...Thor ellenkezni próbált , de Hela kilökött minket. Innen csak zuhantunk a nagy semmiben, torkom szakadtából kiáltottam és egyszercsak rámtört a sötétség és teljesen elnyelt engem.

Lassan kinyitottam a szemeimet és körbenéztem. Egy ismerős helyen ébredtem fel, a szobámban. Egy levelet láttam az éjjeliszelrényemen. "Megannak"- láttam Stephen írását a papírlap tetején.

"Szia Meg!
Mikor ezt az üzenetet látni fogod, én már nem leszek itt. Egy fontos dolgom akadt ezért sietnem kell. Nagy szerencséd van, hogy rádtaláltam. Amikor fel akartalak hívni, nem vetted fel, úgyhogy bemértem a karkötődet. Ha később érek oda, te már nem lennél életben. Thor és Loki most valami Hela ellen harcolnak. Egy gyűrűt otthagytam a szekrényeden, de csak akkor használd ha veszélyben vagy. Eszedbe ne jusson elhagyni a szentélyt. Nem akarom,hogy megint bajba kerülj! Inkább pihenj,  ott hagytam egy pohár teát, azt idd meg.

Stephen "

Na persze, biztos hogy pihenni fogok amikor Loki és a pszichopata testvérük szabadon van. Jó ötlet Stephen... Ekkor hallottam, hogy kinyílik a bejárati ajtó. Gyorsan felkaptam a gyűrűt és odamentem. Wong lépett be az ajtón
-Wong! A legjobbkor! Segítened kell, én most elhagyom a szentélyt. Nem tudom, hogy mikor térek vissza...ha egyáltalán visszatérek.- hadartam el.
De még mielőtt válaszolhatott volna a láthatóan meglepett Wong, elteleportáltam Lokihoz, annak a reményében, hogy Thor is ott lesz. Még jó, hogy folyamatosan szemmel tartjuk a New York-i eset óta.

Egy nagy páholyba kerültem ahol Loki látható élvezettel nézett le a lejjebbi arénára. Szerencsére még nem vettek észre, de amikor lenéztem és azt láttam, hogy Hulk és Thor harcol teljesen elképedtem...várjunk csak, Hulkról évek óta nem hallottunk semmit, hogy kerülnek ide?
Amikor feleszméltem a gondolatmenetemből csak annyit láttam, hogy Hulk jobbra-balra dobálja a mennydörgés istenét a lábánál fogva.

-Thor!-kiáltottam el magam, de abban a pillanatban meg is bántam. Loki és egy fura pasas hátra fordult és bámultak rám.
-Már megint te?!-mondta Loki
-Te ismered őt? Mégis hogy kerül ide?
-Sajnos ismerem... nemcsak bébiszitternek küldték hozzánk, hanem még Thor is folyamatosan erről a fruskáról beszél.
-Kit nevezel te fruskának? - mondtam kissé hangosan és már teleportáltam volna oda amikor a másik férfi, aki szerintem az uralkodó lehet, megszólalt.
-Őrség! Vigyék innen! Elrontja a parádét!- kiabálta miközben az egyik kezével hadonászott. A másikban nyilván pia van...mekkora egy ripacs... Két erős kéz megfogott és elráncigáltak.

Több gladiátor öltözetben lévő lényhez hurcoltak le.
-Szia! Én Korg vagyok! Ő Miek. Látom te ismered  az új barátunkat. Nagyon jól nyomja...de úgy látszik csak eddig. Szegény, most jól meg lett rázva.-mondta egy kő ember.-Te is harcolni jöttél?
-Mi?  Nem, nem, nem! Azt se tudom mi történik.-ekkor ránéztem a kezemre és megkönnyebbülten láttam, hogy a gyűrűm megvan.- Én most elmegyek innen!
-Azt nem lehet, kislány, mi is próbáltuk már.
-Na akkor ezt nézzétek.- ekkor villám sebességgel odateleportáltam Thorhoz és a lehető leggyorsabban eltűntem vele onnan.

Sietségemben nem tudtam hova teleportáljam magunkat, ezért a palota egyik sötét folyosóján kötöttünk ki.
-Megan! Mit keresel itt? Már majdnem legyőztem!
-Thor nemár, most nem ez a legfontosabb, el kell tűnnünk innen!-mondtam miközben felhívtam Stephent
-Meg! Te meg mit csinálsz? Megmondtam hogy maradj ott! Miért nem tudsz csak egyetlen egyszer rám hallgatni?
-Ezt majd megbeszéljük később, most segítened kell! Megvan Thor és Loki, de Hela sehol sincs. Egy másik bolygón vagyunk és valami gladiátor játékokat játszanak a Hulkkal.
Thort előbb hoztam ki onnan, de Loki valamiért a páholyban ül a vezetővel. Mit csináljak?
-Inkább ne csinálj semmit, egy perc és ott vagyok.-mondta és pár pillanattal később előttünk termett.
-Najó, ti most elmentek innen valahova. A Föld jó lesz. Menjetek a szentélybe és ott várjatok meg. Valahogyan elhozom innen Lokit.
-Rendben.-mondtam és már teleportáltam is magunkat a szentélybe.
-Thor mégis mi a fene történt ott?-kérdeztem felháborodottan
-Megan, nyugodj le, ez így nem segít, a nővérem még mindig szabadon van!-tette a kezét a vállamra. Mérgesen elsöpörtem a kezét.
-Na nem mondod? És mégis mit fogunk csinálni. Te is láttad,hogy csakúgy szétroppantotta a pörölyödet!
-Azt majd megoldjuk.
-Mi az hogy majd!?-kiabáltam. Ekkor felkapott a vállára és lerakott a kanapéra.
-Megan, ez így nem segít. Le kell nyugodnod. Most meg kell várnunk a bátyádat és Lokit.
-Tudod hogy aggódtam érted, Thor?-mondtam ki gondolataimat akaratom ellenére. Kicsit elfordítottam e fejemet ,mert éreztem, hogy elpirulok...Megan...miért kellett ezt kimondanod...
-Hogyan?-kérdezett vissza
-Aggódtam, oké? Mert ha nem is ismerlek annyira mégis fontos vagy nekem, érted? Tudod nem örülök annyira hogy majdnem megöletted magad...-fakadtam ki
-Meg...Minden rendben van. Megmentettél.-mosolygott rám és átkarolt. Hogy megnyugtasson, nyomott egy puszit a hajamba.

De nem tartott sokáig ez a pillanat, hiszen láttuk ahogy megjelenik egy narancssárga portál. Ekkor a villámlás istene elengedett.
-Gyors voltál, Stephen! -mondtam
-Hát nekem éveknek tűnt két dráma királynővel tárgyalni.-célzott Lokira és a másik bolygó vezetőjére. Halkan elnevettem magam, de ekkor Thor felállt.
-Most mennünk kell és le kell győznünk Helát. Viszont nem hinném hogy Heimdall meg tudná nyitni a Bifrösztöt jelenleg. Segítenétek?-célzott arra, hogy nyissunk nekik egy portált, és ők majd elintézik a testvérüket.

Mikor nyitottam volna a portált, már Stephen régen megtette, úgyhogy csak szomorúan és aggódva intettem Thornak és szinte észrevehetetlenül küldtem felé egy puszit. Ő csak szomorúan visszamosolygott. Ő is tudta, hogy lehet, hogy most lát utoljára. Lassan bezárult a portál és én csak üresen bámultam magam elé .

-Meg, minden rendben?-nézett rám Stephen.
-I-Igen, azt hiszem...
-Talán bejön egy bizonyos szőke hajú istenség?-kérdezte egy félmosollyal
-Nem! Mármint, dehogy, miért tetszene?
-Sose tudtál hazudni nekem.- nevette el magát.

*1 nap múlva*

-Megan, ne aggódj már, minden rendben lesz. Muszáj enned.-mondta a bátyám
-És mi van, ha nem?-ekkor egy furcsa hangot hallottunk kívülről. Gyorsan mentünk megnézni mi az. A Bifrösztöt láttuk és pár pillanattal később kirajzolódott Thor alakja.

Ekkor elfelejtettem mindent és mindenkit és megkönnyebbülten ugrottam az istenség nyakába. Szorosan átöleltem és ő szenvedélyesen megcsókolt. Egy ajtócsukódást hallottunk. Valószínűleg Stephen ment el, mert nem hinném hogy szívesen nézi a húgát más nyakában lógni.
-Nagyon féltettelek!-mondtam.
-Most már minden rendben, itt vagyok. Csak te és én.

Remélem tetszett a folytatás, sietségben írtam szóval bocsánat minden hibáért. Ez a rész nyilván nem követi a filmet, de így láttam jónak. Nyugodtan írjatok kéréseket!