-Bucky, várj meg!- kiáltottam bátyámnak miközben összeszedtem a cuccaimat.
-Rendben, de siess.- válaszolt. Kis idő elteltével már én is ott álltam az ajtóban pár bőrönd társaságában. - Zoe, minden megvan? Sokáig nem jövünk haza.
-Igen. -mondtam unott arccal. -Nem akarom hogy lefagyasszanak... Muszáj ez? - kérdeztem kissé szomorúan.
-Zoe, te is tudod hogy így mindenkinek jobb, amíg még a HYDRA programja a fejemben van. Így még veszélyt jelentek rátok nézve.- bólintottam. Tudtam hogy igaza van, de nem akartam elfogadni azt, hogy most sokáig nem láthatom a bátyámat. Úgy döntöttem, hogy amíg le van fagyasztva, én is Wakandába költözök.

*Wakandában*

-Miss Barnes, ideje elköszönni- szólt Shuri, Wakanda hercegnője, akit nem rég ismertem meg. Őszintén szólva nagyon szimpatikus.
-Vigyázz magadra amíg nem vagyok itt, rendben? - kérdezte aggódva a bátyám
-Úgy lesz- mondtam könnyes szemekkel. Nem akartam elbúcsúzni tőle. Habár vannak kisebb-nagyobb veszekedéseink, mégis ő a bátyám aki mindig vigyázott rám és segített. Egy rövid búcsú után ki kellett mennem a szobából amiben Bucky volt.
Naplementekor leültem kissé elkerített helyre tele növényekkel. Lépteket hallottam magam mögött, de nem nagyon érdekelt. A gondolataim Bucky körül forogtak. Vajon mikor láthatom újra?
-Gyönyörű, nem?- szólalt meg egy hang mögöttem. T'Challa volt az, nem sokat beszéltünk, csak akkor, amikor elmondott pár dolgot a lefagyasztással kapcsolatban.
-Tényleg nagyon szép. -mondtam kis szomorúsággal a hangomban.
-Hogyhogy itt vagy?- kérdezte
-Csak kell egy kis idő, hogy feldolgozzam ezt az egészet.
-Ne aggódj, minden rendben lesz- ült le mellém.
-Tudod, ő akkor is ott volt nekem, amikor nem volt senkim sem. Rossz így látni, még akkor is, ha tudom hogy ez így jobb lesz mindenkinek. -sóhajtottam
-Megértem. - válaszolt. Az este további részében még egy kicsit beszélgettünk és néztük a naplementét. Amikor sötétedett, felajánlotta, hogy elkísér a szobámhoz.
-Jó éjszakát Zoe. -köszönt el T'Challa.
-Jóéjt! -mosolyogtam vissza rá és bezártam az ajtót. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. De valahogy nem jött álom a szememre. Még hosszú ideig Bucky-n járt az eszem. Na meg ugye T'Challa-n... Sokat segített, ami nagyon kedves tőle. Remélem holnap is akad lehetőségem találkozni vele.

*Két héttel később*

Nagyon sokat gondolok Buckyra, de már teljesen biztos vagyok benne, hogy jó kezekben van. Shuri szerint még pár hét és akár készen is lehetnek. Az elmúlt két hétben nagyon sokat találkoztam T'Challa-val. Igaz, alig telt el egy kis idő, de nagyon közel kerültünk egymáshoz. Sokat meséltem neki a múltamról, ami még engem is kissé meglep, mivel nem szeretek erről beszélni. Legtöbbször inkább csak kikerülöm az ilyesmi kérdéseket, de T'Challa-val ez valahogy más. Én sem tudom megmondani miért, de benne megbízok.
-Jó reggelt. -mondtam még kissé álmosan.
-Szia Zoe! -köszönt Shuri egy nagy mosollyal az arcán
-Mi ez a nagy boldogság? -kérdeztem mosolyogva
-Nem fogod elhinni! -mondta még mindig vigyorogva- Kitaláltam hogy hozhatjuk rendbe Bucky-t! 10 nap alatt elkészülünk mindennel! És végre felkelthetjük Bucky-t.- ennek hallatán lefagytam egy pillanatra utána mosolyogva ugrottam barátnőm nyakába.
-Köszönöm Shuri!- mondtam boldogan. Ekkor valaki a hátam mögött megköszörülte a torkát. Hátra fordultam és T'Challa-t láttam egy mosollyal és felhúzott szemöldökkel.
-Te el tudod ezt hinni?- kérdeztem még mindig vigyorogva
-Hát Zoe, muszáj lesz. -mondta boldogan. A nap folyamán sokat beszélgettünk még. Éjszaka nem tudtam aludni szóval úgy döntöttem, hogy kimegyek arra a helyre, ahol T'Challa-val beszélgettem az első este. Amikor odaértem, meglepetésemre nem voltam egyedül. Ahogy közelebb léptem az ott ülő alakhoz, láttam hogy T'Challa van ott.
-Hogyhogy itt vagy ilyen későn?- kérdeztem tőle
-Én is ugyanezt kérdezhetném tőled.
-A gondolataim nem hagynak aludni- ültem le mellé.
-Talán nem örülsz, hogy kiolvasztjuk a bátyád?- kérdezte egy furcsa arckifejezéssel
-De, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Csak nem tudom hogy mit fogok neki mondani amikor újra találkozunk, vagy esetleg nem törlődnek-e ki az emlékei rólam? Mi van ha valami rosszul sül el? -aggodalmaskodtam.
-Ne gondolj semmi rosszra, az embereim tudják mit csinálnak. -mosolygott rám.
-Tudom, de valahogy nem tudom kiverni a fejemből a rossz gondolatokat.
-Mi mindent megteszünk érte, ettől ne félj. Rád meg biztos, hogy emlékezni fog. Egy ilyen lányt mint Te, lehetetlen lenne elfelejteni.- mosolyodott el és gyengéden rátette a kezét az enyémre. Kissé meglepődtem, de nem bántam. Igazából nagyon is örültem neki. Még egy kicsit így ültünk aztán mondta, hogy ideje lenne aludni mennünk. Ezután elkísért a szobám ajtajáig.
-Jó éjszakát- köszönt el.
-Jó éjt, T'Challa! - válaszoltam és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Igazából én sem tudom hogy miért is csináltam. A reakcióját nem vártam meg, hanem hátat fordítottam és bezártam magam mögött az ajtót. Belenéztem a tükörbe és még mindig el voltam vörösödve.
-Zoe, minek kellett ezt? Lehet hogy elrontod a barátságotokat. Hogy lehetsz ilyen hülye? -kérdeztem saját magamtól. Aznap este nem aludtam sokat, a gondolataim csak T'Challa körül jártak. Vajon ő is kedvel engem? Vagy csak azért fogta meg a kezem hogy megnyugtasson? Jópár óra forgolódás után végre sikerült elaludnom.
Másnap úgy döntöttem hogy elmegyek és sétálok a városban, mivel még nem nagyon fedeztem fel ezt a helyet. Gyorsan elkészülődtem és útnak indultam. Dél felé megéheztem ezért elmentem egy közeli gyorsétterembe. Kiválasztottam mit szeretnék enni, de csak akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a pénztárcámat.
-Kisegítselek? -szólt egy ismerős hang.
-Megköszönném- válaszoltam a mögöttem vigyorgó T'Challa-nak. Ezután együtt elfogyasztottuk az ételt.
-Szeretnéd, hogy megmutassam neked a szökőkutakat a főtéren? - kérdezte
-Igen. -válaszoltam mosolyogva
Sétálás közben a kezeink összeértek és T'Challa megfogta a kezem. Éreztem ahogy elvörösödök ezért kicsit elfordítottam a fejem. Kézenfogva sétáltunk a szökőkutakig.
-Ez nagyon szép! - mondtam, amikor odaértünk a térre.
-Igen, tényleg szép.- mosolygott rám. Egy kicsit még itt voltunk aztán elmentünk egy parkba.
-Köszönöm hogy elhoztál ide és hogy fizettél helyettem. Igazából köszönöm ezt az egész napot- mondtam miközben rámosolyogtam.
-Szívesen- mosolygott vissza. Egy kis ideig csak egymás szemeibe néztünk aztán megfogta a kezeimet és lassan elkezdett közelíteni felém. Pár másodperc múlva összeértek az ajkaink, de hamar szétváltunk. Elvörösödve néztem fel rá. Hazafelé nem nagyon beszéltünk, csak kézenfogva élveztük a csendet.

Sziasztok! Remélem hogy tetszett! Ne feledjétek még mindig lehet kérni! 🤗