Szerintem mindenki tudja, hogy van az a pillanat, amikor az ember azt gondolja: most jó. Minden tökéletes. Mivel már 6 éve Angliában élek, messze a kis szerény hazámtól, Magyarországtól, ezért már nagyon honvágyam volt. De szerencsére van kinn aki vigyáz rám. Nála jobbat soha nem tudnék elképzelni, sose voltam ilyen szerelmes, nem tudtam, hogy ezek az érzések egyátalán léteznek. Úriember, kedves, figyelmes, megértő, vicces és azt nem lehet kifelejteni hogy rohadt helyes, és tökéletes teste van. Ő Tom Hiddleston. Rettenő szerencsésnek érzem magam, hogy magam mellett tudhatom.

Szerencsére azzal nincs probléma, ha neki forgatása van, vagy valamilyen sajtótúrája van és akkor én ezt nem értem meg, mivel jómagam is színész vagyok. Loki sorozat forgatásánál találkoztunk először, én játszom Loki barátnőjét . Amikor elsőnek megláttam, már akkor megmozgatott bennem valamit.. jó mit hazudok, ő Tom kibaszott Hiddleston. A kék-szürkés szemével, ahogy rámnézett, egyből egy másik világban éreztem magam,ahol csak mi ketten voltunk. Egyből lefagytam, és amilyen szerencsétlen személyiségű vagyok, zavaromban el is nevettem magam. Aztán mivel egyre többet kellett egymás társaságát élvezni, emiatt lassacskánt kialakult a kémia köztünk. Tom mindig azt mondta nekem, hogy én nagyon különleges vagyok. Mivel magyar vagyok emiatt az akcentusom nem a legjobb, de Tom mindig azt mondta hogy nagyon szép és különleges. Mindig együtt futunk, és én szerencsére sok sportba jó vagyok, régen karatéztam csak döntenem kellett vagy Anglia vagy karatézni maradok. Nem hagyhattam ki ekkora lehetőséget, de rettentően hiányzik. Najó, azért néha Tom-on gyakorlok.. de nem kell rosszra gondolni, mindig röhögés a vége, és természetesen az én győzelmem.

Összefoglalva rettentő boldog vagyok mellette, jobb életet kívánni sem tudok, viszont már nagyon honvágyam van, már majdnem egy év is el telt azóta, mióta utoljára voltam otthon. Emiatt Tommal azt találtuk ki, hogy mivel Ausztriába voltunk az utolsó sajtó-túra miatt ezért, beugrunk a szüleimhez, kicsit meglepjük őket. Tom még sosem találkozott velük, pedig már 3 éve együtt vagyunk, szóval kicsit ideges emiatt, de mondtam emiatt nincs miért aggódnia, hisz imádni fogják. Szerencsére felhívtam a testvéremet, hogy otthon vannak-e apáék, és mondta, hogy nincsenek épp a Balatonon vannak. Amíg a tesvtéremmel, Kristóffal beszéltem Tom úgy nézett rám, mintha valami űrlény nyelven beszélnék. Sokszor próbáltam magyarul tanítani, de sajnos nem valami sokszor jött össze. A szia szót tudja egyedül.

Szóval, most épp Tihanyra tartunk Tommal, és már alig várom, hogy lássam a családom. Apukám és a nevelőanyum, Kriszti is már nagyon hiányzik, de leginkàbb a kisöcsém, Zozó hiányzik a legjobban. Mégcsak 2 éves múlt, viszont égy év alatt, főleg ebben a korban rengeteget változik a kisgyerek. Bátyám, Kristóf, 28 éves, ő is alapból külföldön, Németországba dolgozik, de most nyáron ilyenkor neki nincs munka, viszont mondta ő nincs apuékkal a Balcsin. Jó világ.

Elnéztem magamtól balra, ahol Tom ült, ahogy feszesen tartja a kormányt. Megsimogattam az arcát, hogy kicsit ellazuljon és egy puszit is adtam a tökéletes pofijára.

-Hé, Tom, minden rendben lesz. A szüleim rettentő lazák, egyedül Zozóval nem fogsz tudni kommunikálni, de majd segítek. Tudják, hogy te vagy nekem a mindenem, ezért téged már most szeretnek. Ne aggódj, szivem.-simogatam meg a tarkóját.

-Köszi, Lea.-nézett rám egy pillanatra, majd a tekintetét visszahelyezte az autópályára, nehogy ütközzünk. Főleg, hogy most neki teljesen az ellentétes oldalt van a kormány és a forgalom. De az a gyors pillantása is elmondott mindent. Hálát és szeretetet tükrözött.-Te mindig itt vagy nekem, bármi baj van.

Pár óra autózás után, elérkeztünk az országhatárhoz, szóval márcsak 2 óra hosszú út várt ránk és végre ottleszünk a Balcsin. Kicsit meséltem Tom-nak, hogy nekünk a Balaton a magyar tenger és természetesen a jó kis balatoni kajákat sem hagyhattam ki. Tom mindig nagyon aranyosan nézett rám, amikor lelkesen beszéltem a magyar dolgokról.

-Lea?-kérdezte kicsit félve.
-Hm?
-Szóval, neked a tesód a féltesód és a..-nem akartam az anyukámról beszélni nagyon ezért félbevágtam.
-Kriszti a nevelőanyum. Amikor 12 voltam akkor költözött hozzánk. Nagyon hálás vagyok neki, hisz 12 évesen anyuka nélkül nem volt valami jó. Apumnál sokkal fiatalabb, de boldogok együtt és ez a lényeg.-mondtam mosolyogva a végén, és Tom az egyik kezét a combomra helyezte és megsimogatta a lábam gyengéden.
-Nagyon erős nő vagy, Lea. Remélem tudod ezt.-adott egy puszit az arcomra. Én meg csak mosolyogtam rá. Legjobb vele lenni.

El sem hiszem, már most haladtunk el a Tihany tábla mellett. Már én is nagyon izgultam, egy görcs van a gyomromba. Pár perc, csak pár perc.
Most parkoltunk le az autóval, fürdőruhát még a szállasunkon magunkra kaptuk szóval azzal már nagyon nem kell bajlódni. Egy kettő strand cuccot viszünk. Miközben sétáltunk visszatért a nosztalgia, hisz mióta kiköltöztem Angliába egyszer sem voltam a Balatonon. Gyönyörű.
-Nézd Tom, ez a magyar tenger.-mutattam ahogy sétáltunk a recepcióhoz.
-Wow, nagyon tiszta!-mondta ahogy meglátta a kék vizet.
-Igen, meglepően.

Kifizettük a jegyet, és amikot beléptünk a strandra egyből elénk tárult a gyönyörű kilátás.
-Ez de hiányzott.
-Nagyon gyönyörű.-mondta Tom elképedve, majd összekulcsoltam a kezeinket és elindultunk megkeresni apaékat. Kicsit keresgéltem aztán..
-Nézd, drágam! Ottvannak!-mondtam lelkesen, és kicsit húztam magam után. Ekkor, gondoltam, kicsit viccesen is kezdhetném a találkozást.

-Elnézést, most ez tó vagy tenger? Mi angolok nem tudjuk.-mondtam magyar nyelven. Kriszti felnézett ránk és egyből felugrott és szorosan átölelt.
-Lea! Uramatyám..-csuklott el a hangja. Igen, ő ilyenkor mindig sír, de most nem tudtam én se visszatartani.
-Meglepi!-mondtam nevetve, de közben sírtam is.
-Hogy kerülsz.. ó kerültök, ide?-nézett rám mostmár vigyorogva, miközben rásandított Tomra, aki csak vigyorgott mint a bolondok.
-Kriszti ha nem baj, tudnánk angolul beszélgetni, Tom nem tud magyarul ugyebár.
-Ó, persze!-szólalt meg angolul, ekkor Tom kapcsolt.
-Tom Hiddleston vagyok, Lea barátja.-mondta miközben kézcsókot adott Krisztinek.
-Micsoda úriembert fogtál ki Lea, volt kitől tanulnod!-mondta saját magára célozva. Hatalmasat nevettünk.-Németh Krisztina, de hívj csak Krisztinek.-mondta mosolyogva. -Rengeteget hallottunk rólad, örülök, hogy Leának van valakije aki ennyire támogatja és ott van mellette!-mondta, miközben én is elmosolyodtam.
-Ez természetes, minden napomat bevilágítja, sosem unatkozunk!-mondta nevetve, miközben egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ó, azt elhiszem!-mondta nevetve.-Lea, szólok apádnak és a tesóidnak, addig pakoljatok le.-mondta mosolyogva,majd odajött mégegyszer és egy hatalmas ölelésbe zárt. -Hianyoztál.-mondta magyarul.
-Te is.-majd elengedett és ment a fiúkhoz. Én meg odamentem Tom-hoz, aki már csak fürdőgatyába állt ott.
-Ajajj, most aztán végig melletted kell lennem, nehogy ellopjanak mellőlem.-mondtam miközben átöleltem és a kezemmel a kockáit simogattam. Hallottam Tom-tól egy lágy nevetést, majd a hajamba adott egy puszit.
-Én a tied maradok. Örökre.-ekkor felnéztem rá. Annyira szerelmes vagyok, úgy érzem magam, mint egy tinédzser. Nagyon szeretem. Tom csak, lágyan mosolygott rám, de úgy nézett rám, mint még soha senki. Egy lágy csókot leheltem az ajkaira, majd én is levettem a ruháimat.

-Lea!!-szólt egy gyerekhang mellettem. Gyorsan odakaptam a fejem. És egy kétlábon járó cukiság rohant felém. Egyből felkaptam és jó szorosan magamhoz zártam.-Zozó!-mondtam meghatódva. -Nagyon hiányoztál, Kisöcsi!-megbombáztam jó sok puszival. Letettem, majd elcsodálkoztam, hogy mennyit változott. -Aztamindenit mennyit nőttél! Igazi nagyfiú vagy már!-mondtam, és ő csak mosolyogva türögedte a polóját. Leggugoltam hozzá, majd Tom felé fordítottam. -Nézd Zozó, ő itt Tom.-mutattam Tom felé, aki mosolyogva odaguggolt hozzánk és integetett Zozinak. -A barátom. Viszont ugye tudod én Angliába élek és Tom nem beszéli a nyelvünket. -Zozó erre csak bólintott egyet. -Mutatkozz be Zozi.-erre Zozó megfogta Tom kezét, és megrázta azt. Tom csak lágyan nevetett.
-Németh Zozó vagyok.-mondta zavartan, miközben még fogta Tom kezét.
-Tom Hiddleston.-mutatkozott be Tom vigyorogva. Imádnivalóak, így együtt. Zozi elengedte Tom kezét, majd visszafutott Krisztihez a vízhez. Tom meg átkarolta a vállam.
-Nagyon helyes családod van. Kriszti akcentusa kikapott tiéd. Aranyos a magyar akcentus.-egy puszit nyomott a hajamba. Én meg nagyon szorosan átöleltem.
-Kislányom!-kiabált egy ismerős hang, amit bárhonnan felismernék. Az apukám. Tom-ra gyors pillantást vetettem, aki csak bólintott mosolyogva, hogy menjek csak. Szó szerint rohantam apukám karjai közé.

-Apa!-szólaltam meg épphogycsak, hisz már olyan mértékben meghatódtam.
-Lea!-szorított mégjobban.-Nagyon örülök, hogy látlak! Hogy,hogy itt? Azthittem sajtótúrán vagy Tom-mal! Tényleg, ő holvan?-tolt el magától, én csak mutattam neki mosolyogva. Tom odasétált apuhoz.
-Üdvözlöm uram. Nagyon örülök, hogy végre találkozhatunk.-rázott apummal kezet.-Tom Hiddleston.
-Németh Zoltán.-rázta meg apa is Tom kezét. Most jön az, hogy ne tegezze Tom, mivel ő nem öreg.-Kérlek, csak simán Zoltán, vagy Zoli. Én még fiatal vagyok az uramhoz.-mondta mosolyogva. Gyorsan kapcsolt, hogy angolul kell beszélni.
Miután bemutattam Tom-ot mindenkinek, mentünk a vízbe. Zozival rengeteget játszottunk, igaz, hogy nem értették meg egymást, de így is nagyon jól kijöttek. Tom-mal kicsit romantikáztunk is a vízbe. Megkostóltattam végre vele a jó kis balatoni lángost és közbe beszélgettünk minden féléről, ami az elmúlt egy évben történt. Nagyon hiányzott a családom és végre Tom-nak is megmutathattam a hazámat, és megismerhette a családomat. Ahogy mondtam az elején, most jó

Sziasztok! Köszönöm a 2k megtekintést!! Nagyon hálás vagyok! Remélem ez a fajta story is elnyerte a tetszéseteket, mivel ez kicsit másfajta lett. Kérések még mindig jöhetnek! Ezer puszi!!