben.
Ma még megkíméllek drága, csak az alapokat vesszük át. De nehogy azt hidd, hogy ezek nem fontosak! Ezek képzik az eredményes és biztonságos labormunka és bájitalok alapjait. Aki ezeket nem tudja álmából felkeltve is, abból sose válik jó bájitalfőző.

Oké, szóval ezek lényegesek.

A leglényegesebbek.
Apropó, ugye van nálad
pergamen és penna?

Persze, Professzor!
Felkészültem az órájára.

Helyes. :)
Még nem kell jegyzetelned,
majd szólok, mit írj le.
Egyenlőre csak szeretném felmérni a tudásod az alapokat illetően, hogy mennyire kell mélyre mennünk.

Biztos?

Biztos.

Azt nem mondtad,
hogy lesz teszt is.

Nem kell aggódnod, nem órán vagy, most nyugodtan lehetsz hülye.

Köszi. :'D
De nem akarok beégni előtted.

Be fogsz.
De nem ítéllek el, oké?
Azt mondtad eddig nem remekeltél a bájitaltan terén,
és ehhez én így állok hozzá.
Nem foglak kinevetni,
megalázni vagy bármi ilyesmi.

Oké.
Köszönöm.
De félek, sok türelem kell majd hozzám.

Igyekszem összeszedni magam.
Megígértem, hogy segítek.

Ah, olyan lovagias vagy.
De komolyan, el se hiszed, mennyire jól esik ez most nekem.

Na ne örülj,
csak a tartozás
behajtására pályázom.

Persze... :D

Szóval, az alapok.
Először is, szeretném
ha válaszolnál egy kérdésre:
Mi a bájitalfőzés első szabálya?

Az, hogy ne robbantsunk fel semmit?

Nem egészen...
Nem rossz tipp, de az még csak nem is dobogós. Az az nyolcadik szabály.

Csak a nyolcadik?

Bizony.

Akkor nem tudom.
Ötletem sincs mi az első.

Az első szabály:
Ne nyalogasd a kanalat!

XDXDXD
Awww te most poénkodtál velem? :D

Ez nem vicc.
Komolyan beszélek.

Nem vagyok öt éves... tudom, hogy nem szabad nyalogatni a bájitalos kanalat....

Szoktál főzni?

Öm... itt nem.

Nem itt, te pupák.
Otthon.

Otthon igen.
Miért?

Milyen gyakran?

Hát... nyáron szinte minden nap.

És meg is kóstolod közben?

Igen, nyilván.

És gondolkozol azon,
hogy megkóstold-e vagy csak reflex?

Hát én... oké, azt hiszem értem hova akarsz kilyukadni.

Helyes.

De komolyan, volt már ilyen? Hogy valaki lenyalta a kanalat bajitalfőzés után?

Velem például igen. És nem is hinnéd milyen sok ilyen eset van...

KOMOLYAN? :O

Igen. Még kezdő koromban... sokat főzök én is, szeretek is, és régen mindent megkóstóltam. Aztán egyszer sikerült eljátszani bájitalfőzés közben is. Szerencsémre korai állapotú sebforrasztó főzet volt csak, így egy kis égési sérülésen és csúnya hányási rohamokon kívül nagyom bajom nem lett. De lehetett volna. Úgyhogy ennek hála gyorsan, frissen leszoktam a kóstolgatásról. Neked is ezt ajánlom.

Uh...
ez nem hangzik túl kellemesen.

Nem volt az, elhiheted.
Úgyhogy semmi esetre se kóstolj meg SEMMIT a laborban. Beleértve azokat az összetevőket, amik alapjáraton, normál körülmények közt ehetőek.

Miért nem?
Mármint ha egyszer ehető?

Először is azért, mert nem vagy konyhamalac, hogy felzabálj mindent ami csak eléd kerül.

:DDDD

Másodszor azért, mert nem esszük meg a recept hozzávalókat!

Most elképzelem, milyen lehet az arckifejezésed. :D

Harmadszor pedig azért, és ez a leglényegesebb, mert sose tudhatod, hogy mi szennyeződött be! És sok mérgezés volt már ilyenekből. És ha elpatkolsz egy mérgezett citromkarikától vagy aszalt fügétől, akkor a kapcsolatunk nem lesz túl... hosszú életű.

Uh, oké.
Nem edzek meg semmit, soha.
Megígérem.

Helyes.
Akkor, mi a bajitalfőzés első szabálya?

Nem nyalogatom a kanalat, és semmit se eszek meg, még akkor se, ha ehető.

Pontosan.
A bájitalfőzés második szabálya, hasonló okok miatt, az, hogy nem eszünk vagy iszunk a laborban. Sem akkor amikor bájitalt főzünk. Étel vagy ital még csak a közelben sem lehet. Ez a vízre különösen érvényes.

Tehát amikor gyakorlok akkor nem lehet nálam víz sem?

Az első pár hónapban nem javaslom.
Vagy ha nagyon hosszú bájitalt csinálsz, akkor az én taktikám a mai napig az, hogy van egy feketére festett, jól záródó, üveg kulacsom. Sima, mugli darab. Erre rá van írva fényes ezüsttintával, hogy TISZTA VÍZ.
Fontos, hogy üveg legyen.

Miért?

Mert az üveg inert anyag.

Inert?

Nem reaktív.
Ezért tároljuk a bájitalokat üvegben. Mert a fém reagálhat velük. Kioldódhatnak belőle fémsók, amik tönkreteszik, vagy megmérgezik a bájitalt.

Aha.
És miért van feketére festve?

Azért, hogy egyértelmű legyen, hogy az nem alapanyagok, vagy a laborkellékek része. A jól látható felirat pedig egyértelművé teszi.

Nem bízod a véletlenre.

Lehet, hogy ez túlzott óvatosságnak tűnik, de a bájital főzés nem játék. A legveszélyesebb mágia ág.

Értem.

Nem, nem érted.
De majd fogod.

Igyekszem.

Szóval, kettes szabály?

Nincs se evés se ivás a bájitalok és az alapanyagok húsz méteres környezetében. Ha mégis viszek magammal vizet, akkor egy olyan üvegben, ami jól láthatóan meg van jelölve, és egyértelmű, hogy az nem a felszerelés része.

Pompás.
Haladunk.

Mi a következő szabály?

A harmadik szabály az:
Az, hogy a forró üveg pont ugyanúgy néz ki, mint a hideg üveg.

Ne már...
Vedd komolyan, én is komolyan veszem.

Ez teljesen komoly drága.

Én egyszer még kezdőként leégettem a komplett bal tenyeremet, mert rámarkoltam egy tűzforró fiolára. Vannak olyan szabályok a bájitalfőzésnél, amiket olyan szintre kell fejlesztened mint a légzést. Ne kelljen rajta gondolkodnod. Csak így előzhetőek meg a komoly balesetek. Sok bájitalmester halt már bele abba, hogy túl lazán vette a laborszabályzatot vagy túl sokat hitt magáról, azt gondolva, hogy neki bármit lehet. Szokások és rendszerek kiépítése az alapoktól. Ezzel fogunk kezdeni. Az egyik ilyen szokás, hogy SEMMIT nem taperolsz a kis mancsoddal a késen és a keverőkanálon kívül a laborban.

Mindent a pálcáddal csinálsz.
Értem?

Tökéletesen.
Komolyan haltak már meg attól, hogy vizet vittek a laborba, vagy valamit a kezükkel csináltak?

Igen.
A mágiaágak közt a vezető halálok a bájitalbalesetek.

Tényleg?
Nem az átkok vagy rontások?

Nem.
Évente több mágus hal meg felrobbanó bájitaloktól, vagy gondatlanságból elkövetett balesettől, mérgezéstől, mint sötét átkoktól vagy veszélyes lényektől.
Messze alulbecsülik a veszélyét.

Értem...  vagyis kezdem.
Akkor Piton az órákon azért járkált állandóan úgy, mint egy szagot vesztett vadászkopó, mert nem akarta hogy kinyírjuk magunkat, igaz?

Pontosan.
Egy normál tanórán, amíg a diák kezében nincs pálca, olyan nagy baj nem lehet. Ellentétben a bájitaltannal.

Amin kábé mindentől meg lehet halni.

Kezded érteni. :)

Visszagondolva, nem irigylem most Pitont... nem csoda, hogy csórikám mindig olyan stresszes volt.

Így is lehet fogalmazni.
Mert ő tisztában volt a veszélyekkel.

De nem értem.
Akkor ő ezeket miért nem tanította meg nekünk?

Sajnos az ilyen részletességre egy normál tanmenetben nincs idő. Kevés a minisztérium által elrendelt óraszám a bájitaltanra. Dupla ennyi kéne, a biztonságos, nyugodt tanuláshoz. És fele ennyi tananyag.

Ez szívás.

Az.
De most itt vagyok neked én, hogy mindezt megtanítsam.

Tényleg, te kitől tanultad?
Tőle?

Magamtól, a saját káromon nagyrészt.
És egy részét a nagymamámtól.

Óh, mesélsz róla?

Később.

:(

Kitartás, már csak
egy szabály van mára.

Oké, oké.

Akkor mi volt a harmadik?

Csak a pálcámat használom a bájitalfőzésnél. Egyedül a késhez meg a keverőkanálhoz nyúlok hozzá kézzel.

Helyes.
A bájitalfőzés negyedik szabálya: Ami víznek tűnik, az biztosan nem víz.

Meg se lepődök.

A hozzávalókat megdöbbentően egyszerű összekeverni. A különböző oldatok, esszenciák, száraz hozzávalók áztatott levei, a folyékony hozzávalók, vagy savak gyakran mind átlátszóak. A szilárd alapanyagok pedig porított állapotban pontosan ugyan olyanok. Néha még a szaguk sem árulkodó, a színük meg főleg. Tehát mindent feliratozol. Tényleg MINDENT. Amint egy fiolába vagy tálkába beletettél valamit azonnal ráírod mi van, vagy volt benne. Inkább használj több ezközt, fiolát, tálkát, több mozsarat, csak ne keverd őket össze. Ha véletlenül nem feliratoztál valamit, és elfelejted, hogy mi van az adott tálkában vagy fiolában akkor hagyd ott. Eszedbe se jusson felhasználni, vagy tippelgetni. Fogod, félreteszed és inkább csinálsz másik adagot minden hozzávalóból.
Rendben?

Igen.
Mindent azonnal feliratozok, amint a hozzávaló belekerült a tartóba vagy fiolába.
Világos.

Szuper.
Akkor mára elég lesz ennyi.

Ah... nem mondom, hogy nem örülök. :D
Ez megterhelőbb, mint hittem.

Tudom.
Ezért haladunk fokozatosan.
Itt egy kis összegzés ezt írd le, erről mindig eszedbe jutnak majd a szabályok:
1, Ne nyalogasd a kanalat.
2, Ne mérgezd meg magad.
3, A forró üveg pont olyan,
mint a hideg üveg.
4, Ami víznek látszikaz biztosan nem víz.
Holnapra van még másik mégy szabályunk.

Érdekességekért és további tartalmakért kövess instagrammon: